Sub Rosa

Vonzó nőnek lenni…

Az öregember vs. fiatal szerető nekem annyira nem jött be, mint amennyire viccesnek tűnik leírva, de ha ez kell, akkor nem állok ellent… Megyek és keresek egyet. Azt még nem tudom, hogy melyiket találom meg előbb: a férjjelölt urat, vagy a fiatal macsót, de az biztos, hogy mindkettőhöz szexi, vonzó nőnek kellene lennem. A belső énem annak érzi magát, még akkor is, ha egy 5 hónapos gyerek lóg a mellemen, de a tükör nem ennyire ámító. Ő sokkal inkább megmutatja, hogy egy nyúzott, beesett arcú, kócos hajú, mind testileg, mind érzelmileg fáradt anyuka néz vissza rám…
Mielőtt belenéztem volna a tükörbe, tudtam, hogy nem vagyok olyan kívánatos, mint lennem kellene. Se Mr. Férfinek, se másnak… Fogtam magam, és most kivételesen nem Zsebbel fürödtem együtt, hanem megengedtem magamnak azt a luxust, hogy elhasználjam az összes meleg vizet, beálljak a zuhany alá, és az éppen állatkísérlet mentesnek vélt kozmetikai szerekkel kényeztessem magam. Azaz hajat mostam, és megszabadultam a rajtam burjánzó „dzsumbujtól”. A hajszerkentyűimet otthon hagytam (én meg megint vidéken), így egy gyors lebontás után nem volt más teendőm vele, de legalább úgy érezhettem, hogy ha kénes illatú is, de mégis fényesen csillog, és nem ápolatlan a zsírosodástól.
Közben a lányoknak is le kellett vágni a karmaikat, amihez körömcsipeszre volt szükség. Azt ugyan én nem találtam meg, de helyette megleltem a hetek, sőt hónapok óta keresett körömvágó ollónkat, illetve egy fényes lila körömlakkot, amit a legutóbbi Rossmannos látogatásom során, egy kósza ötlettől vezérelve beledobtam a kosaramba. Amíg Mamó aludt, és a lányok a konyhában randalíroztak, rendbe tettem mind a húsz körmömet! A lábamon ezer éve nem volt kifestve, de rájöttem, hogy akármilyen elváltozott, kicsi a körmön, jó érzés, ha színes.
Szőrtelenül, frissen mosott sörénnyel, lila körmökkel azt hittem, hogy készen állok a „bevonulásra”, azaz emberek közötti megjelenésre. Egyáltalán nem gondoltam, hogy a lehető legmesszebb állok még így is a vonzó nő fogalmától. Erre akkor jöttem rá, amikor belenéztem a tükörbe. A frissen mosott hajam egy karikás szemű, sápadt arcot ölelt körbe. A bőröm szinte kitikkadt a vízhiánytól, hidratáló krémem lemondóan sóhajthatott fel, ahogy most újra magamra kentem belőle egy tubusnyit. Az alapozómat el is felejthettem, nem csak azért, mert beszáradt a hosszú állás alatt, de árnyalatokkal sötétebb volt, mint a mostani arcszínem. A szemöldökömet ugyan megszabadítottam az összenövéstől, de a szemem alatti sötét mélyedéseket semmivel sem tudtam csökkenteni, amitől úgy néztem ki, mintha ketrecharcból léptem volna elő. A kevés szemhéjpúder, tus s spirál sem tudott semmit sem javítani a helyzeten.
Elszontyolódva elindultam felöltözni. Nadrágot most vettem*, bár már ebben sem éreztem jól magam, hiszen a hossza miatt egy számmal nagyobbat kellett vennem, ami viszont úgy bő, ahogy van. Mivel általában itthon töltjük a napjainkat, a szekrényemben csak melegítők vannak, meg itthoni ruhák. Néhány felsőt azért tettem félre, hogy ha mégis mennünk kell valahová, de ezek mind nyáriak. Téli felsőt alig találtam, pulóvert meg egyáltalán nem. Jó, nyáron vettem magamnak egy ruhát, de semmi őszies dolgot nem, legalább 2 éve semmi ilyesmit, mert tavaly a terhesség alatt nem akartam feleslegesen pénzt kidobni, sőt akkor, ha vettem, inkább kismamaruha volt. Akkor is inkább a régi ruháimat hordtam, amíg csak tudtam. Ezt most már senkinek sem ajánlom, mert azt vettem észre, hogy anno nem csak a testem, hanem a ruháim is változtak az állapotosságom során: hasban kinyúltak, a derekuk meg mintha megrövidült volna. Egyikben sem éreztem jól magam, mindegyik faramucin állt rajtam. Egy melegebbet mégis kiválasztottam, mert úgyis veszek fel rá pulóvert, gondoltam… Az egyetlen egy pulcsim, amit mostanság hordok** éppen a mosóban. Találtam egy jó 10 éves kardigánt, kicsit kibolyhosodott, divatja múlt, de a kinyúlt felsőmet legalább eltakarta. Vettem fel még egy kabátot is, ami legalább színben passzolt a fehér-kék „simicipőmhöz”.
Így indultam „vadászni”, a szüreti fesztiválra a gyerekkel és apummal.*** Valahogy sejteni lehetett, hogy sikerem az nem lesz. Nem is lett, bár többen megállítottak minket, de leginkább apum ismerősei, vagy azok, akik még nem látták Zsebikémet. Ha mégis férfiakkal beszélhettem, azok mind apukák voltak, és a párjukat kísérgették. Szóval se öreg, se fiatal nem akadt a horgomra…
*1000 forintért egy Tom Taylort…
**egyáltalán nem szexi, inkább mackósan sportos… Szürke, kapucnis, vadászgörény minta van rajta és elől kenguru zseb

***Mr. Férfi éppen úton volt hazafelé.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!