Sub Rosa

Fura az élet…

Mielőtt elkészülne egy képes poszt…

Augusztus 31-ével megszűnik a munkaviszonyom.  4,5 éve voltam a cégnél, összesen 2 hónapot voltam táppénzen a terhességem utolsó szakaszában. (A 6 hét gyermekágyas időszakban sem dolgoztam, de akkor aludni sem volt lehetőségem. Illetve 3 éve volt egy hasi műtétem, akkor 3 hét kimaradás.)
Szociális marketingesként mentem vissza, amit itthonról “tudtam” csinálni. Aztán a kolléganőm kilépett, és az ő munkájából más feladatokat is megkaptam, ha már fizetnek nekem az otthon töltött időért, csináljak is valamit alapon. 
Bírni fogom a pluszt a gyerek mellett?
Nem tudom, szerintem igen, megpróbálom…

Nem bírtam. Zseb elindult, én meg szaladok utána, pakolászok, nem haladok egyről a kettőre.Ráadásul pont ebben az időben be is kellett járnom az irodába (betanítás miatt) – a gyerekkel, aki ha nem figyeltem rá, már gombostűket szórt ki a fiókokból…
Hetekig, hónapokig viaskodtam, mert éreztem, nem bírom együtt a kettőt. Vagy a meló, vagy a gyerkőc. Utóbbit választottam, nem adtam be se CsaNába, se bölcsibe, inkább július elsején bementem, és felmondtam. 
Azt mondtad, bírod, és mégsem lehet rád számítani… A semmiért kapod a fizetésed…
hasonló mondatok a valóságban és a képzeletemben. Egy hónap felmondási idő helyett kettő, hogy betanítsam a helyettem jövő újat. Én maradtam augusztus végéig, de nem kerestek helyettem mást. Nem tanítottam be senkit sem magam helyett…
Fura lesz… Mind anyagilag, mind érzelmileg. De tudom, jól döntöttem: Zsebet választottam.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. andi565 says:

    Szerintem nagyon jól döntöttél. Dolgozni életed végéig tudsz majd, de a kisgyermeked első évei a maguk szépségeivel és nehézségeivel együtt megismételhetetlenek.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!