Sub Rosa

Szégyellem magam – a cicizés fájdalmas mivolta?

Vasárnap Zseb megharapott cicizés közben, de úgy hogy amikor kértem, hogy engedjen el, még inkább szorította és nevetett. Háromszor harapott igazán rá, már ordítottam a fájdalomtól, az apja lépett közbe és feszítette szét a száját. Utána összebújva sírtunk mindketten. Azóta ha megkapja a cicit, mindig mondom neki, hogy “csak ne harapj“.

Ma megint kapta a cicit, amire ráharapott. De úgy rendes igazából. Befogtam az orrát, egy tizedmásodpercre elengedte, míg vett levegőt, majd még inkább harapott. Kértem, könyörögtem, amikor már a fájdalomtól könnyes szemmel ellöktem magamtól (leszakítva a száját a bimbómról), és automatikusan (tényleg szinte csak ösztönösen mozdult a testem, csaptam rá a szájára. Életemben először ütöttem meg! Sírni kezdett, én is sírtam. Ellöktem magamtól, mondtam neki, hogy “hagyj, megharaptál“. Csak sírt. És amíg nem voltam ott, a dédije felvette és vigasztalta, hogy “azért nincs cici, mert megharaptad anyát“. Visszajöttem, már a taknya-nyála egybefolyt. Leültem, magamhoz szorítottam, de ellökött, kereste a cicit. Odaadtam neki,de neki kellett az, amelyiket megharapta. Azt nem adtam, mondtam, hogy az most fáj. Addig verte a földhöz magát, amíg végül be nem adtam a derekam, és odaadtam neki a fájó mellem. Itt voltak a dédik, lehet hogy amiatt nem tudtam megmakacsolni magam. 

Nagyon fájt a mellem (azóta is, pedig már több mint félórája történt), és az is, hogy a szájára ütöttem
. 
Hogyan lehet leszoktatni arról, hogy harapjon? Vagy már itt a cicizés vége nálunk?

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zebranyúl says:

    Bercusnal, egybesett a cicirol valo leszokas a harapdalas kezdetevel. Kb. Ketszer harapott meg, szerencsere nem ilyen hosszan, de az is eleg volt. De aztan estenkent sokszor volt, hogy csak jatszott vele. Aztan kiprobaltam, hogy mit szol, ha nem kap cicit elalvas elott. Nem szolt semmit, es ezzel,abba is hagytuk. Kapott helyette tejitalt. Mosta meg lassan azzal is leallok, mert a kakaot sima tejjel, sokkal jobban szereti:)

  2. Jane says:

    Ne haragudj, hogy belekontárkodom, de szerintem nem cselekedtél rosszul. Az, hogy fájdalmat okoz épp olyan, mintha te okoznál neki, ezzel ha tisztában van, semmi gond. Nem baj ha tudja, a harapás se vicces dolog, mert ha például egy más kisgyereket talál megharapni, mert már rájött ez milyen mókás is lehet, na az senkinek se lesz örömteli… Szerintem ez olyan határpróbálgatás a gyerekeknél, még akkor is, ha nem 100%-ig tudja, hogy neked az piszkosul fáj. Én úgy látom, nem agyonütötted a gyerkőcöt, egyéb károsodása se esett, és igen is kell az a pici szégyenérzet, hogy a későbbi tisztelet kialakuljon. Kell tudnia a tettei súlyát és következményét (leborogat valamit, összetör, sorolhatnám, egyszerűen van, amit nem szabad és te se tennél). Én egyébként hasonló helyzetben nem adtam volna neki oda a fájó cicit, hadd hisztizzen, és ha annyira kell neki, akkor elfogadja a másikat is. De én nem értek még ehhez olyan szinten, hogy biztos tanácsot adhassak. Ha ebbe a helyzetbe kerülnék a jövőben (remélhetőleg fogok is:)), bennem a következő kérdések merülnének fel: mennyi egyéb táplálékot fogyaszt a pici, mennyi tejet, és valóban szükséges-e még a cici, mint tápanyagforrás vagy csak a megnyugtatás és a testi közelség kell neki? Ha az utóbbi, én nagyon hamar visszakövetelném a melleimet és próbálnám a cicis kontaktot mással kiváltani. Szép és csodálatos dolognak tartom a szoptatást, mindaddig, amíg van tényleges és nagyságrendű értéke. Viszont azért minden nő szeresse annyira magát és a testét, hogy ne hagyja a gyerekének azt, hogy addig menjen ez a rágcsálós folyamat, míg magára se ismer/fáj/sebesedik/vérzik/többé nem az esetleges nőiség szimbóluma/örömforrás. Az én tapasztalatlan, innen-onnan összeszedett véleményem. 🙂

