Sub Rosa

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc gyerekkori könyv(eim)

VKP

 Számtalan van, de nézzünk 3 meghatározót. Ne kritikát, ajánlót várjatok, inkább csak azt, hogyan találtak rám és mennyire lettek meghatározóak az életemben.

 

Weörös Sándor: Bóbita3 évesen kaptam és tegnap szakította ketté Zseb. Imádtam. Nagypapám nem engedte, hogy anyum egyedül járjon fel velem vidékről Budapestre, amikor a Pető Intézetbe jártam. Azt sem engedte, hogy anyum vezessen, pedig talán már jobban is tudott, mint a papa… Ezért anyum ott ült mellettem a Zsiguli, vagy a Wartburg hátsó ülésén, és ezt olvasgattuk. A végére már az összes verset megtanultam belőle, fejből mondtam fel a kötetet. Aztán szép lassan elhalványultak a sorok, pedig később is szívesen hallgattam Halász Judit vagy Sebő Ferenc feldolgozásait belőle. Zseb születésekor elevenítettem csak fel, de azóta is csak a Bóbitát tudom fejből elmondani (nem énekelni):

Ken Follett: Kulcs a Manderley-házhoz

kulcsKiskamasz lehettem, amikor úgymond elkezdett foglalkoztatni a szexualitás. A barátnőim már sokkal korábban bevezettek elméleti síkon a dolgok mélyére, és rájöttem, hogy a szex elég szerves része a szerelemnek, párkapcsolatnak. Ráadásul abban az időben terjedtek el a Romana jellegű szerelmes füzetek is, amiket Nagyim olvasott. Én csak titokban (azaz mindenki tudta jól, miért maradok bent a hálóban, és azt is, hogy mit rejtegetek a párnám alatt, ha véletlenül rám nyitottak. Én is tudtam, hogy ők tudják, de valahol szégyelltem, hogy ilyen sekélyes irományokkal próbálom pallérozni az elmém. Ráadásul 10 körül járhattam még csak…). Persze, a legjobban azok a részek tetszettek, ahol hatalmas túlzásokkal, túlfűtött érzelmekkel leírták, hogyan lettek a főszereplők egymáséi, hogyan teljesedtek ki egymás által. Ezért aztán, amikor otthon átnyálaztam a könyvespolc könyveit, titokban olyat kerestem, amiben azért szerepelt erotika. Így találtam rá a következő fülszövegre:

“Elene a hátán feküdt az ágyban, meztelenül. Teljesen mozdulatlan volt, merev, az izmai feszültek. Az üres mennyezetet bámulta. A jobb oldalán Szonja hason fekve, kezét-lábát szétvetve a lepedőn, horkolva aludt. A jobb keze ernyedten pihent Elene csípőjén. Wolff Elene bal oldalán feküdt, arccal Elene felé fordulva, és álmosan simogatta a lány testét. A játék az volt, hogy minduntalan csábítgatták és elutasították Szonját. És minél többször utasította el és pofozta meg őt Wolff és Elene, Szonja annál szenvedélyesebb lett, míg végül is Wolff ellökte magától Elene-t, és magáévá tette Szonját. Forgatókönyv szerint ment a dolog, amelyet Wolff és Szonja szemmel láthatóan jól ismert: máskor is játszhattak már ilyet.”

Első dolgom volt, megkeresni a kiemelt részt. Persze nem volt olyan könnyű, így bele-beleolvastam, mire maga a cselekmény (főleg a szerelmi szál) is magával ragadott. Alig vártam, hogy Elene és Vandam is egymáséi legyenek, de az már csalódás volt a köbön (csak a szex közbeni béna párbeszédet írta meg). Persze ponyva az egész regény, de ott, akkor maga volt a gyönyörűség.

 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jó, a könyvvel való találkozásomkor már nem voltam gyerek. Gimnazista voltam, amikor végre 3 év után sikerült megvennem a Könyvklub révén. Talán 1997 karácsonyán (ha a film 1995-ös és az angol csatornán 1996. elején ment) anyummal megnéztük a BBC-s sorozatot. Nem csak Colin Firthbe szerettem bele akkor ott helyben. Hanem az egész filmbe, mind történetileg, mind karakterileg, mind zsánerileg. Maga a történet már ismerős volt; pontosabban Laurence Olivier-val láttam nagypapáméknál évekkel korábban. De a világ, amit bemutatott, az akkori társadalmi felépítés, élethelyzetek, stílusok mind-mind az én romantikus lelkivilágomnak felelt meg. Persze, hazánkban akkor sehol se lehetett kapni a könyvet. Így maradt az, hogy elolvastam az összes többi (mind az 5-öt) Austen regényt. Egyik sem adta vissza azt az izgalmat, amit a sorozat. Csak csodálkoztam, hogyha a Pride and Prejudice is olyan, mint a többi, hogyan készülhetett belőle az a 6 részes, izgalmas, feszes, lüktető párbeszédekkel teli film. És akkor egyszer csak 1999-ben egy nagyon ocsmány borítóval újra kiadták – hála az égnek – Szenczi Miklós műfordításával, amit a sorozat szinkronizálásánál is felhasználtak. És egy életre szóló szerelem kezdődött akkor.

Nektek mi volt a kedvenc könyvetek gyerekkorotokban?

 

A képekért bocsánat, a Moly.hu-ról akartam belinkelni őket, de nem hagyta.

Nézzétek meg a többi VKP-tag kedvenc gyerekkori könyvét (a békára kattintani!):

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!