Sub Rosa

Lehet egy császár csodálatos? Simán! – egy pozitív szülésélmény

Vasárnap, 2017. március 12-én, délben még semmit sem sejtettem. Ott ültünk a nagyimék asztalánál, s keresztapummal beszélgettünk, mikorra is várható Babó születése. Még volt két hetem. Bár szerettem volna, ha előbb jön, mert már nagyon, de nagyon fájt mindenem, nehezen viseltem szinte az egész terhességet, de azért reménykedtem abban is, hogy március 23-án még simán… Tovább »

Babó utolsó ultrahangja

Beléptem a 36. hétbe, így pénteken megtörtént az utolsó vérvétel is, amely újabb cukorvizsgálattal párosult. Kicsit tartottam tőle, mert az előző alacsonynak bizonyult*, ami ugye ugyanolyan cukorbetegségre utalhat, mint a magas érték.  Az eredmény ugyan nem jött meg, viszont tegnap az – utolsó – terhesgondozáson volt ultrahang is, ahol azért jól látni, ha véletlenül baj… Tovább »

Ha nő vagy, tényleg nincs benned semmi tolerancia???

Előre bocsátom, most is panaszkodásról fogtok olvasni! Amíg az első terhességem alatt megúsztam a nagyobb konfliktusokat, most nem sikerült. Egyet olvashattatok már a villamosról, most meg jöjjön egy parkolási sztori. Budapest belvárosában számomra nem volt könnyű az óvodaválasztás. Ugyan egy közeli óvodához tartoztunk volna, ami gyalog nekem is csak 10-15 perc séta, mégis a messzebbi… Tovább »

Terhességi panaszkodások – 2 gyerek se több, se kevesebb

35. hét 4. nap, azaz van még pont 30 nap. Visszaolvastam Zsebbel való terhességem, és éppen ennyi volt hátra, amikor írtam egy bejegyzést a vásárlásaimról, hogy kezdek készülni a szülésre. Eddig is tudtam, de most bizonyosodtam meg igazán, hogy nekem a Sors két gyereket szánt – nem kevesebbet, nem többet. Ha Zsebbel ilyen lett volna a… Tovább »

33. heti vizsgálat

A mostani posztot is inkább csak érdekességképpen osztom meg, sok új információt ne várjatok tőle. Leginkább azért, mert én is vakarom a fejem. Zsebnél megszoktam, hogy havonta megyek ultrahangra, ahol megnézik a babám szívhangját, a súlyom, és kb. ennyi. Most az új trendeknek megfelelően nincs annyi UH, helyette van kézi méhszáj-vizsgálat. Ezt, bevallom őszintén, a… Tovább »

Lassan a finishben – még 6 hét és szülök!

Minden terhesség más! Sokáig azt hittem erre, hogy sima közhely. Ha az első várandóságom szép és jó volt, akkor a másodiknak is olyannak kell lennie! Az elején még tényleg így is volt: minden szuper, később vérzés és aggodalom. Vártam is a második trimesztert, hogy mennyire élvezni fogom én ezt a helyzetet. Pedig már ekkor gondolhattam… Tovább »

Sikítófrász

  Az ember gyermeke bármikor meg tudja lepni még az anyját is. Azt hinnénk, hogy ismerjük, mint a tenyerünket, de mindig produkál olyat, amitől csak bámulunk ki a fejünkből, hogy ez meg most mi, valóban a saját gyermekünk áll előttünk, vagy valaki vagy valami által megszállt kis… Eddig én szerettem Zsebbel vásárolni. Együttműködő volt, ráadásul… Tovább »

A “Ha…” TAG

A következő TAGet Helen Krueger blogján találtam, és Anita, a Zarándi túrák bloggere, beszélt rá, hogy töltsem ki. Mi lennél, ha… lennél? …évszak… Egyértelműen nyár lennék. Nyári gyermek vagyok, imádom a meleget, imádom a feltöltő napsütést. Olyankor nincsenek letapadva az izmaim, sokkal energikusabbnak érzem magam. Lehet fürödni a tengerben, lehet lengén öltözni, és ilyenkor kikívánkozik… Tovább »

