Sub Rosa

Csak mosolygok csendesen…

Hasproblémákkal mindig is küzdöttem. Még egyetem utolsó évében kaptam egy pávamintás ruhát, ami nem éppen előnyös volt. Barátnőmnek annyira tetszett, hogy többször hangoztatta, hogy nagyon látszik benne a nagy hasam, persze, neki egyáltalán nem volt semmi felesleg ott, így szerette volna, ha neki adom a ruhát.
Önző módon, különösen azért, mert nem kis összegbe került, a ruhát megtartottam. Bár azt elérte, hogy az évek folyamán összesen kétszer volt rajtam, előtte pedig hetekig fogyókúráztam.
Amikor Mr. Férfi bemutatott a családjának, vettem magamnak egy kávébarna hosszú ujjú ruhát. Sötét színe, fazonja tökéletesen eltakarta a kidomborodó dombocskát. Azóta is szívesen hordom, mert elegáns, jól is áll, sokszor megdicsérik, mennyire jó ruci.
Tegnap vacsorára voltunk hivatalosak. Nem sokat gondolkodtam, mit vegyek fel, ez a ruha pont megfelel az alkalomnak. Csak nem kellett volna belenéznem a tükörbe – főleg oldalról nem. Úgy néztem ki, mint egy domborzati térkép. A testem egyenlő volt az Északi-középhegységgel: a hasam a Mátrának felelt meg, kis völgyecske választotta el Cserhát-melleimtől.
Átöltözni már nem volt lehetőség, így nem volt mit tenni, boldogan viseltem a nagy hasam. Mondván, majd nem iszok alkoholt, boldogan fogom a pocakom, külön felhívom rá a figyelmet, és ha rákérdeznek, csak mosolygok csendesen.
Természetesen ittam alkoholt (kivételesen volt meggysör, aminek nem álltam ellen), a hasamra nem hívtam fel a figyelmet, és nem kérdezte meg senki sem, miért híztam el ennyire.
Helyette arra hívták fel a figyelmem, hogy Mr. Férfi megemberesedett mellettem, tehát jól tartom a drágámat.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!