Sub Rosa

Kórházban


 
4 napot töltöttem a gyermekágyas részlegen. Az első éjszakát leszámítva csak pozitív véleménnyel lehetek róla. Alapítványi szobát nem kaptam – lehetőség lett volna az utolsó éjszakát ott tölteni, de akkor már feleslegesnek éreztem. A szobatársaim nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, a gyerkőcök – mindannyian fiúk – édesek. Külön fürdőszoba állt a rendelkezésünkre. Vittem Domestos kendőt és a DM-ből WC. ülőke fertőtlenítőt, így nyugodtan ráültem a vécére.
A napok összefolytak, főleg azért, mert nem tudtam pontosan, mikor fognak kiengedni. A váltás 16:00 óra után van, így még arra is esélyt láttam, hogy csak csütörtök reggel hagyhatom el az osztályt.
Látogatási idő alatt mindig volt nálam valaki. Meglátogatott a keresztapum az unokaöcsémmel, a nagyszüleim, Mr. Férfi családja, a szüleim – apum csak vasárnap délelőtt tudott ott lenni.
Vasárnap reggel 7 óra után behozták Zsebi Babát. Lefektették mellém, hogy tegyem cicire. Előző este tökéletesen rácuppant a bimbómra, de nem akart, csak bámult hatalmasra tárt szemekkel (egyébként nincs nagy szeme – meg is kérdezték, hogy milyen ázsiai vér csörgedezik benne) figyelt. Én meg továbbra sem tudtam, hogy mit csináljak vele. Gyönyörűnek tartottam – és végre rájöttem, hogy egy anya mindenképp elfogult a fiával szemben. Váltig állítottam azelőtt, hogy egy anya is látja, ha a gyermeke nem szép. Ez így nem igaz! Ránéztem és akármilyen ronda lett volna is, én gyönyörűnek láttam volna. (A képek alapján majd eldöntitek ti magatok, hogy mennyire tetszik nektek. Csak kérlek Benneteket, nekem ne áruljátok el, ha éppenséggel láttatok nála szebbet J ).
Ahelyett, hogy szopizott volna, inkább rám hozta a frászt. Oldalt fekvésben pihengetett mellettem, amikor két hatalmas adag vízköpület áztatta fel a lepedőt. Nem tudtam mi az, azt se tudtam, hogyan érjek hozzá, mit csináljak. Szerencsémre az egyik szobatársam megnyugtatott, hogy ne aggódjak, csak bukott a lelkem. Kiderült később, hogy ilyenkor még szoktak magzatvizet bukni. Több ilyen nem volt, sőt a büfiztetést sem alkalmaztam egy ideig, mert szopás közben mindig elaludt a cicin. Igaz, az első 24 óra édes volt, alig evett, inkább csak figyelte a környezetét. Sírni meg nem is sírt!
Aztán átlendültünk az éjszakába és jött a következő néhány óra, amikor azt hittem, hogy meghalok. Fogalmam sem volt, hogy van-e tejem. Spriccelni spriccelt belőle (elég volt a gyermekre néznem), de Zsebi csak bömbölt. Hol az egyikre raktam, hol a másikra, de egyik sem volt igazán megfelelő neki. Közben az előző esti érzéstelenítőnek is érezni kezdtem a mellékhatásait: a fejem szétrobbant, jobb oldalt pedig nem tudtam feküdni, mert a vállamtól csak úgy sugárzott a fájdalom a fülemen keresztül a gerincoszlopomon végig. Így maradt a baloldali fekvés. Hason a sebem miatt nem lehetett, jobb oldalt a vállam miatt, háton pedig a farkcsontom miatt… Szoptatni is csak széken ülve ment. Ahonnan pedig kezdtem leesni a fáradtságtól.
Szerencsére 11 felé sikeresen elaludt (a mellemen), így én is tudtam 3-ig aludni. Fel nem ébresztettem, ahogy mondták 3 óránként, legalább addig is nyugtunk volt. Ahogy letelik az első 24 óra, a babákban elindul egy olyan reflex, hogy a következő néhány órában csak szopnának. A gyomruk körömnyi nagyságú, éppen elég nekik az a néhány csepp előtej, ami ilyenkor megindul az anyákban, ennek ellenére ösztönzően csak szopnak, hogy az anya teje valóban belövelljen. Amint sikeresen jártak, alábbhagy az örökös mellen levés (vagy nem…)
Még aznap  este megvizsgálta (gondolom megint) a gyerekorvos. Mr. Férfi vitte el – szerencsére, mert szegénykének fel kellett vágni a nyelvét, hogy könnyebben szopizhasson. Egyébként nagyon egészségesnek találtatott.
A hideg zuhany másnap ért. 2 naposan hallásvizsgálatot csinálnak a babákon. A TEOAE eszköz olyan, mint egy walkman, a füldugót tesznek a nyugodt állapotú pici fülébe és mint az ultrahangnál, „ a készülék által kibocsátott hangingerek hatására a belső fülben lévő külső szőrsejtek működése során keletkező és a külső hallójáratba vezetődő hangjelenség mérése és analízise alapján”. [forrás: közben bezártam :/]
Ehhez csendre van szükség, de a vizsgálat ideje alatt a gyerkőcök sírtak, így nem sikerült a vizsgálat – legalábbis erre és arra, hogy még nem töltöttük be a két napot, hivatkozott a védőnő, miért eredménytelen és miért kell másnap is megismételni. Közben az otthoni dolgok is kezdtek kiéleződni (tudom, ez most rejtély a számotokra, de ígérem, a későbbiekben erről is beszámolok), és a két dolgot nem bírtam elviselni: zokogni kezdtem – ott a kórteremben. Másnapra (23-ára) akartuk eredetileg a császárt, Mr. Férfi ezért már régen kivette a szabadságát aznapra, de délelőtt még el szeretett volna intézni néhány dolgot. Könyörögtem neki, hogy maradjon ott velem, és legyen jelen az újabb vizsgálaton. Ott akart lenni, de megint a csendes pihenő idején jöttek, amikor már nem maradhatott.
A vizsgálat most is csak féleredményt hozott: a bal fülére hall, de a jobb kétséges Vissza kell vinnünk megismételni a Madarász utcai gyermekkórházba. Otthonról sikerült időpontot kérnem, de csak június 20-ára.
Most sem bírtam magammal, elbőgtem magam, hogy a gyerekem süket. A védőnő azzal próbált nyugtatgatni, hogy biztosan csak magzatmáz maradt a fülében, rengeteg gyerkőcöt kell visszarendelniük, nem lesz semmi baj. Azóta is csak a fülét figyelem, hogy kijött-e már belőle bármi is. Az biztos, hogy Zsebi hall, mert összerezzen a zajokra, a hangomtól megnyugszik, szereti, ha apum énekel neki, de fogalmam sincs, hogy mindkét fülére, vagy csak a balra. Amíg nem megyünk vissza, addig nem is teszek semmi kísérletet, hogy kiderüljön, mert csak még inkább aggódnék miatta, és idegeskednék, ami a tejemnek nem tenne jót.
Szerdán reggel benézett hozzám a nődokim (utoljára a műtőben láttam):

