Sub Rosa

Állati kérdések

Ahogy azt már korábban olvashattátok, radikális állatvédő vagyok. Születésemtől fogva voltak, vannak és lesznek is állataim, házi kedvenceim. Tiniként nagyban hangoztattam, hogy én jobban kedvelem az állatokat, mint az embereket. Amíg az állatokat a legkisebb parazitától kezdve a legnagyobb bálnáig védem, addig egy-két ember halála kevésbé üt szíven.* Viszont általában mások – legalábbis akik engem körülvesznek – nem teljesen gondolkodnak így. Szeretik az állatokat, de sokan csak haszonállatnak tekintik őket.
Vagy pénzkidobálásnak. Mert egy kisállat nem olcsó mulatság. Sokan úgy vannak vele, mint ahogy régen az öregek. Jó, ha van, de ha nincs, akkor sincs semmi baj. Ajándékba visznek haza egy kutyát házőrzés céljából, a maradékkal etetik, de – amíg nem volt kötelező – oltásra, chipezésre nem viszik el. Arról meg hallani sem akarnak, hogy ivartalanítsák, a kiskutyákat simán kidobják az utcára. A cicák is hasonló helyzetben vannak. Kell egy kertes házba, mert sok az egér, de mihaszna állatok. Tejjel, maradékkal elvannak, oltatni nem kell őket, ha elmennek, hát elmennek. Szaporodnak, mint a nyulak, szóval ha eggyel kevesebb, hát eggyel kevesebb! Miután lefial, agyon is lehet a kicsiket ütni…
Hát nálunk nem így van! Állatainkat első perctől fogva ivartalaníttatjuk – kivéve a kandúrokat, mert apum már a gondolattól is rosszul van, hogy kimiskárolják őket. Évente oltatjuk, a cicák ugyan kérdésesek, mert ők szeretnek elszökni olyankor. Chipezve vannak, és ha véletlenül betegek orvoshoz visszük őket.
Amíg anyum itthon volt, ő jobban pátyolgatta őket; apum jobban hisz abban, hogy a természetre kell bízni őket, az életüket, ő majd eldönti a sorsukat. Szereti, halálukkor meg is siratja őket, megviseli az elvesztésük, de kevésbé van benne az, hogy orvoshoz vigye őket, vagy orvosságot adjon be nekik. Az mind pénz, és ha nincs belőle túl sok, nem mindig könnyű tízezreket kiadni egy kezelés során. És most már egy orvosi látogatás a legkisebb problémával is közel ott van. Valahol sajnálja rá a pénzt…
Én viszont pont rájuk nem. Sok mindenre, de az állataimra nem. De ha nekem sincs, és úgy jön csőstül a baj, akkor én is megérzem és én is kétségbe vonom az ésszerűségemet.
Éppen azért sírtam a családomnak, hogy nincs pénzem – így karácsony előtt szuper érzés–, mire megbetegedett a vidéken tartott cicám. 11 éves nőstény, eddig sosem volt beteg, de most nagyon rosszul festett ki. Elvittem orvoshoz, ahol a vizsgálatért és a gyógyszerekért otthagytam több mint 5.000 forintot. A cica viszont utána „megtréfált”, mert két napra elment otthonról. Már gondolatban eltemettem, és bevallom őszintén, vertem a fejem a falba, hogy feleslegesen „dobtam ki az ablakon” azt a pénzt. Persze, sajnáltam a macsekot is, de akkor ott abban a pillanatban leginkább a pénzt, amire most nagy szükségem lett volna. Második este hazajött, amikor sikerült beadni neki a gyógyszert, amit aztán az éjszaka folyamán sikeresen kihányt a lakás több pontján, majd megint eltűnt két napra. Apum a gyógyszert vérnek nézte, így most már a maradék reményünk is elveszett, hogy a cica életben marad. Az, hogy mi baja volt, azóta sem tudjuk.
A képek az Instagramról vannak.
Szombaton voltunk vele először orvosnál. Csütörtökön – miután kedd reggeltől nem láttam – hazatérve az út közepén gubbasztott. Először azt hittem, hogy szellemet látok, de megmozdította a füle hegyét. Gyorsan be a görényszállítóba, és az orvoshoz szaladtam vele. Persze, megkaptam, hogy miért nem várok vele, nézzem meg, hogyan van. Viszont totálisan ki volt hűlve, a hőmérő fel is mondta nála a szolgálatot, ki volt száradva, bélfertőzése volt, amitől hasmenése, szóval, ha akkor nem rohanok vele orvoshoz, még egy napot nem bír ki. Az orvos nem volt valami bizakodó, nem tudta, mennyire esett át a kihűlés határán, vissza lehet-e onnan hozni. Otthon alulról melegítettem, betakargattam. Sikerült visszarángatnom, mert a következő vizsgálatkor, szombaton már a hőmérséklete kezdett normalizálódni, de akkor még nem evett magától. Tömni kellett bele a pasztákat, amiket még csütörtökön vettem neki. A vizsgálattal együtt a gyógyszerekért 7.000 forintot fizettem. A következő alkalommal arra is rájöhettem, hogy a görényszállítóra szükségem lesz a héten, így vettem egy macskaszállítót is, ha vinnem kell még infúzióra, szóval megint ott hagytam 10.500 forintot. A cica még kétszer kapott infúziót, összesen 4700 forintot fizettem értük. Közben visszajöttem a fővárosban, a macskát apum gondjaira bíztam. Azt mondta ma reggel a telefonban, hogy most már jól van, a széklete is normalizálódott, de azért megígérte, hogy még néhány napig nem engedi ki a szabadba. Remélem, valóban így van!
Közben hétfőn a görényemmel is ultrahangra mentem. Két héttel ezelőtt érte is fizettem vagy 6.000 forintot, mert megmutattam az itteni orvosunknak a kihulló félben lévő szőrét és vettem neki féreghajtót, szőrregeneráló gyógyszert. Az orvost is aggasztotta a szőre, főleg azok után, hogy éppen 1 éve ültetett be neki implantátumot, aminek azért több évig jónak kellene lennie. Mivel neki éppen elromlott a készüléke, a Lehel utcai Állatklinikára küldött, ahol egy ultrahang 8.000 forintba kerül.
Kiderült, hogy a bal mellékveséje megnagyobbodott, tumorra utaló jeleket mutat. Szerencse a szerencsétlenségében, hogy a bal oldali, ami nincs olyan közel a legnagyobb hasi vénához, mint a jobb oldali, ezért könnyedén ki lehet operálni. A mellékvese görény-problémáról itt bővebben olvashattok.
A műtét ára 25.000 forint. Persze, a családom nem vetné alá a 6 éves görényemet ennek a drága kockázatnak. Első érv a drágasága, csak a második, hogy mennyire fog szenvedni, illetve mennyi ideig fog még utána élni. A sok negatív, elutasító hozzáállás után természetes volt, hogy elbizonytalanodtam. Valóban érdemes alávetni a műtétnek? Csak szenvedni fog… Valóban túléli? A daganat nem rosszindulatú, ugye? Honnan lesz rá 25.000 forintom? Hazajött a gyerek apja, és elmondtam neki az aggályaimat. Magához szorított, és a következőt kérdezte:
– Ha a számítógépedben elromlana valami, megjavítanád-e ennyiért?
– Valószínű…**
– Akkor nem kérdés! Ő Gigi…