8 cél a 2017-es évre

Ahogy az előző posztban olvashattátok (illetve korábban is), nem szoktam éves fogadalmat tenni. Inkább elérhető célokat, vágyakat tűzök ki, amik vagy összejönnek, vagy nem. Ha sikerül megvalósítani őket, akkor happy vagyok, ha nem, akkor meg nincs akkora katasztrófa, hogy a megfelelő mennyiségű szomorkodás után tovább emésszem magam rajta. Sőt mi több, tavaly nem is tettem nagyon ilyet,… Tovább »

Babonás január elseje – 5 dologgal telt a nap

Mindig is babonás voltam, de nem túlzóan. Ha átmegy egy fekete macska az autóm előtt, és nem jön utánam senki, hátratolatok. Nem ölök pókot, mert azzal papám halálát kötöm össze. Ha vissza kell lépnem valamiért, leülök és elszámolok 10-ig. A január elsejét pedig próbálom úgy alakítani, ahogy a következő 12 hónapot szeretném. Tudjátok, amilyen az… Tovább »

20 emlék, avagy ilyen volt 2016

Az idei évem legtöbb pillanatára szép emlékekkel, boldogan nézek vissza. Persze, voltak fájó dolgok is, kétségbe estem, sírtam, zokogtam, válni akartam, de valahogy most mégis könnyedebben túl tudtam tenni magam a helyzeteken, mint régebben. És ami a legfontosabb: megtörtént az, aminek már jóval korábban, majd’ 7 éve meg kellett volna történnie.  Nézzük, mikről emlékeztem meg idén… Tovább »

Vegyél kastélyt és segíts a beteg gyermekek gyógyulásában!

A legszörnyűbb egy édesanyának, ha a gyermekét szenvedni látja – ahogy nyöszörög, sír a fájdalomtól, ahogy összegörnyedve próbálja enyhíteni a rettentő hasi görcsöket. Egyetlen egy személy van, akitől ilyenkor reményt, segítséget, gyógyulást remél: a mellette féltőn remegő anya! Ekkor nincs megállás: irány a kórház, ahol biztosan véget vetnek a végtelennek tűnő szenvedésnek! Ha tudnak, ha jól… Tovább »

Az idei év tapló díj nyertese: akin kifogtak a piktogramok

Azért valahol vicces, hogy 12 éve élek nagyvárosban és rendszeresen villamosozom, de eddig nem történt semmi említésre méltó velem. Valamikor ugye el kell kezdeni? Hát most, ahogy már látszik a hasamban Babó, a mozgásom és a szemem pedig az „állapotomról” árulkodik, ráadásul még egy hároméves kisfiú is kapaszkodik belém, kellett átélnem az első villamosbéli atrocitásom… Tovább »

Kereszttűzben – őszintén és nyíltan!

  A magyar blogok – szerintem – legnagyobb összetartó közössége a MBBK. Alapítója, Suz’n nem csak figyelemmel kíséri a mára már 1638 tagra bővült „kis” csapatot, hanem különböző ötletekkel aktivitásra is sarkalja őket. Az egyik ilyen játéka a NAP BLOGGERE. Minden egyes nap van egy blogger, akitől bármit kérdezni lehet, és ő szíves-örömest válaszol is a legkülönfélébb… Tovább »

Milyen is egy jó gyerek?

  Mindig is a válaszkész nevelés elveit vallottam, és az EMK, azaz együttműködő kommunikációt alkalmaztam a fiamnál, aki most pontosan három és féléves. Eddig nem gondolkodtam el azon, hogy jól döntöttem-e, hiszen nekünk picike, illetve kiterjedt családunknak ez  tökéletesen megfelelt, a gyerek szépen fejlődött, az olyan „veszélyesebb” korszakokat, mint a szeparációs szorongás, hisztikorszak, óvodai beszoktatás,… Tovább »

[Vigyázz! Kész! Posztolj!] Nekem aztán mondhatod, hogy Z generáció…

Amennyiben nem tudod, mi az a VKP, most figyelj! A Pillecukor blog szerzője kitalált egy bloggereket összegyűjtő és “megmozgató” kezdeményezést. A kihívás lényege, hogy kéthetente egy előre megadott – a megjelenésig titkosított – témában írjanak a résztvevők, amelyeket alul a békára kattintva találsz meg. Ha felkeltettük az érdeklődésed, olvasd el a részletes szabályok leírását! E… Tovább »

