Sub Rosa

Kisült-e már a kalácsom?

Nirut szerint mániákus depressziós vagyok, Mr. Férfi szerint túl sok az időm agyalni (mondta ezt a tegnap esti veszekedésünk után). Ezért ma kitaláltam, hogy a gondolkodást háttérbe szorítom – persze, hogy nem sikerült, és előveszem a mézeskalács sütemény fűszerkeveréket a szekrényből, amin ráadásul van egy recept leírás is.
Feltűrtem a hajam és előszedtem a hozzávalókat. Rozslisztem nem volt itthon, így maradt a sima búzaliszt. Majd jött egy probléma: hogyan mérjem ki azt az egy dekát a 40 grammos szódabikarbónából, ha fel van már bontva és a nagyja hiányzik (nem az átváltással volt gondom, mielőtt bárkiben is felmerülne, milyen hülye lehetek matekból). Gyorsan hívtam mamát, aki szerint rossz recepttel fogtam neki, adott egy másikat (valóban könnyebb volt elkészíteni).
Igen ám, de mivel költözködés kellős közepén állunk és már a konyhai berendezések nagyja is el lett a hétvégén pakolva, nem sok mindenem volt. Se kimérő eszköz, se gyúrótáblám, se karácsonyi formám. Ehhez még az is hozzájött, hogy bögrés sütin kívül semmi mást nem sütöttem, ami édesség.
Oké, kezdjük ott, hogy letakarítottam a pultot, megszórtam liszttel, majd a robotgéppel összepépesített masszát kiöntöttem. Ragadt, mint a csiriz. A kezemről nem jött le, a pulton darabokban. Channah segítségével haladtam tovább, aki persze jót nevetett, hogy fogok én Zsebi babának sütni-főzni, ha már a legalapvetőbb dolgokat nem tudom (hogyan kell gyúrni?). A rengeteg liszt után végre valamennyire összeállt, de sodrófa hiányában, jöhetett a „klopfolás”, mármint a tenyerem használata. Nagyim érdeklődve visszahívott, és mikor mindezt hallotta, felsóhajtott és jogosan, vagy jogtalanul megkérdezte: „miért a legnehezebb sütivel kezded?” Fogalmam sem volt, hogy ez a legnehezebb (sőt azóta sem hiszem).
Jött a szaggatás. Kis gömböcöket gyúrtam, majd kézzel lapítottam (szép vékonyak lettek!), és egy whiskys pohárral (amit még Skóciából hoztunk) lyukadgattam. Hosszú, időigényes feladat volt, de végre elkészült egy tepsi. Meglepődve láttam, hogy maradt még jócskán a tésztából.
Beraktam, majd hívtam ismét mamát, hogy meddig kell sütni. Mivel nem melegítettem elő a sütőt, így elég 20 perc múlva ránézni. Nem vártam meg a megadott időt, 10 perc után rápillantottam. Vagyis csak szerettem volna: ahogy kinyitottam a tűzhely ajtaját, az egész konyha füstfelhőbe burkolózott. Szuper! Már megint!
Az első tepsit szóval dobhattam ki, mert az alja szénné égett, de a teteje meg nem sült át. Ezek után már félve tettem be a következőt. Még lejjebb vettem a gázt (eddig is szinte takarékon volt), feljebb tettem a sütit és így végre 5 perc alatt a képen láthatóvá sült.
Este jön Mr. Férfi és Channah, majd eldöntik, hogy ehető-e, vagy sem.*
*Ami hiányzik a közepéből, azt már én fogyasztottam el. Megnéztem, hogy a közepe átsült-e.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Ani says:

    Ahhoz képest, hogy ennyi technikai nehézséggel meg kellett küzdened egészen jól néznek ki. Egyébként én nem értek egyet a nagyiddal abban, hogy ez lenne a legnehezebb süti, mert akkor én sem fognék neki minden évben. Egyébként nekem is van egy tuti receptem, ha érdekel. Az én adagom még a hűtőben pihen, nemrég lettem kész a gyúrással. Zsebi babának meg eleinte úgyis csak pürésíteni kell, mire meg odakerülsz, hogy rendesen eszik, addigra megtanulsz sütni/főzni.

  2. Kb. 30-45 perc múlva kiderül, hogy milyen az íze: akkor jönnek kóstolóba (én nem mondok rosszat a saját sütimről 🙂 ).Persze, hogy érdekel 😀 Minden recept érdekel (azt azért nem ígérem, hogy én magam ki is próbálom, de a receptgyűjteményembe szívesen betenném 😀

  3. Channa says:

    1. Nem rajtad nevettem, hanem a helyzeten -felidézte bennem, amikor egy szimpla krumplipürét nem tudtam elkészíteni, és amikor én is fél percenként hívtam emberkéket, hogy mi a következő lépés.-2. Egyetértek mamáddal, bögrés recepttel kellett volna kezdened, de itt jön a harmadik pont a képbe, amiért feltételes módban beszélek és a kettes pontot ne vedd figyelembe, mert:3. Nagyon nagyon finom lett, (sajna 😛 irigy!!!) jobb lett mint az enyém, persze csak magam miatt sajna, mert elbitoroltad az én helyem. Nem csak a képen guszta, de élőben is príma volt. Sokkal puhább a megszokottaknál, amiért szintén plusz pont jár.A technikai felszereltséget is figyelembe véve, 5-ből 15 pontra szavaznék. Javaslom ne hagyd abba a sütést! 😀


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!