Sub Rosa

{Vigyázz, kész, posztolj!} – Ilyen volt 2014

A blog születésnapja alkalmából jött létre a blog – talán egyetlen – hagyománya: az év végi visszatekintés. Ráadásul most ezt összekötődik az új – egyébként Pillecukor blogé – kezdeményezéssel, a VKP-vel.

VKP

A lista előtt egyetlen egy mondattal tudnám összefoglalni az évet: Életem egyik legszörnyűbb éve volt. 

De lássuk, miért is:

1. 119 posztot írtam idén (54-el kevesebb, mint tavaly)

2. Első szilveszterünk a gyerkőccel (nagy valószínűséggel idén is hármasban fogjuk itthon tölteni).

3. Néha főzőcskéztem, de az a tervem, hogy minden este vacsorával fogadom a gyerek apját, akit nem nevezhetünk nevén, fuccsba dőlt.

4. Zseb január elsején állt fel először, azóta már szalad, mindenre felmászik, egyedül közlekedik a galéria csigalépcsőjén, kapaszkodás nélkül megy le 3-4 lépcsőfokot. Még korcsolyázni is megpróbált, de az nagyon nem jött össze neki.

5. Elérkeztünk a dackorszakba.

6. Orvosokhoz jártunk, főleg bőrgyógyászhoz. Ő a gyermekkori atópiás dermatitisszel, amit néhány hónap alatt kinőtt (hála az égnek!); én a csúf körmömmel (azóta sem jött helyre), illetve levetettem két anyajegyet. Egy veszélyeset az arcomról, egyet pedig a mellemről, amit Zseb szívesen csipkedett szopi közben.

7. Januárban letettem egy mérföldkövet az életemben. Ezzel elindultam egy úton, amit most idén folytatni fogok.

8. Érzelmileg megcsaltak. Fizikailag nem, mert – fogadok – a lány az utolsó pillanatban visszalépett, vagy nem is gondolta úgy, és a gyerek apja kiábrándult belőle. Azért még futott utána, sőt a mai napig érdeklődik felőle, hiszen “jóban” maradtak, jó vele beszélgetni. Valahogy túl kellene tennem magam rajta, de nem megy. S ez rányomta az egész évemre a bélyegét.

9. Emiatt többször a szakítás szélére került a kapcsolatunk. És fogalmam sincs, helyre tudjuk-e hozni. Még bizakodom.

10. Tiszára jártunk pihenni.

11. Év elején még Zsebnek nem volt foga. Mostanra már legalább 16 kint van.

12. Vekerdy előadáson voltunk a gyerek apjával.

13. Firenzében (Pisában is) jártunk. {Apum kitörte a fogát egy szendvicsben.}

14. Zseb 1 éves lett ♥

15. Anyum és férje hazatért 10 hétre Ausztráliából.

16. Evőpálcikával “kiszúrta” a szám… (Nem tudom, miért került bele a felsorolásba, de itt a helye 🙂 )

17. Diamant szájfényt teszteltem.

18. Visszatértem a sorozat függőségemhez. Criminal minds forever!

19. Aggaszt Zseb fütyije. Szerintem fitymaszűkülete van, de az orvosok azt mondták, hogy ne bántsuk neki. Pisilés könnyedén megy neki, plusz nincs semmi trutyi benne (kopkop).

20. Párizsban betöltöttem a harmadik X-et. Nem kérték meg a kezem, szóval vénlányként fogok meghalni, mert ha 30 éves koromig nem lettem menyasszony, később sem leszek. Legnagyobb álmomat kidobhatom a kukába. Persze, a februári eset után nem is lett volna az igazi, ha mégis megtörténik. Fogalmam sincs, hogy igent tudtam volna-e mondani, de ez már sosem derül ki. Így jártam… És ilyenkor szoktam feltenni a kérdést, hogy miért éppen a gyerek apjával hozott össze a Sors… Persze, tudom, a választ: legfőképp Zseb miatt. Mert nála aranyosabb, kedvesebb, okosabb, nyugodtabb gyereket nem is kaphattam volna! Illetve egyéb oka is van 🙂

21. Ott hagytam a munkám. Zseb elindult, így még annyira sem tudtam másra figyelni, mint addig. Igaz a mondás: “Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.”

22. Új telefont vettem.

23. Beismerem, néha rácsaptam Zsebre… Nem, emiatt továbbra sem tartom rossz anyának magam.

24. Filmeket is néztem azért 🙂

25. Néha náthásak is voltunk.

26. Egy-két cikket írtam a Liliputinak, és megjelent rólunk egy cikk a Blikk Nőkben.

27. Továbbra sem szeretek online vásárolni, mindig rosszul jövök ki belőle…

28. Jelentkeztem a VKP-re és egy blogos Facebookos csoportba.

29. Elmentem néhányszor a gyerek és az apja nélkül bulizni.

30. Goldenblogra is jelentkeztem. Középmezőnyben végeztem.

31. Már megint költözött a blogom. Még mindig nem döntöttem el, hogy jó döntés volt-e, vagy sem.

32. Nanowrimoztam, nem jött össze, de legalább megint rászántam magam az írásra.

33. Meghalt a görényem.

34. Lejárt a parkolási kártyám. Alig akarták meghosszabbítani, végül sikerült.

35. Túl vagyunk a – nem várt -karácsonyon. Nem is volt szörnyű, de még karácsonyfánk sem volt a lakásban. Nem hiányzott.

Remélem, jövő év jobb lesz… És lesz erőm jobbá tenni…

A tiétek milyen volt? Mit kívántok 2015-re?

Nézzétek meg, a többieknek milyen volt az évük (rá kell klikkelni a békára, de ha így sem jelennek meg a nevek, Pillecukor blogon megnézhetitek őket):

 

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!