Azok a szegény, szerencsétlen apák! – avagy az apai vs anyai szabadságról

  Azt mondják, hogy a gyereknevelés egyenrangú a szülők között. Egy gyereknek kell, hogy legyen egy apja és egy anyja, akik munkamegosztásban élik az életüket. De valóban így van? Az apa ugyanannyit ad bele ilyenkor is a kapcsolatba, mint az anya? Vagy az anyának az a kötelessége, hogy alárendelje magát a gyerekének?  Kivel vagyunk elnézőbbek:… Tovább »

Pöttyösen szép az élet? Bárányhimlőjárvány a terhesség alatt

bárányhimlő   Az első gyereknél azt lehet mondani, hogy minden baj elkerül(het). A többinél pedig inkább azt, hogy a baj csőstül jön. Ilyenkor már nincs időnk lábat lógatva kizárólag otthon pihenni, ilyenkor nem mondhatjuk az idősebbeknek, hogy nem jársz közösségbe, nehogy hazahozz bármilyen szirszart is. Ilyenkor sokkal inkább kitesszük magunkat és a bébinket bárminemű veszélynek. Jelen… Tovább »

Balekok gyűrűje, avagy hogyan lett helyettem a Szajna menyasszony?

Párizsban jártunk még az ősz előtt. Ha nem is minden lány álma, de az enyém biztosan, hogy egy olyan romantikus helyen kérjék meg a kezem, mint a szerelem városa. Legutóbbi párizsi kiruccanásunk alkalmából a romantikus hangulat meg is volt, a szeretett férfi is, sőt még egy karikagyűrű is képbe került. A lánykérés persze szimplán rózsaszín álom maradt,… Tovább »

Egy szoptatás vége

  Terhesen paramami voltam, de volt egy dolog, ami miatt sosem aggódtam: a szoptatás. Hiszen előtte semmit sem tudtam róla igazán, például milyen érzés az egész, mitől indul be a tej, mire kell odafigyelni. Meg a többi apróságról, amiről jó, ha tud egy anya, és nem a tévéből, újságból szerzi be a tudását. Viszont ebben a… Tovább »

Első nap az óvodában

Szereplők: egy 40 hós, makacs óvodás és egy mozgáskorlátozott, állapotos anya, aki utálja a szabályokat és nyugodtan otthon lehetne a gyerekkel továbbra is. Összegzés: az óvodás jobban bírta, mint az anya. Utóbbi sokkal jobban elfáradt a délelőtt folyamán.   Egy biztos: az óvodai rendszert nem nekem találták ki! Az első problémát mindjárt már a reggeli korai kelés… Tovább »

Blogversenyen indulok! Allianz!

  Olaszországban jártunk, amikor a blogom Facebook oldalán üzenetet kaptam egy blogversenyről, amit az Allianz indít. Ott helyben elolvastam a felhívást, tetszett is, és elhatároztam, jelentkezem is rá. A Sors kicsit megtréfált: több izgalmat hozott az életembe, mint azt remélni szerettem volna, így a jelentkezés kicsit (na jó, tényleg az utolsó pillanatra) kitolódott. Egy régebbi,… Tovább »

Bólogatsz és megnyugszol! – 9. hét

Egy nő életében a fogorvos és a nőgyógyász az egyik legfontosabb kapcsolat. A páciensben egy fajta ősbizalomnak kell lennie feléjük. Én szó nélkül megbíztam a saját nődokimban, tudtam, hogy én és a gyermekem is jó kezekben vagyunk, nem kell aggódnom.  Igen ám, de hirtelen azzal kellett szembesülnöm, hogy kedvenc nődokim már nem dolgozik az István kórházban,… Tovább »

Meg sem lepett, hogy véres a bugyim…

Mikor menstruáltam utoljára? A franciaországi út során… Úgy június 15-e táján jött meg… Mostanság elég pontos, nem úgy, mint ahogy Zsebbel volt… Emiatt július 16-án már sejtettem, hogy megfogant bennem egy lélek, de a teszt igazán csak 25-én mutatott pozitívat. Akkor még nem is gondoltam, hogy ezzel a számítással milyen problémák adódnak. Az első két… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!