Sub Rosa

Támasz nélkül…

A családos születésnapi beszámoló még várat magára, ugyanúgy a 16 havi státuszos is. Se időm, se energiám megírni. De leginkább lelkierőm nincs. Önsajnálatba burkolózom, mert néha olyan jó…
Az sem lenne utolsó dolog, ha valakivel meg tudnám osztani a gondolataimat, szomorúságaimat, félelmeimet, és nem kellene mindennel egyedül szembe néznem. Sosem tudtam, mindig – még felnőtt fejjel is – kellett valaki, aki ott állt a hátam mögött és támogatott. Most nincs ilyen… 
Oké a szüleim… a nagyszüleim… de őszintén 30 évesen (még mindig fáj ezt leírnom) nem éppen a szülőkre akarunk támaszkodni, nem? 
-most olyannal folytattam volna, amit jobb nem leírni…
Ahogy már írtam, felmondtam. A gyereket választottam, aki most is az ölemben alszik, ahogy ezt írom. Lenne mit tennem, itthon is akad teendő, nem is kevés, de inkább hagyom, hogy a buksija a vállamra bukjon, keze a mellemet szorongassa és a kezem-lábam zsibbadjon a súlya alatt. Még megtehetem, mert még idebújik. Úgyis eljön az idő, amikor már soha többé nem élhetem ezt át.
Közben a gondolatok meg suhannak át a fejemen. Nem elég, hogy már egy hete fáj a fülem, tegnap több mint egy órát vártam a vizsgálatra, ahol nem derült ki semmi. Valószínűleg meghúztam az egyik arcizmomat… A cégnél pedig nekem kellett puszik után koslatnom, egy tábla csokit sem kaptam az elmúlt évekért, míg mindenki másnak csináltak búcsúbulit… Sz@rul esett…
Emellett filózhatok azon, hogy anyagilag hogyan jövünk ki ezek után. Mert a mi közös kasszánk mindig is vicces állapotban van, és amíg az egyikünk megteheti, hogy gondolkodás nélkül megvegyen magának bármit is, addig nekem igencsak lavíroznom kell a pénzügyeinkkel. S ha megjegyzést teszek arra, hogy tartozásunk van, akkor még tőlem kérik számon, hová is folyt el a közös kasszánkból a pénz. A jó életbe, oda… Most, hogy nincs bevételem, egy szavam sem lehet, nyelhetek mindenért, amit az oroszlánrészem nem igazán tűr. 
És tudjátok, mi a legjobb? Itt – a nagy világba – megosztom ezeket az igencsak magánügyi problémákat, ti elolvassátok, meghallgattok, maximum tanáccsal láttok el, de akivel valójában meg kellene beszélnem, az inkább messziről kerüli ezt a helyet is…
Lehet, hogy jobb lenne az egészet törölni, ha már megígértem, hogy róla ide nem írok… -.-“

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anonymous says:

    Viv, nincs ez így jól….viszont a felmondásért minden elismerésem!: Réprodukáló

  2. Ne haragudj, hogy moderáltalak. Kerestem hozzád egy elérhetőséget, ahol megmagyaráznám (nem szeretném így a nagy nyilvánosság előtt), de nem találtam… Egyébként köszönöm!!!!

  3. Kata says:

    Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzet alakult ki Nálatok… :((( Ha tudok segíteni bármiben, szólj nyugodtan!Tanácsokat viszont nem osztogatnék inkább senkinek…a saját életemet sem tudom úgy rendezni mindig, ahogy kellene, ezért nem hiszem, h jogom lenne beleszólni másokéba…A családod, szüleid nem tudnának segíteni…? Velük milyen a kapcsolatod most..?Nagyon szorítok, hogy rendbe jöjjön a helyzetetek!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!