Sub Rosa

Védőnőnél

Végre elérkezett a pillanat, amikor mehettem a kiskönyvemért. Telefonomon megnéztem, hová kell mennem érte, és kiderült, hogy a szomszédos útra. Persze, pont az utca másik végén volt, és semmilyen tömegközlekedés nem jár arra. Végül is ez nem lett volna baj, sőt! Legalább sétálok egyet a még jó időben. A lakásunkban kivételesen jó idő volt, nem is gondoltam arra, hogy odakinn viszont fúj a szél.
A nap nagy kérdése pedig az volt, hogy mit vegyek fel, milyen vizsgálatokra számíthatok? Vizeletet raktam be a táskámba, mert otthon mégiscsak könnyebb pisilni, mint egy vadidegen, kitudjamilyen vécében…  Nadrágot választottam, mivel azt úgysem kell levenni, akármilyen vizsgálat vár rám, de a felsőm, már fontosabb kérdés volt: ujjatlan legyen, hogy megmérhessék a vérnyomásom, kicsit bővebb, hogy könnyedén a hasamhoz férhessenek – ezért a Nice-ben vásárolt kis könnyed, nyári topomra esett a választásom, melyre a Fiatal Lánytól kapott hosszú (majdnem földig érő), kötött kardigánomat húztam. S mivel nem gondoltam a szélre, kabátot nem vittem magammal, amit már a kapuban megbántam, de már nem volt időm visszaugrani érte.
Megtehettem volna, mert elég gyorsan megtaláltam, még úgy is, hogy a recepciós (a kartonozó) telefonálás után tudott csak útbaigazítani. 3 percet késtem, de nem volt gond, mert még előttem egy fiatal – kisebbségi – pár várakozott.  Pár percen belül végre bejutottak, én pedig leültem és malmoztam: Foursquare, SMS Mr. Férfinek, Facebook checkolás, és hatalmas kiabálás – a védőnő irodájából, majd az ajtóból. Negyed óra csúszás, amihez az én 3 percem ugye semmiség!
Behívott, leültetett, és elmesélte az előttem kiabáló kismama történetét: a lány az unokája lehetne, már 3 gyermeket adott árvaházba, azokat is ő (a védőnő) vitette el, mert az „apa” csak otthagyta a védőnő-szolgálat előtt. Ha már többször szült, olyan kérdésekre már nem fog válaszolni, hogy drogozik-e, fogyaszt-e alkoholt, mert ez diszkrimináció – ennek ellenére mindkettőre igen lett volna az őszinte válasza, most jöttek ki a pasijával, aki egyébként az utcán futtatta, az elvonóról. S most már 28 hetes terhes, ugyan mi lesz ebből a gyerekből? Eggyel több utcatöltelék…
Ne ijedjek meg, tőlem is meg fogja kérdezni ezeket a kérdéseket, hiszen kötelessége… Negyedórát késtünk, így most nem méri meg a vérnyomásom, mennyi szokott lenni? 120/70. Jó! Az nagyon jó! Kiló? 53. Mikor mérte meg? Néhány nappal ezelőtt. Jó, beírom.
S jött még félórás kérdés-felelet, végezetül kaptam sok-sok prospektust, apás könyvet, 3 CD-t egy-egy trimeszterről, nézzek szüléseket, azt mondják jót tesz, a kezembe nyomta a kiskönyvemet, s megbeszéltük, hogy majd 2-3 héttel később meglátogat a saját otthonomban.
Amivel az a baj, hogy a szomszéd utcába vagyok anyumhoz bejelentve, és nem helyesbítettem, hogy én nem is ott lakom. Szóval ha jön, akkor anyumhoz – ahol viszont mindig rend van, és nincsenek ott a lányok (akiket nem tagadtam, amikor a toxoplasmát kérdezte).
Elküldött még vérvételre, fogászatra, belgyógyászhoz – mindezt a háziorvosnak kellene felírnia, legalábbis szerinte, mert a dokim visszairányított a nődokimhoz. Így most van egy félig kitöltött kiskönyvem, amiben elírták a nevem Veronkára (végül is majdnem Viveca…), és még senki meg nem vizsgált. Majd szerdán kérek beutalókat a nődokimtól, és rákérdezek a terhestornára is (fontos, mert a csípőm mostanság mindig becsípődik, és olyankor alig tudok lábra állni).
Szerda és látni fogom Printyőt <3

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!