Sub Rosa

Magamra kötöm, mert úgy jó!

A hétvégén megint előtérbe került a karikás kendőm, de Zsebi nem volt valami együttműködő, ezért a családtagok nem nagyon örültek a próbálkozásaimnak. Közben bevettek egy Babahordozás csoportba, ahová töltöttem fel magunkról képeket. Nagyon sokan számos tanácsot adtak, de leírva nem igazán értettem meg őket. Mutattak egy videót is, arról próbáltam lemásolni a mozdulatokat, trükköket – sikertelenül. 
Elszontyolodtam. A fiúm már fél éves és több mint 8 kiló. Nem sok időm maradt már a hordozásra, én viszont szeretném. Nem azért, mert azt mondják “kell”, sem azért, mert tudományosan nevelném. Csak ha már nem megy úgy, hogy a kezemmel tartom, akkor legalább így érezhessem magamhoz közel. Tudjátok, nagyon rossz érzés, amikor kikapják a kezemből, vagy nekem kell megkérnem másokat, hogy “figyusz, vedd már fel, mert nekem nem megy”, és még azt sem mondhatom, hogy olyan vagyok, mint Robin a How I met your mother? sorozatban. Én attól tartok, hogy leejtem, kitöröm kezét-lábát. És ez a félelem nem légből kapott!
A csoportban főleg tanácsadók segítettek. Nagyon jó tanácsokat kaptam, de leírva nem igazán láttam át, ezért végignéztem, ki hol lakik, “melyik körzetben” segít. Találtam egy szimpatikus, fiatal lányt, Aggot Esztert. Kicsit drágállottam, hiszen 5.000 forint egy alkalom (jó, két-két és fél óráról van szó!), és fogalmam sem volt, hogy egyáltalán ér-e valamit, vagy felesleges, mert úgysem fogom magamra kötni. Megbeszéltük Mr. Férfit, hogy beszéljem meg vele a kételyeimet, és ha azt mondja, akkor vágjunk bele, mert mégiscsak Zseb biztonságáról van szó!

A lány telefonban még szimpatikusabb volt, mint ahogy gondoltam. Megbeszéltük a hétfő 10 órát. Ráadásul felajánlotta, hogy ha nem megy úgy elsőre, ahogy szeretnénk, akkor egy “garanciás” órát, amit nem kell kifizetni. Jól hangzott, már csak az volt hátra, hogyan adjam be az egészet anyumnak. Muszáj volt neki is tudnia a dologról, mert mivel csak jövő hét szerdáján utazik*, a héten velünk van. Féltem a reakciójától, de lazábban kezelte, mint gondoltam.

A reggeli 10 órás kezdés helyett lett fél 12, mert a tanácsadó két éves kisfia tovább aludt a megszokottnál. Én nem bántam, mert addig legalább a lakást – ha nem is tisztára, de elfogadható állapotba – “kitakarítottam”, illetve a törékeny dolgokat elpakoltam. Hiába, látszik, hogy Mr. Férfi általában egyedül tartózkodik itthon.

A lány megérkezett a tünemény kisfiával együtt. Rögvest odaadtam neki Zseb Duplóit (na jó, legalább a fele az enyém), amivel eljátszadozott. Ahogy figyeltem a picurit, nagyon remélem, hogy Zseb is hasonló kis kölyök lesz majd. Mosolygós, eleven, kis csibész, mégis szófogadó (a maga nemében). Tünemény volt addig, amíg az anyukájával átvettük, hogy nekem mire is van szükségem.

Először is mivel a mozgássérültségem korlátozza a helyes mozgást, így a hordozó kendőt leggyakrabban a lépcsőn használom. Ehhez valóban a legjobb megoldás a csatos karikás kendővel a csípőhordozás. Hosszabb ideig nem ajánlott, mert a csípőkopásomra még inkább rájátszik, de arra, hogy felvegyem, levigyem az autóhoz, majd a babakocsiba betegyem, illetve fordított sorrendben vissza, tökéletes.