– Mikor is menne haza? 
– Ma.
– És szeretne?

Naná! Ránézett a sebemre, tetszett neki. Ő hazaenged. A sebre vigyázzak, s a következő 6 hétben ne vegyek ülőfürdőt, csak zuhanyozzak, véletlenül se éljek házaséletet és fejjek, fejjek, hogy sok tejem maradjon a babának! Mr. Férfi az ajtóban állt és megköszönte neki a segítséget (amit szó nélkül elfogadott). A többi köszönetet már nem sikerült ilyen simán átadnunk, szinte nem is tudtuk… De erről inkább nem mesélnék. 🙁
Zsebit utoljára megvizsgálták, a zárójelentésére azt írták még, hogy nyaki hypotoniája van, sokat fektessük hasra, hogy erősíthesse a nyakizmait. Megszúrták a lábát, vért vettek tőle, amit elküldtek kivizsgálásra – kíváncsi vagyok, mikor és hol kapjuk meg az eredményt. Megkapta a TBC elleni védőoltást, és 2850 grammosan kiengedtek minket a kórházból.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zebranyul says:

    Szia Viv! Én ezt hallásvizsgálatot le sem írtam, de nekünk is az volt, hogy jött a csajszi a géppel, kb. 10-en voltak a szobában. Az egyik fülére tökéletes volt, a másikra nem reagált. Mivel ez azon a napon volt, amikor kikészítettek a cukorvizsgálattal, ezért síkideg lettem egy pillanat alatt, a csajszi kedves volt, próbált nyugtatni ugyanazzal a dumával, amivel téged is. Mivel a mellettem levő gyereknek se lett jó az eredménye, némiképp megnyugodtam, mivel mi az esélye annak, hogy két félfülére süket gyerek egymás mellé kerül a kórterembe. A mázlim az volt, hogy abban a pillanatban bemondták, hogy a látogatók hagyják el a termeket a csendespihenőre, és végre csend lett. A csajszi pedig megkönyörült rajtam, és megcsinálta újra a vizsgálatot, ami persze a teljes csend miatt jól sikerült. Szóval mákunk volt az időzítéssel…emiatt ne izgulj biztos nektek is ez lesz. És Zsebi tényleg nagyon szépséges:)!

