Sub Rosa

Lépcsőzés

Az én nagy mumusom mindig is a lépcsőzés lesz. Úgy néz ki, Zsebnek már most nem az.
Lefelé nagyon ügyesen megy neki ülve. Ha nem figyel, és csak annyit mondunk neki, hogy lépcső, már csücsül is le, és fenékkel halad lefelé. Felfelé viszont nem akar mászni, ha tud kapaszkodni. Akármilyen magas korlát is van, ő csimpaszkodik, és mint a felnőttek, állva – lépkedve akar közlekedni; a szívbajt hozva ezzel ránk.
Mivel maga is szeret lépcsőn közlekedni, megmerészeltem próbálni, hogy nem kötöm magamra, hanem a felügyeletem mellett engedem, hogy az emeletről lemenjen, majd fel. Lefelé ügyesen csücsülgetett végig, kicsit lehorzsolta az éles lépcsőfokokba a hátát, de zokszó nélkül tűrte, sőt nevetgélt, tetszett neki az újdonság. Felfelé viszont csak a korlátot akarta fogni, amit alig ért el. Oldalasan próbált feljebb jutni. Megállt a szívem is, ahogy láttam, félig lógni a levegőben, félig akrobatázni a lábaival. Gyorsan megfogtam az egyik kezét – a másik kezemmel én magam kapaszkodtam a korlátba, majd szép lassan felsétáltunk az emeletre: váltott lábbal!
Megnéztem a gyerek fejlődését, ott 3 éves korra írták, hogy váltott lábbal lépcsőznek. Lehetséges, hogy kapaszkodás nélkülire gondoltak, és kapaszkodva már sokkal előbb, de szerintem 15 hónaposnak még korai. 🙂 

Vagy nem? Nálatok hogy volt?

P.S. Lett volna egy videó is Zsebről, de mivel pelus nélkül van rajta, ki akartam kockázni. Nem sikerült. Ha ehhez van valami ötletetek (Kati, a Youtube csak arcot takar, fütyköst nem 🙁 ), szívesen fogadom, és akkor mutatom, hogyan csúszkál lefelé 🙂

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!