Sub Rosa

Elektronikai kütyük meneküljetek!

Vannak időszakok,amikor jobb, ha nem nyúlok semmilyen elektronikai kütyühöz. Van, amikor hónapokig nem megy tönkre semmi a kezem alatt, van, amikor mindent elcseszek.
Most ebben az érában vagyok: tegnap is sikeresen elállítottam a Főnök laptopját. Az egész onnan indul, hogy az irodában nem engedélyezett az internet használat, még nekünk marketingeseknek sem. Így mindenki úgy oldja meg a munkáját, ahogy csak tudja. Én az édi-bédi iPhone-ommal, a Főnök pedig hozza a saját, otthoni, önköltségből vásárolt laptopját. A legrosszabb, hogy gyakran van olyan eset, amikor muszáj kölcsönkérnünk, mert még a telefonom sem nyitja meg a megfelelő oldalakat/applikációkat.
Más számítógépét utálom használni, főleg ha ennyire személyes. Mert a céges gépek egyértelműen erre a célra vannak “kitalálva”, de én se szívesen adom oda másnak a kicsikémet. Viszont azt sem mondhatom, hogy bocsi, de én nem. Így leültem az alvó üzemmódban monitorhoz, majd megnyomtam a bekapcsoló gombját. Nem csinált semmit se. Meglökdöstem az egerét is, de arra sem berregett fel. Még néhányszor bekapcs, mire végre bejött a kép. Na most csinálhattam a gikszert, mert én úgy láttam, hogy a képre kattintottam, de belegondolva, valószínűleg az alatta lévő felhasználóváltás gombra. Hogyan, azt meg nem mondom. A gép meg ettől meghülyült. Totál! Amikor rákattintottam (most már 1000%) a képre, valami olyasmit írt ki, hogy egy meghajtó nem megfelelően működik. MI VAN? Fogalmam sem volt, hogy mit csesztem el. Itthon is win7-sthasználok, és megnéztem, rákattintottam a felhasználóváltásra, de semmi. Visszahozza a főmenüt, hogy belépjek az eredeti fiókba. Szóval nem tudom, mit csináltam.
De ez csak a céges eset, itthon is alkottam – egy hétvége alatt kétszer is!
Az iPhone-omon gmailt használok. Nem töltöttem le applikációt, a mail fülecskét pedig cégesre állítottam, így a Safariban nézegettem a leveleim. A bloghoz megalkottam a g+ oldalt is, amit felajánlott, hogy szinkronizálhatom a levelezőrendszeremmel. Miért is ne, beírtam a nevet, és ráokéztam. Aha, persze, ahogy Móricka azt elképzeli! Nem vettem észre, hogy Mr. Férfi a telefonomon nézte meg a leveleit. Nem, ezzel nincs baj, inkább csak a szerencsétlenségen múlt, hogy éppen ekkor nem lépett ki, és az ő e-mail címét szinkronizálta az én nevemmel. Mire észrevettem, ő már levelet is írt, így a barátai/kollégái (nem t’om kik) az én nevemmel kapták meg a levelét.


Ezerszeres bocsánatkérés, majd újabb baki – a részemről.
A netbookomat néha közösen használjuk. Amíg én a freeblog.hun keresztül olvasgatok blogokat, addig ő egy másik blogszolgáltatót részesít előnyben. Ezzel megkönnyítve a helyzetet, mindketten elmenthetjük a jelszavunkat, és nincs az a véletlen baleset se a részemről, hogy az ő nevével kommentelek. Igen ám, de Nita is azt a másik blogszolgáltatót választotta a titkos dániai beszámolójához. Így regelnem kellett volna egy saját nick nevet. Hm. volt olyan, hogy új nick regisztrálása. Gondoltam, ez kell nekem. Hát rákattintottam. Igen ám, de továbbra is Mr. Férfi e-mail címével voltam bejelentkezve… Természetesen nem lehet törölni a felesleges nick nevet, csak ha írunk a supportnak.Szándékomban állt, de Mr. Férfi nem akarja, mert az csak még több bonyodalom.


A következő már nem saját baki, de azért a témához illik – avagy a UPC hogyan cseszett ki velünk.
Húsvét előtti csütörtökön – telefonon keresztül – szerződést kötöttem a UPC-vel, miszerint több adót tudunk fogni. Szerdán hallgattam meg a tájékoztatót, este Mr. Férfivel megbeszéltem volna (reggel lett belőle a veszekedésünk miatt), csütörtökön a Főnök beszámolója közben hívtak vissza, hogy igent, vagy nemet mondjak. Azt gondoltam, gyors lesz, de a csaj csak mondta és mondta, hogy neki ezt még egyszer el kell mondania, meg ilyen és ilyen ajánlat. Gyorsan megkérdeztem még, hogy mikorra kötik be (nem kell kijönniük modemet cserélni). 3-4 nap,  legkésőbb kedd (azon filózok, hogy rosszul értettem, és egy héttel későbbire ígérték?). Kedden felhívom őket, hosszú 5-10 perces várakozás után udvariasan tájékoztatnak, hogy pénteken lesz a váltás. Aznap este 6 után értem haza a munkából, amikor még semmi, Mr. Férfi csalódott.  Felhívtam ismét, még több várakozás, majd (semmi adatot nem kértek) tájékoztattak, hogy este 8-ig még megtörténhet. Fél nyolckor csöngettek is! (ugye azt mondták, hogy nem jönnek ki) A lakásba ugyan nem jött be, csak odakinn szerelt valamit. Becsuktuk az ajtót (ezt nem kellett volna), mert féltünk, hogy az állataink kiszöknek, persze a szerelő nem csöngetett be, szó nélkül távozott. Mi meg azóta is várjuk az új adókat.


Ömlök. Szóval első CN lenne, de már a 3. Clostis nap. Akkor most hogy számoljak? De ez eldöntötte: biztos, hogy csak a későbbi időpontban keresem fel a nődokit.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!