  3. Annyira nem lesz könnyű, mert még mindig nagyon igényli. Éjszaka egy percre sem engedte el szinte, úgy tapadt rám, mint egy pióca. Szerencsére kitapasztaltuk, hogyan tudunk így is aludni, mindketten. 🙂

  4. Nálunk még a tej fontos táplálékforrás is. Gyakran van konfortcici, de mivel van tejem (annyi, hogy éjszakánként még elázom), így nem aggódom amiatt, hogy keveset eszik. Mindent eszik már, de csak kóstolgat. Egy-két falat, és megy tovább. Eddig nem igazán harapott… Legalábbis ilyen durván nem. Volt, amikor fogzott, hogy ráharapott, de kértem, hogy engedje el, elengedte. De most, inkább még erősebben ráharapott. Ezt leszámítva szeretek is szoptatni. Vékony vagyok tőle, imádom, ahogy mosolyogva mondja, hogy cici, imádom, ahogy közben simogatja a másikat. Szóval egyébként a szoptatást nekünk találták ki…

  5. Ani says:

    Nálunk is egybeesett az elválással a harapás. Ha jól emlékszem, akkor már csak este szoptattam. Kb 2-3-szor próbálkoztam, de miután mindig harapott jött a pótmegoldás a tejital. Eleinte alig ivott belőle, aztán már egyre nagyobb mennyiségeket és ezzel egyidőben jött nálunk az éjszaka átalvása is. Szóval kapott valami táplálóbbat és nyugodtabban aludt. Szerintem nálunk már csak megszokás volt az esti cicizés és igazából ő sem igényelte, persze kereshetett volna kevésbé fájdalmas megoldást arra, hogy ezt a tudtomra adja.

  6. Zebranyúl says:

    Szerintem ti mindketten nagyon ragaszkodtok a szoptatáshoz, ezért neked sokkal nehezebb lesz majd megválni ettől a dologtól mint Zsebnek, mert téged ez érzelmileg meghatároz. Egyébként az tapasztalat, hogy azok a gyerekek, aki 1 éves koruk környékén maguktól nem hagyják abba, akkor még általában éveket húznak rá, főleg ha az anyának sincs ellenére. Egyébként félre ne érts, semmi baj azzal, hogy még szoptatod, mert én is szerettem szoptatni, viszont kérdeznék egyet nem bántásból. Az nem aggaszt, hogy a majd másfél éves főként anyatejen él? Szerintem azért ennek már el kellett volna billennie a normál étrend felé. Nyilván nem kell erőltetni, de azért hátha egyszercsak valamit nagyon megszeret, és ráérez az evés ízére. Nekem van olyan ismerősöm, akinek a gyereke nagyon sokáig nem rágott, ki tudja miért, de a teljesen lepürésített kajákból rengeteget evett. Berci se nagyon szeret rágni, de pont ezért a főzelékeket és a leveseket nagyon szereti.

  7. Nem bántottál meg, főleg, mert nagyon is aggasztott, hogy még mindig inkább anyatej, mint szilárd étel a főétkezés nála. Viszont a doktornő megnyugtatott, hogy amíg a testsúlya ideális, nem fogy, plusz van rendszeres széklete, ne aggódjak miatta. Kóstoltatok vele már mindent. Ő rágni szeret, de szereti a leveseket is (főleg ha van benne répa). Sima kenyéren el lenne napokig. Sajtot is szeret majszolni. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy inkább azért eszik, mert mi eszünk (ez az egy igazán motiválót találtam nála), és tetszik neki, hogy ő is becsatlakozhat. Etetni nagyon ritkán hagyja magát. Inkább sztrájkol, éhen marad, de mástól nem fogad el semmit. Etetni is szeret, mármint ő adja, és ha nem fogadod el, vagy becsapod, megsértődik. Szerencsére szereti a gyümölcsöket, de abból sem eszik sokat. Egy-két falat, és dobja el.Legszívesebben az összeset végigharapdálná, ha hagynánk neki… Ötleteket szívesen fogadok 🙂 Tejpépet nem szívesen adnék neki, bár laktózmentes tejet már ivott.

