Sub Rosa

Ha már van 10 percem…

Odafenn láthattok egy „halott” linket, Lepkelány névvel. Az egész Fló ötlete volt: örökítsem meg az életem, milyen helyzetekkel találkoztam ÉN, aki „másabb”, mint a többi ember…
Elkezdtem, bele is vágtam, de rá kellett jönnöm, hogy olyan szétszórt mozaik darabkákra emlékszem csak azokból az évekből, amikre jó lenne felépíteni a történetet, amelyek nem állják meg egymagában a cselekményt.
Tökéletes példa erre a legutóbbi védőnői látogatás. Zsebi nem emeli fel a fejét olyan intenzitással, olyan magasra, mint már a többi csecsemő az ő korában, így a védőnő szerint nagy esélye van arra*, hogy a doktornő elküldje neurológiai vizsgálatra. Zebranyúlnál** olvastam, hogy Dévény- módszer most a legsikeresebb. Már akkor sikított a szívem, és amikor a védőnő Zsebit is odaküldené, akkor már hangosan is kimondtam: csak oda ne!
Olyan rossz lenne szerintem az a módszer, amit mindenki más istenít? Nem ezt mondom, de én nem tudok másképp gondolni rá, mint azzal a 3 éves szemével, akit titokban kivittek a Pető Intézet délutáni sziesztájáról, hogy elvihessenek Dévény Annához, aki ha megtudta volna, hogy a Petőbe járok, kitilt, mert a két gyógyítási elv valahol ütközik. Valahol örültem, hogy otthagyhatom a Petőt, ahová még 14 évesen is sírva mentem, pedig oda nem is köt olyan rossz élmény, mint a másikhoz.
Fájt, kimondhatatlanul fájt. Ez az érzés maradt meg, meg az, hogy teli torokból ordítok, sikítok, anyum meg már könnyes szemmel fog le. Meg egy kedves gyógytornász, aki addig volt csak szimpatikus, amíg hozzám nem ért. Az öregasszony őszes hajára, vastag keretes szemüvegére is emlékszem, de lehet, hogy erre már azért, mert többször találkoztam a képével az újságokban, vagy hallottam a hangját a tévében.
Apum arra emlékszik, hogy valami pincében volt a „tornaterem” abban az időben***, bennem csak az maradt meg, hogy a földön ültünk egy hosszú helyiségben. Mintha lettek volna többen is, de erre nem tudok megesküdni.
Ezt persze lehetne színesíteni, utána járni a szüleimnél, hogy miért is ellenzik annyira a módszert. Valószínűleg, mert én beleesem abba a 20%-ba, amit szívesen a szőnyeg alá söpörnek.
Az biztos, hogy ide a gyerkőcöt én nem! De le is telt a 10 perc….
*ha nem hozzuk fel egy hónapon belül a teljesítményét.
**igen, tényleg ezt is nála olvastam J

***25 évről van szó.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!