Sub Rosa

Babó is öt hónapos már!

A gyerekek apja azt mondta, hogy készítsek Babóról is havi számadást, mert még a végén megsértődik, hogy Manóról másfél évig minden hónapban írtam, róla meg egyet sem. Szóval így majd’ félév után itt az első – az elmúlt 4 hónapról meg egy következő posztban ( ha amikor lesz időm) számolok be. Súly: 7,75 kg (Zsom is ennyi… Tovább »

Cyberbullying és áldozathibáztatás a magyar valóság

Magyarországon még mindig az áldozathibáztatás a trendi. Miért tette, miért engedte, miért nem előzte meg? Mintha szándékosan mentegetnék az elkövetőket… Ezzel viszont fel is mentik a vád alól, és nyílt terepet engednek a bűncselekmény létjogosultságának. Nem most kezdődő tendencia… Emlékszem sokszor buliztunk az egyetemi klubban. Hivatásos partifotósok örökítették meg az ottani pillanatokat. Általában nem szerettem… Tovább »

Légy konzervatív! Nézz le másokat!

Szeretem, amikor az emberek egy-egy eszmerendszer mögé bújva próbálják maguk mintájára formálni a többieket. Konzervatív vagyok, tehát megtehetem! Hiszen a konzervatív definíciójában is benne van az érték megőrző, régimódi és a maradi jelentések mellett az  ellenséges az újdonságokkal szemben is. Szóval egyetlen egy jelző, amit saját magunk magunkra aggattunk, feljogosít arra, hogy ellenségesek legyünk másokkal szemben,… Tovább »

Akartalak, megszültelek! Most már alkalmazkodj!

  Császármetszés után – az aranyórát nem számítva, mert az is volt – megkaptam Babót. Ott feküdt mellettem, és tágra nyílt szemekkel figyelt. Azzal az ősibizalommal, aminél nincs erősebb a világon: „vigyáztál, óvtál az elmúlt 9 hónapban. Kérlek, vigyázz és óvj a következőkben is, hiszen az életem rajtad múlik!” A csecsemő élete 100%-ig másokon múlik!… Tovább »

Miért nem lettem anyatejleadó anya?

Az alapötlet… A csecsemőosztályon egy ikres anyuka lett a szobatársam. Nekem azonnal megindult a tejem – nem volt nehéz így a második gyereknél, na meg alighogy abbahagytam előtte a szoptatást. Viszont az ikrek első gyerekek voltak és az anyának sem úgy indult, ahogy szerette volna. Mindhármuknak tanulnia kellett a szopizást, míg én és Babó úsztunk… Tovább »

Anyuka, nem vesz levegőt! – beadták a Prevenart

Leszögezem: nem vagyok oltás ellenes! Sosem elleneztem a kötelezőket, sőt az ajánlottak közül is szinte mindegyikkel beoltatom a fiaim. És a jövőben is fogom!   Babót napra pontosan 2 hónaposan kellett vinnem a 2 hós státuszvizsgálatra, amikor is két kötelező oltást is kapnak a kicsik: a kombinált Pentaximet (diftéria, pertusszisz, tetanusz, IPV és H. influenzae… Tovább »

Mit nekem bullet journal? Személyre szabott naptár ide véled!

Az első naplómat már általános iskolás koromban elkezdtem, de ténylegesen csak a gimnázium végén lettem nagy naplóíró. Volt egy piros kockás (négyzetrácsos), keményfedeles füzetem, amelybe minden áldott nap leírtam a velem történteket. Elismerem, akkoriban több naplóregényt is olvastam, mint például Laclos Les liaisons dangereuses-ét, vagy Kármán Fanni hagyományait, és valahol titkon elképzeltem, hogy majd valamikor… Tovább »

Lehet egy császár csodálatos? Simán! – egy pozitív szülésélmény

Vasárnap, 2017. március 12-én, délben még semmit sem sejtettem. Ott ültünk a nagyimék asztalánál, s keresztapummal beszélgettünk, mikorra is várható Babó születése. Még volt két hetem. Bár szerettem volna, ha előbb jön, mert már nagyon, de nagyon fájt mindenem, nehezen viseltem szinte az egész terhességet, de azért reménykedtem abban is, hogy március 23-án még simán… Tovább »

Babó utolsó ultrahangja

Beléptem a 36. hétbe, így pénteken megtörtént az utolsó vérvétel is, amely újabb cukorvizsgálattal párosult. Kicsit tartottam tőle, mert az előző alacsonynak bizonyult*, ami ugye ugyanolyan cukorbetegségre utalhat, mint a magas érték.  Az eredmény ugyan nem jött meg, viszont tegnap az – utolsó – terhesgondozáson volt ultrahang is, ahol azért jól látni, ha véletlenül baj… Tovább »

Ha nő vagy, tényleg nincs benned semmi tolerancia???