Pont ezt szerettem volna hallani, és pont tőle! Erre volt szükségem, megerősített benne, hogy nem volt rossz döntésem lefoglalni csütörtökre a műtét időpontját. Így holnap délután háromkor műtik az én kicsikémet.

Ti is megműttetnétek, vagy „annyiban” hagynátok?

*Nem kívánom senki halálát, mielőtt kegyetlen gyilkosnak titulálnátok.
**Nem feltétlenül, de ebbe bele sem akarok gondolni!
Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anonymous says:

    SziaÉdesanyám tavaly “örökölt” egy pici kutyust. A mérete pici, 1 éves múlt akkor.Volt egy-két tejfoga, amit ki kellett szedni, mert nem esett ki magától. Elvitte dokihoz, vizsgálat közben a doki felkiáltott, ez egy súlyos szívbeteg kutya, altatásról szó sem lehet.A család összedobta a 70 ezer forintot (Anyukám nyugdíjas), simán ment minden, a kutyus azóta kicsattan az egészségtől.Nem mehet csak úgy ezek mellett az ember, kiszolgáltatott kis állatkák ők.Milyen érzés lett volna úgy hagyni?Jól tetted, remélem minden rendben vele.szia, Ági

  2. Nálunk nem ment minden simán 🙁 De igen, képtelen lettem volna csak úgy hagyni, hogy a rák vigye el…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!