Sub Rosa

Ébredés

A délutáni alvás helyszíne mindig is a sötétkék kanapé, melyen a legkényelmesebb hason aludni. Majd a nyugtató álom után kutyamód nyújtózni, “úúú” hangon ugatni, mire a mami nevetve, csókolgatva keresi új kutyusát. Jön az ébredő grimasz, amivel a hirtelen jött feleszmélést próbálja tudatosítani pici, álomittas agyacskájában. Szeme előtt a békét, nyugalmat nyújtó mellet takaró mami kar… Nem kell az oda! Felül, türelmetlenül arrébb tolja a védelmező ölelést, már kitágult pupillákkal, kitárt karral és mutatóujjal mutat a tejet adó mellbimbóra. Nem mondja ki a bűvös szót, felesleges, mert már húzza is fel a mami pólóját, veti is be magát a kényelmes ölbe, kapja is be a tejtől már nedves cicit. És alszik is tovább…

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!