A hosszabb távra megmutatta nekem a csatos hordozót, illetve a mei tai használatát. Az utóbbival fel is vettem a hátamra Zsebet. Ülve is fel lehet, és nem is olyan bonyolult a hátamra tenni. Felkötöm a derekamra az “anyagot”, majd Zsebet oldalról hátra lendítem, felhúzom a helyére a gyereket (mögöttem párnák, hogy ne kelljen annyit húznom a kezemmel), majd megkötöm a felső pántokat is. Aztán már mehetek vele, mint egy hátizsákkal! Szuper érzés! Nekem kell ilyen!

Először Zseb is élvezte, de aztán megunhatta, és elkezdett sírni. Valószínűleg fáradt volt, mert egy kevés cicizés után be is aludt. Addig mi a karikás kendőmmel gyakoroltunk egy baba segítségével. Nem lett tökéletes, de legalább rájöttem, miket rontottam. És olyan hibáim voltak, amikre a videó nézéséből nem jöttem volna rá, kellett a személyes segítség!

Annyira megörültem ennek, hogy rögvest megbeszéltem a lánnyal, hogy két alkalmas bérletet fizetek nála, mert szeretnék venni egy mei tait is, és szeretném, ha akkor is eljönne, és segítene megtanítani magamra kötni azzal is Zsebet.

Még Zsebbel is gyakoroltunk volna közösen, de a Manóm nem volt éppen együttműködő, sőt visszaért anyum is, aki eléggé feszültté tette a hangulatot. Meg akartam neki mutatni, hogy érdemes volt, de Zseb csak ordított. Láttam anyumon a nem tetszést, sőt ennek úgy is hangot adott, hogy mennünk kell, mert egy órán belül bezár az az üzlet, ahová megígértem, hogy elkísérem.

Az egész szitu olyan kellemetlen volt…

Viszont másnap megint próbálkoztunk Zsebbel, és a képen láthatjátok, hogy ha nem is tökéletesen, de már elfogadhatóan tudom magamra kötni! És ez csak még jobb lesz!

Eszter honlapja az elérhetőségeivel: http://erintkendo.wix.com/erintkendo

*valahol várom is, de azért rettegek tőle, mert nem csak pár hónapra megy el… Na meg az esküvőjére meg se hívott… Meg tudjátok, mi a véleményem a pasiról…

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zebranyúl says:

    Nekem egy Liliputi csatosom van, és imádjuk! Bercit már rég hátra rakom, mert lassan 9 kg. Mindkét fiam akkor szeret/szeretettt háton lenni, ha mozgásban vagyok, ilyenkor Berci mindigel is alszik. Ha csak álldigálok azt nem bírja…

  2. Azt nem próbáltam, csak a mei tait 🙂 Nem tudom, hogy én meddig és főleg mikor fogom háton hordozni, de úgy érzem, hogy nem szabad kihagynom ezt a lehetőséget. Tetszik, és remélem, Zseb is szeretni fogja 🙂

  3. Kati says:

    Jaj, én már utólag úgy bánom, hogy ez kimaradt nekünk. Mikor hasfájós volt, és egész nap csak sírt, akkor ajánlotta a védőnő, de végül valahogy elmaradt. Na majd 10 év múlva a 2. gyereknél kipróbálom. 😉 😀

  4. Amikor esténként sírt, akkor jött nálam is az ötlet (addig nagyon elleneztem, mert hogy én?!), viszont olyankor, ha megpróbáltam magamra kötni, csak “veszekedés” lett belőle. Később, mikor nyugodtan viselte a húzás-vonást, na akkor tudtam, jobban mondva próbáltam meggyőzni a családtagokat.

  5. Andi says:

    Én is mei taiozom, szeretem nagyon ;). Remélem, bejön nektek is.

  6. Remélem én is 🙂 Mert az első alkalom nagyon tetszett :))


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!