Sub Rosa

Már igazi baba?!

Tegnap reggel megint rám hozta a frászt a Printyő…. Jobban mondva már tegnapelőtt, de akkor csak olyan sárgás-rózsaszín folyásom volt, ami estére csökkent, így nem foglalkoztam vele.
Reggel aztán elaludtam (Mr. Férfi ismételten külföldön, az ébresztőt meg elfelejtettem magam beállítani), így sietve szaladtam ki a vécére, ahol szokáshoz megfelelően törlés után vetettem rá egy pillantást a papírra: rózsaszínes. Rohanás a fürdőbe, ahol már steril papírral vizsgáltam, és az is véres lett (egy csepp, de vér). Gyorsan megnyomkodom a melleim, semmi, nem érzékeny, nem fáj, nem nagyobb. A hasam vizsgálata jött, melyet úgy éreztem beesett, és nem szúrt jobb oldalt, hanem inkább görcsölt. Megijedtem.
Hívom anyum, hogy baj van, aki rám parancsolt, hogy ne menjek dolgozni, hívjam a főnököm. Fel is hívtam, aki viszont azt az utasítást adta, hogy rohanjak orvoshoz, és ha  ő nem mondja, utána menjek be az irodába. Így nem volt választásom, már reggel irány az István kórház. 7 óra után úgy 5 perccel értünk oda, amikor már nem foglalkoztak velem az ügyeleten (8-ig kellett volna, ahogy azt később megtudtuk), leküldtek az ambulanciára. Negyed óra múlva megkérdezték, hogy mennyire vérzek, és kimondtam a tiltott szót: minimálisan. Amit úgy fogtak fel, hogy egyáltalán nem. Dühömben még a sírást is elkezdtem.
Jó, a várakozás után egy doktornő végül kegyesen megnézett, először leordította a fejem, hogy nem is vérzek (alig volt pár csepp a betéten), és miért nem 7 előtt jöttem, ha ennyire sürgős nekem, vagy 10 után, amikor a műtéti felvételeknek vége. Talán azért mert ezt még elfelejtették velünk közölni???
Hüvelyi ultrahangon megtalálta a babát: “élő embrio, jól kivehető szívhang”. Mellette viszont talált egy “új lakót” is: egy 3 cm-es cisztát. (Amit eddig hogyhogy nem vettek észre? Két orvos sem?)
Megnyugtatásul megjegyezte, hogy a baba körül semmi olyasmit nem lát, amitől véreznem kellene, ott a jól látható szívhang, a szikhólyag (végre ez is megvan), viszont a ciszta okozhatja. Annyit tehet, hogy az Utrogestan adagomat megduplázta. Valahogy nem lepett meg a ciszta. Hiszen félévig szedtem a Clostylbegitet, aminek gyakori mellékhatása…  
Nem mondta, hogy otthon kellene feküdnöm, így 9 perc késéssel be is értem dolgozni (később leírom, milyen beszélgetésem is zajlott a főnökömmel). Az üléstől fájt a hasam, a pecsételés erőteljessége növekedett délre, de a rózsaszínessége csökkent, estére már csak barnáztam. Igaz, nem mertem kijárni a vécére, mert “amiről nem tudunk nem fáj”, nem is idegesít, de nyugtalanít.
Mr. Férfi nagyon megörült a hírnek: “ha dobog a szíve, akkor már igazi baba?” Később pedig: “Láttál már vonalzón 50 cm-et? o.O Ekkora lesz Lili, ha kijön belőled! o.O” Hm, erre nem szívesen gondolok még bele 😀

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!