  8. Nálunk van még igénylés. És ahogy Zebranyúl fogalmazott, mindkét részről. 🙂

  9. Jane says:

    Tejpépet, cukros kakaót/teát ne 🙁 Sose felejtem el, hogy keresztlányom egyszer tejcit kapott lefekvés előtt a megszokott kakaó helyett, na olyan hisztit levágott érte, hogy jaj! Na, én annál a pontnál döntöttem el, hogy ilyen nálunk nem lesz. :)Amúgy mindenki adhat tanácsot gyereknevelés kapcsán, de mindenki a saját gyerekét neveli (és szúrja el), bár azt is mondják, hogy a saját belső hangodra hallgass, és akkor jól cselekszel. Az én meglátásom az, hogy Zsebnek se lesz egyszerű a leválás (de ellenérv: minden kiskölyök más és másként reagál, tehát sose lehet tudni!), de fokozatosan, finoman talán nem lenne rá akkora negatív hatással a dolog, még tök jó időben van ahhoz, hogy az egyre kevesebb ciciből menő, nagyfiús egyedül evészet legyen. Ezt viszont nem biztos, hogy 2-3 évesen kéne elkezdeni. Mondjuk, ha a jövőben is folytatná a rágcsálást, bimbótépést, azért ne hagyd magad, a te tested, érzéseid is számítanak! A szoptatós élményeket én azért szeretem olvasni, hallgatni, mert mindig azt tapasztalom, hogy anyuka meséli, hogy mekkora magic élmény (el is hiszem), de a kisgyerkőc/nagygyerkőc max elröhögi, tesz rá, végig se hallgatja, nem érti, de a legfontosabb: baromira nem emlékszik semmire se belőle. Az elején ugye megkapja a megfelelő bacikat az anyja testéről, hogy kialakuljon az immunja, helyes bélműködése, aztán a megfelelő tápanyagokat, kellő biztonságérzetet, törődést, szeretetet, gyengédséged ad a picinek, de egy bizonyos kor után már csak a függést erősíti – szerintem. Az önállóság menőbb az én szememben. A dokinéni meg biztos a legjobbat tudja, de nem ő fog éjszakákat végigszenvedni, míg a gyerek ciciért üvölt, nem is beszélve, ha még külön ágyba is megpróbálod szoktatni… A dolgok praktikusságát érdemes elcsípni. De az élet úgyis hozza a megoldást 🙂

  10. Akkor nem okoskodom, csak eddig úgy jött le az írásaidból, mintha anyatejen kívül alig enne mást. Én nem tejpépet, hanem Sinlacot kezdtem neki adni esténként olyan 9 hónapos kora körül, és akkor le is szokott az éjszakai cicizésről, mert jól megtelt vele a bendő:)

  11. Inkább úgy fogalmazok, hogy nem rajtam múlik, hogy mennyi szilárd táplálékot eszik. 🙂 Képzeld, a ma éjszakát átaludta 🙂

  12. Az, hogy most ennyire cicizik még, nagyon jól jött a repülőn. Cicin elaludt, és végigaludta. De a buszon is rögtön megnyugodott, hogy cicizhetett, így a másfél órás utat szempillantás alatt megtettük vele. 🙂 Szóval még mindig látok előnyöket. Mi BLW-zünk, pont azért, mert az önállóság nálam is menőbb 🙂 Így hagyom, önmaga hadd fedezze fel az ételeket, azt egye, amit szeret. Csak a mennyiséggel van még gondom. Néhány falat után már löki el magától, dobja le a földre (ezzel jelzi, hogy nem kér többet :/), összeszorítja a száját.

  13. Ilyenre esetleg gondoltál? Kicsit bajos, időigényes, de szerintem mókás, ki tudja működne-e, mint étvágycsináló vagy kedvcsináló, de hátha :)))https://www.google.hu/search?q=snacks+for+kids&rlz=1C1SAVU_enHU558HU558&espv=2&biw=1366&bih=643&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=JDUTVMfuO47baLqHgZgO&ved=0CAYQ_AUoAQ#tbm=isch&q=healthy+fun+snacks&spell=1

  14. Szuper ötletek! Elmentem! 🙂 Most a piros színekért van oda, paradicsom, répa, piros (édes) paprika. Na meg a kenyérfélék… 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!