Sub Rosa

Szerzeményeink

Az anyósom már régen felvetette, hogy elmehetnénk egyszer együtt bababoltba Zsebi Babának nézelődni. Mivel szerdán ők vittek el a nődokihoz, így eszembe jutott, hogy előtte beugorhatnánk a Brendonba. Célirányosan mentünk, mert már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak egy kenguruszerűséget.

Néhány éve, amikor Juli18 kisfia született, volt egy rossz élményem: a babakocsiból vettem volna ki a pár hetes kisfiát, amikor elvesztettem az egyensúlyom. Két lehetőségem volt: vagy elesek a babával együtt, vagy elengedem a fejét és megkapaszkodom – mindenki el tudja képzelni, hogy milyen következményei lettek volna ennek. Szerencsére nem történt baj, mert azon mód kikapták a babát a kezemből, de egy életre bennem maradt az a félelem, ami akkor átjárta a szívem. 
Azóta sem múlt el, és őszinte leszek, a saját gyermekemnél is ettől félek a legjobban. Hónapokig kerestem a megoldást, hogyan tudnám a felemelését megkönnyíteni, hogyan tudnék vele felállni. A kendőn gondolkodtam: ugyan hallottam, hogy már 0 hóstól lehet használni, de sehol se találtam hozzá használati utasítást. És ekkor megláttam a Minimonkey videóját. Rögvest megtetszett, jó megoldásnak találtam, s szerintem ez megkönnyíti az én helyzetemet is. Először külföldről próbáltam rendelni, vagy anyummal megvetetni Ausztráliában. Végül mindkét ötletet elvetettem, mert kiderült, hogy Magyarország legdrágább, de a legnagyobb babaüzletében is árulják 12.000 forintért. Ha külföldről rendelnék valami használtat, az is postaköltséggel együtt belekerülne vagy egy tízesbe, Ausztráliában pedig az árak a csillagos eget verik, onnan sem úsznám meg olcsóbban. Anyósomék is egyetértettek azzal, hogy nyugodtan vegyük meg az újat.* 
Ha már ott voltunk, körbenéztünk. Apósom rögvest észrevette a babakocsinkat** . Mutattam már róla képet, de élőben most látták először – jó választásnak tartották, könnyű, hatalmas kerekű, tökéletes lesz számunkra. A kiságyakat is végignéztük, de mivel kapunk kölcsönbe egyet, így csak matracot kell majd bele vennünk. A pici lakásunkba a Leipold mózeskosara lenne a legtökéletesebb az első időkre, mert a galériánk alá fel tudnánk akasztani, és még a helyet sem venné el a többi bababútortól. De őszintén ki adna ki érte 40.000 forintot? Inkább csináltatok egy hasonlót apummal. Nem lesz ilyen szép, nem lesz fonott, de ugyanolyan megbízható lesz, és az is a lehető legtökéletesebb lesz a célnak. 
A másik, amit mindenképp be akartam szerezni egy babafürdető szivacs. A 3 gyermekes Művészlány barátnőm ajánlotta mindenfajta cicomás fürdető helyett, mert ezt csak berakom a kádba /kiskádba/mélyebb zuhanytálcába, és engedek hozzá 5 cm-es vizet. Et voila, már fürdethetem is a kicsit. Kiskádunk már van, anyósoméktól kaptuk még korábban, amikor nem volt a lakásban meleg víz, így most elég volt egy szivacsot beszerezni.
Még delfin is van hozzá *.*
Ruhákat már nem nagyon kell vennünk a kezdeti hetekre, mert nagyim bevásárolt. Előre félek, milyeneket vett, mert egy 70 éves nőnek nem biztos, hogy olyan az ízlése, mint a miénk… De szerencsére gyorsan kinövi a gyerek. A sapka kérdése is megoldódott, mert nézzétek milyen édes kis sapkát kapott Zsebi Baba a nagymamájáéktól:
Egyébként a kis mackómmal boldog Medve-napot kívánunk, és ha tehetitek, a rossz idő ellenére is látogassatok el a hétvégén az Állatkertbe!


*azt is felajánlották, hogy közösen vegyük meg, ezzel is besegítve a babakelengyébe.
**én nem ismertem fel, mert más színű volt…

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!