Előre bocsátom, most is panaszkodásról fogtok olvasni! Amíg az első terhességem alatt megúsztam a nagyobb konfliktusokat, most nem sikerült. Egyet olvashattatok már a villamosról, most meg jöjjön egy parkolási sztori. Budapest belvárosában számomra nem volt könnyű az óvodaválasztás. Ugyan egy közeli óvodához tartoztunk volna, ami gyalog nekem is csak 10-15 perc séta, mégis a messzebbi… Tovább »

Terhességi panaszkodások – 2 gyerek se több, se kevesebb

35. hét 4. nap, azaz van még pont 30 nap. Visszaolvastam Zsebbel való terhességem, és éppen ennyi volt hátra, amikor írtam egy bejegyzést a vásárlásaimról, hogy kezdek készülni a szülésre. Eddig is tudtam, de most bizonyosodtam meg igazán, hogy nekem a Sors két gyereket szánt – nem kevesebbet, nem többet. Ha Zsebbel ilyen lett volna a… Tovább »

33. heti vizsgálat

A mostani posztot is inkább csak érdekességképpen osztom meg, sok új információt ne várjatok tőle. Leginkább azért, mert én is vakarom a fejem. Zsebnél megszoktam, hogy havonta megyek ultrahangra, ahol megnézik a babám szívhangját, a súlyom, és kb. ennyi. Most az új trendeknek megfelelően nincs annyi UH, helyette van kézi méhszáj-vizsgálat. Ezt, bevallom őszintén, a… Tovább »

Lassan a finishben – még 6 hét és szülök!

Minden terhesség más! Sokáig azt hittem erre, hogy sima közhely. Ha az első várandóságom szép és jó volt, akkor a másodiknak is olyannak kell lennie! Az elején még tényleg így is volt: minden szuper, később vérzés és aggodalom. Vártam is a második trimesztert, hogy mennyire élvezni fogom én ezt a helyzetet. Pedig már ekkor gondolhattam… Tovább »

Sikítófrász

  Az ember gyermeke bármikor meg tudja lepni még az anyját is. Azt hinnénk, hogy ismerjük, mint a tenyerünket, de mindig produkál olyat, amitől csak bámulunk ki a fejünkből, hogy ez meg most mi, valóban a saját gyermekünk áll előttünk, vagy valaki vagy valami által megszállt kis… Eddig én szerettem Zsebbel vásárolni. Együttműködő volt, ráadásul… Tovább »

A “Ha…” TAG

A következő TAGet Helen Krueger blogján találtam, és Anita, a Zarándi túrák bloggere, beszélt rá, hogy töltsem ki. Mi lennél, ha… lennél? …évszak… Egyértelműen nyár lennék. Nyári gyermek vagyok, imádom a meleget, imádom a feltöltő napsütést. Olyankor nincsenek letapadva az izmaim, sokkal energikusabbnak érzem magam. Lehet fürödni a tengerben, lehet lengén öltözni, és ilyenkor kikívánkozik… Tovább »

8 cél a 2017-es évre

Ahogy az előző posztban olvashattátok (illetve korábban is), nem szoktam éves fogadalmat tenni. Inkább elérhető célokat, vágyakat tűzök ki, amik vagy összejönnek, vagy nem. Ha sikerül megvalósítani őket, akkor happy vagyok, ha nem, akkor meg nincs akkora katasztrófa, hogy a megfelelő mennyiségű szomorkodás után tovább emésszem magam rajta. Sőt mi több, tavaly nem is tettem nagyon ilyet,… Tovább »

