Sub Rosa

Házasélet baba mellett

Fotó: Pinterest / kairos


Most tényleg felnőttképzéses kategória lesz! Tudom, hogy nem illene ezt leírnom – Channah kérlek ne is olvasd – Mr. Férfi is ki lesz tőlem akadva, de akárhányszor rágondolok, nevethetnékem támad. Egyikünk sem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz összeegyeztetni a romantikát a baba után.
 
 
 
 

Tudjátok, az első hat hétben nem lehetett, utána az orvos ugyan engedélyt adott rá, de sosem volt olyan a körülmény, hogy lehessen. A legnagyobb gondot szerintem a fogamzásgátlás okozta. Egyikünk sem akar ilyen korán kistesót Zsebinek. Eddig Nuvaringgel védekeztünk, amit viszont a szoptatás alatt nem használhatok. Van valami gyógyszer, amit a doki ajánlott, de ahogy rám nézett, meg is állapította, hogy úgysem szedném be. És mennyire igaza volt!
 
Így maradt a jó öreg koton. Na de, azt először is venni kell. Én nem, majd Mr. Férfi! Ő meg eddig halogatta. Vidéken mindenki ismer minket, őt mondjuk kevésbé, de akkor is tudják, hogy az én párom, szóval egyikünket sem vitte rá a lélek, hogy a pénztáros szomszédasszonyunktól kérjünk egy csomaggal. Most a Tiszán, főleg egy Tescóban senki nem ismer, annyira nem is „ciki”. A csomag három darabot rejtett, amire mindketten rákészültünk: micsoda hancúrozás lesz a hétvégén, míg anyum dolgozik és Zsebi alszik.
 
Hazaérve le is raktuk Zsebit a pihenőszékébe – hadd aludjon, vagy nézelődjön, mi meg uzsgyi be a nagy sarokkádba, hogy kiélvezhessük egymás társaságát. Már a csomag is felbontásra került, már szinte az utolsó pillanatokban voltunk, hogy mindkettőnknek jó legyen, amikor hirtelen Zsebi felsírt és rá egy tizedmásodpercre megszólalt a telefonom is. A romantikus pillanat pedig azon mód elillant. Amíg megszoptattam a csöppséget, Mr. Férfi vette fel a telefont, amiben anyum adta le nekünk az ukázt: a hűtőben maradt sajtot kellett neki bevinni a szomszédos faluban lévő munkahelyére. Mit volt mit tenni, elindultunk.
 
Az autónak köszönhetően nem jutottunk olyan gyorsan haza, mint szerettük volna, Zsebi is inkább útközben aludt, nem itthon, de azért mi ismételten bepróbálkoztunk. Viszont anyai lelkemmel nem tudtam annyira elszakadni a nyugágyban pihenő csöppemtől, aki sírni is kezdett néhány percen belül. Viszont szerettem volna, ha Mr. Férfinek is jól sikerül a hétvégéje. A saját testemre nem figyelve – ki gondolta volna, hogy a császármetszés után ennyire megváltozok odalenn is – rávetettem magam, felbontottuk a másodikat, majd jött… a nagy fájdalmas sikításom. Fájt, kib…. fájt. Legelőször is éreztem, hogy ez nem az, ami régen volt, de nem hittem volna, hogy ennyire nem nedvesedem annak ellenére, hogy minden idegszálam pattanásig feszült. Egy szó, mint száz: a mostani is használatlanul ment a kukába.
 
Este miután Zsebi ténylegesen elaludt, megpróbáltam kényeztetéssel meghálálni a délutánt* Mr. Férfinek, aki már a végső momentumnál állt, amikor nyílt az ajtó, és hazaért anyum. Persze, befejezni ismételten nem tudtuk…
 
         –  Nincs más, otthon fizetek egy kurvának… – mondta Mr. Férfi, én meg vertem a fejem a falba.
 
Gondolom, ha itt vége, és nem lett volna másnap a teraszon lévő kis lámúr, akkor nem nevetnék rajta, de így csak mosolygok, hogy mennyi próbálkozás után sikerült csak összehoznunk, amikor már egyikünket sem érdekelt a szobában síró gyerek, a fájdalom, mi összekapaszkodva a teraszon himbálóztunk a kielégülésünk felé.
 
 
 
*a telefoncsörgés előtti frantörpikus orgazmusom

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!