Sub Rosa

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc sorozat

A mostani VKP-poszttal – személyes ügyek miatt – megcsúsztam, viszont mivel a témája a szívem csücske, így kihagyni nem szándékoztam. Mivel már többször említettem a kedvenceimet, néhol ismételni fogom magam…

VKP

Sorozatfüggőség

Amióta tévézek, sorozatokat is nézek. Gyerekkoromban nagy hívője voltam az összes „kötelező” szappanoperának (Esmeralda, Homok titkai, Paula és Paulina, Megveszem ezt a nőt, Titkos és szerelmek – amikre emlékszem is egy keveset), majd jöttek a kereskedelmi tévék esti sorozatai (X-akták, Herkules, Xéna, JAG, stb.). Egy-egy időben néztem a magyar telenovellákat is (a Barátok közt első évadját, a Jóban rosszban azon részeit, amik Létay Dóra – Lukács Sándor románcáról, illetve Vándor Éva és Gesztesi Károly összefonódásáról szóltak). Egyetem alatt pedig rákattantam a japán és koreai doramákra. Ezek rövidített szappanoperáknak felelnek meg, másféle beütésekkel, tabukkal, értékrendekkel. A mai napig imádom, bár már a régebbiek idegesítenek a túljátszásukkal, a csókok, illetve szexualitás teljes elkerülésével, a túlbonyolított, évekre elszakadó végekkel… S végül jöttek a misztikus sorozatok (Odaát, Szellemekkel suttogó) krimik (A mentalista, Castle), amikért a mai napig odavagyok. Szóval mindig van valami, amire éppen rákattanok.

A jelenlegi 10-es listám

Büszkeség és balítélet (1995)

Soha semmi nem fogja letaszítani nálam a trónról! A világ legjobb könyvének legjobb adaptációja, ahol az összes részletre figyeltek.*

6 részen keresztül izgulhatunk, végül összejön-e Eliza Bennet és Mr. Darcy. A színészek jó 10 évvel idősebbek a játszott karaktereknél, viszont mindegyikük remekelt a szerepben. Ez a sorozat hozta meg Colin Firth számára a világhírnevet. Sosem fogja teljesen levetni magáról Darcy szerepét, hiszen a romantikus nők szemében ő az igazi angol úriember, aki a rideg külső ellenére is meleg, szerető szívet rejt. A film igazi csemege a Régenskor kedvelőinek. A ruhák nem teljesen korhűk, mert kevés forrás állt rendelkezésre abból a korból, viszont a tervezőnő úgy álmodta meg őket, hogy kényelmesek, valóban hordhatóak legyenek. A sorozat megnézése óta van meg az álom-esküvői ruhám.**

Criminal minds (2005)

A legizgalmasabb a krimik (thrillerek) között. Az utolsó évadot kivéve az összes részt láttam. (A 10. évadot majd egyszerre akarom ledarálni, ahogy a többit is – reggelente, míg Zseb alszik).

Egy 7 tagú FBI-csapat harcol a sorozatgyilkosok ellen. Fegyverük a profilozás. Nem tudom, mennyire veszik a valós életből a dolgokat, nem néztem utána, a levezetések így első hallásra nagyon is megállják a helyüket, bár a gyilkosok egyre szadistábbak. Bevallom őszintén, szívesen tanultam volna viselkedéselemzést, kriminálpszichológiát. Nem vonz semmilyen gyilkosság, de szívesen megérteném, hogy egy embert mi késztett ilyen gonoszságra. Mert olyan sok szomorú és szörnyű esetet olvashatunk magunk is az újságban, amiket sosem fogok megérteni… Nem mentségeket keresnék, csak okokat.

 Penny Dreadful (2014)

pennydreadful__1406041428081

Kis horror, kis romantika a viktoriánus Angliában vámpírokkal, vérfarkasokkal. Mi kell még?

A sorozatról már korábban kifejtettem a rajongásom.

Selfie (2014)

Selfie_Serie_de_TV-215769190-large

Sajnos, alig 1 évadot megélt szitkom. A My fair lady feldolgozása. Legalábbis kezdetben, mert később már inkább Eliza rázza fel egy kissé Henryt.

Itt írtam róla.

https://www.youtube.com/watch?v=j_2zwTIRRok

 Bones (2005)

A kissé zárkózott, szarkasztikus Dr. Temperance Brennan bűnügyi antropológus segít feltárni a bűntényeket a különleges ügynöknek. 2005, a szuper sorozatok indulásának éve!

Leginkább akkor csatlakoztam be a történetbe, amikor már – SPOILER!!!!! – Bones terhes lesz. Azt az évadot, illetve a következőt végignéztem. Utána elölről akartam kezdeni, az első évadot sikerült is, de a másodiknál valahol elakadtam. Pedig az elején sokkal kidolgozottabbnak éreztem Bones karakterét. A jellemfejlődésével pont a személyiségének azon része veszett el, ami a sorozat kezdeti varázását is adta. Viszont továbbra is szeretem a romantikus szálakat, főleg ha nem érnek véget a nagy összeborulással, így a Bones későbbi évadjait mondanám a szívem csücskének. (De azért nem akarnék olyan anya lenni, amilyen Temperance a filmben…)

Sherlock (2010)

A BBC tudja, mitől döglik a légy! Olyan sikersorozatokat tudhat maga mögött, mint a lista élén szereplő Büszkeség és balítélet, vagy a Dr. Who, Ripper Street és a Sherlock. Conan Doyle regénysorozatának modernizált tévéváltozata.

Címszerepben Benedict Cumberbatch (egyáltalán nem jó pasi, de ebben a szerepben nagyon is szexi tud lenni). Dr. Watson pedig Martin Freeman, akit leginkább a Love actuallyból ismerhettünk. Összesen már a harmadik szériánál tartanak, de mivel egy-egy évad összesen 3 rész, így még egy átlag fél évadot sem tesznek ki összesen. Az első kettő a könyvekből vette az ötleteket, a harmadik már teljes mértékben elrugaszkodott tőlük. Ez az igazi újranézős sorozat. