Sub Rosa

Csak ülök…

Kisírt szemekkel ébredtem. Vagyis nem is aludtam. Éjfél felé próbáltam ledőlni, mert szétment a fejem. A sötétben még inkább kattogott az agyam. Annyira szerettem volna megbeszélni, annyira szerettem volna egy kis vigaszt kapni, de csak Zseb szuszogott ott mellettem. Aminek végül is nagyon-nagyon örültem, mert a múlt héten megint becsipogott a riasztó. Beszéltem tegnap a dokinővel, azt mondta, hogy kérjek időpontot, ő ad beutalót a Heim Pálba.*
Fáj a fejem, a szemem. Dolgoznom kellene, mégis inkább legszívesebben bevennék egy altatót, hogy kizárjam magamból a világot. Elvileg minden rendben, fejet kell hajtanom, mert ezt várják tőlem, ha okos vagyok, ezt teszem, de mégsem tudok megnyugodni. Tudom, hogy kellene. Nem magamba zárkózni, nem befordulni, hanem kinyílni, energikussá válni, haladni az árral, ha már bevállaltam a dolgokat. Én sem leszek fiatalabb, nem szabadna elvesztegetnem ezeket az időket. Mégis azt teszem. Olyanokkal foglalkozom, amivel nem kellene, eszem magam, válaszokra várok, és ahelyett, hogy egy-egy megnyugtatni, még többet kreálok.
Idő kellene. Pihenés. 8 óra alvás. Ehelyett azt sem használom ki, amikor lehetne. Csak ülök és bámulok ki a fejemből, próbálom visszatartani a könnyeim, próbálok nem gondolni semmire, de csak kattog az agyam.
Egy helyben toporgok. Azt mondják, hogy ha nincs probléma, akkor is úgy forgatom a dolgokat, hogy legyen. Van benne valami. A bizonytalanságomból jön. A múlt emlékeiből, az otthonról hozott dolgokból. Abból, hogy nem kapok rendes, tisztességes választ a kérdéseimre.
Lépnem kellene valamerre…
 
*Annyit járunk oda, hogy külön kategóriát kellene készítenem neki. –> update: azóta elkészült.

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Fel a fejjel, Viv! Esetleg a szülés utáni depresszió megfordult a fejedben?

  2. Igen, meg… Bár most azt mondták, nem az van.Ti hogy vagytok? Zozi? Most kezdek visszarázódni az olvasásba 🙂

  3. Lehet en vagyok elfuseralt, de nem vagom pontosan mi van, csak sejtem… Ahogy olvaslak en egy abszolut eros nonek latlak, aki elkeseredik, de felall mindig. van egy nagyon edes ugyes gyereked, akinek te jelend a vilagot es nem.engedheti meg maganak az anyai lelek, hogy elkamficsorodjon, amikor a vilag egyik legtunderibb gyereke szuszog mellette.

  4. Köszönöm! A lehető legigazabban fogalmaztad meg!

  5. Judy says:

    Mindannyian “elfuseráltak” vagyunk, így vagy úgy… 🙂 De miután Te már sosem leszel egyedül – hiszen ott van neked Zsebi baba – ezért kéretik felszárítani a könnyeket – a babák sem szeretik, ha az anyukájuk sírdogál, meg szomorú – és megtörölni az arcot, feltenni egy kis sminket, belebújni valami csini ruhába és… the show must go on! 🙂 Írom ezt úgy, hogy fogalmam nincs, mi van, csak hát… van egy pár évnyi tapasztalat a hátam mögött… (pl. síró anyukából, aminek ugyan értelme nincs, de legalább jól esik. Mármint a sírás. :))Fel a fejjel! Képes vagy rá!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!