Babonás január elseje – 5 dologgal telt a nap

Mindig is babonás voltam, de nem túlzóan. Ha átmegy egy fekete macska az autóm előtt, és nem jön utánam senki, hátratolatok. Nem ölök pókot, mert azzal papám halálát kötöm össze. Ha vissza kell lépnem valamiért, leülök és elszámolok 10-ig. A január elsejét pedig próbálom úgy alakítani, ahogy a következő 12 hónapot szeretném. Tudjátok, amilyen az… Tovább »

20 emlék, avagy ilyen volt 2016

Az idei évem legtöbb pillanatára szép emlékekkel, boldogan nézek vissza. Persze, voltak fájó dolgok is, kétségbe estem, sírtam, zokogtam, válni akartam, de valahogy most mégis könnyedebben túl tudtam tenni magam a helyzeteken, mint régebben. És ami a legfontosabb: megtörtént az, aminek már jóval korábban, majd’ 7 éve meg kellett volna történnie.  Nézzük, mikről emlékeztem meg idén… Tovább »

Vegyél kastélyt és segíts a beteg gyermekek gyógyulásában!

A legszörnyűbb egy édesanyának, ha a gyermekét szenvedni látja – ahogy nyöszörög, sír a fájdalomtól, ahogy összegörnyedve próbálja enyhíteni a rettentő hasi görcsöket. Egyetlen egy személy van, akitől ilyenkor reményt, segítséget, gyógyulást remél: a mellette féltőn remegő anya! Ekkor nincs megállás: irány a kórház, ahol biztosan véget vetnek a végtelennek tűnő szenvedésnek! Ha tudnak, ha jól… Tovább »

Az idei év tapló díj nyertese: akin kifogtak a piktogramok

Azért valahol vicces, hogy 12 éve élek nagyvárosban és rendszeresen villamosozom, de eddig nem történt semmi említésre méltó velem. Valamikor ugye el kell kezdeni? Hát most, ahogy már látszik a hasamban Babó, a mozgásom és a szemem pedig az „állapotomról” árulkodik, ráadásul még egy hároméves kisfiú is kapaszkodik belém, kellett átélnem az első villamosbéli atrocitásom… Tovább »

Kereszttűzben – őszintén és nyíltan!

  A magyar blogok – szerintem – legnagyobb összetartó közössége a MBBK. Alapítója, Suz’n nem csak figyelemmel kíséri a mára már 1638 tagra bővült „kis” csapatot, hanem különböző ötletekkel aktivitásra is sarkalja őket. Az egyik ilyen játéka a NAP BLOGGERE. Minden egyes nap van egy blogger, akitől bármit kérdezni lehet, és ő szíves-örömest válaszol is a legkülönfélébb… Tovább »

Milyen is egy jó gyerek?

  Mindig is a válaszkész nevelés elveit vallottam, és az EMK, azaz együttműködő kommunikációt alkalmaztam a fiamnál, aki most pontosan három és féléves. Eddig nem gondolkodtam el azon, hogy jól döntöttem-e, hiszen nekünk picike, illetve kiterjedt családunknak ez  tökéletesen megfelelt, a gyerek szépen fejlődött, az olyan „veszélyesebb” korszakokat, mint a szeparációs szorongás, hisztikorszak, óvodai beszoktatás,… Tovább »

[Vigyázz! Kész! Posztolj!] Nekem aztán mondhatod, hogy Z generáció…

Amennyiben nem tudod, mi az a VKP, most figyelj! A Pillecukor blog szerzője kitalált egy bloggereket összegyűjtő és “megmozgató” kezdeményezést. A kihívás lényege, hogy kéthetente egy előre megadott – a megjelenésig titkosított – témában írjanak a résztvevők, amelyeket alul a békára kattintva találsz meg. Ha felkeltettük az érdeklődésed, olvasd el a részletes szabályok leírását! E… Tovább »

Azok a szegény, szerencsétlen apák! – avagy az apai vs anyai szabadságról

  Azt mondják, hogy a gyereknevelés egyenrangú a szülők között. Egy gyereknek kell, hogy legyen egy apja és egy anyja, akik munkamegosztásban élik az életüket. De valóban így van? Az apa ugyanannyit ad bele ilyenkor is a kapcsolatba, mint az anya? Vagy az anyának az a kötelessége, hogy alárendelje magát a gyerekének?  Kivel vagyunk elnézőbbek:… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!