  2. édibédi hajasbaba:) úgy szeretem, ha hajasok:) (sztem Zozi mondjuk nem lesz az)

  3. Köszi! 🙂 Nálunk a második vizsgálatnál majd’ egy órát bent volt azért, hogy megvárja a teljes csend-nyugalmat, de a síri csendben sem mutatott semmit a gép 🙁 Most megnéztem az egészségügyi könyvében, hogy a bal fülére azt írták, hogy TEOAE PASS (Stimok: 98%, Noisy:3%, Repro:88%), addig a jobb füle: POOR PROBE FIT (Stimok: 3%, Noisy:51%, Repro:0%). Tudom, hogy nincs semmi baj, de nem tehetek róla aggódom.

  4. Angi says:

    Nem érdemes idegeskedni hidd el….engem a kisebb gyerkőccel, már pocakosan sokkoltak….a korom miatt (hát na nem vagyok már 20 éves 🙂 ) kaptam egy közepes kockázatot a down kór szűrésen, ami azt eredményezte, hogy lehetséges, hogy edwards szindrómás….először bepánikoltam, bőgte, majd utána néztem….inkább le se írom milyen…újabb sírógörcs, majd megbeszéltem vele, hogy semmi baja nem lehet, mert én tudom, hogy makk egészséges 🙂 …..Pesten úgy fogadtak, hogy minek küldtek fel oda engem, mert csak a korom az ami miatt úgy gondolta a gép, hogy baj van….hát nem egyeztem bele a magzatvíz vizsgálatba, mert megbeszéltük párommal, hogy akármilyen a miénk és én 21 hetesen nem vagyok hajlandó megszülni azért, hogy meghaljon, max csak akkor ha az orvos, azt mondja reménytelen és nincs más út….amint meglett, már jött is a kérdés a kórházban, hogy miért is nem lett megcsináltatva, meg különben is milyen kicsi súllyal lett (37 hétre), tuti nincs rendben vmi….egyből uh, és röntgen másnap, ahol semmi rendellenességet nem találtak, DE a gyerekorvos úgy találta, hogy kicsi az álla és mélyen ülnek a fülei, úgyhogy ez a gyerek tényleg beteg….és amikor azt mertem mondani, hogy az álla tényleg genetika, mert az apjától örökölte, jól be is lettem skatulyázva, hogy na ez tuti nem viszi el majd a vizsgálatra….márciusra kaptunk időpontot, ahol szintén néztek ránk nagy szemekkel, hogy mit is keresünk ott, mert láthatóan nincs baja a Morzsának, vettek vért és azóta papírom is van róla, hogy egészséges….szóval ne aggódj…..csak összpontosíts Zsebire és minden rendben lesz :)…..és gyönyörű 🙂

  5. Ó, ti szegények! Belegondolni is szörnyű, hogy mit élhettetek át! Szerencsére itt az orvosok nem voltak ennyire “paranoiásak”. Egyébként meg van mostanság a véleményem megint az orvosokról: apum eltörte a bal könyökét, erre a vizsgáló orvos a röntgen alapján elkezdte vizsgálni a jobbat és nem vette észre, hogy az nem fáj neki, és azt akarta begipszeltetni, amikor a jobbat nem tudta megmozdítani… Upsz, eltértem a tárgytól 🙂 Köszönjük! 🙂

  6. Óóóóó hát erről én is tudnék mesélni…tavaly volt egy fincsi bokaszalag húzódásom, amire fekvőgipszet tettek….még szerencse, hogy amúgy is itthon vagyok gyed-en és levettem, mert jó lett volna 2 gyerek mellett, párom meg 4 napot tudott itthon maradni…úgyhogy ezek a véget nem érő sztorik kategóriát erősítik. 🙂

  7. Juni 20?? Ahhhh rohely ez az egeszseg ugy itthon.Mi az a nyaki hypotonia? Ilyen miniatur korban erositeni a nyakat?

  8. Azt mondták, hogy féléves koráig “elég”, ha kiderül, hogy baj van-e a fülével… S ha csak az egyik fülére nem hall, akkor még halló készüléket sem adnak arra az egyre, a legkisebb zajokat is meg fogja hallani, csak nem lehet buszsofőr, pilóta, stb…Nem tartja úgy a fejét, ahogy kellene (vagyis, amikor kiengedtek minket a kórházból). Hason olyan, mint egy fordított híd :D: a feje, a feneke és a két lába az égben, ha éppen tornázni van kedve 😀 Megpróbáltam ilyenkor lefotózni, de még nem sikerült 😀

  9. Azt mondják (urban legend), hogy akkor lesz hajas baba, ha sok a savad. 🙂 Nekem ez az egy bejött :))))


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!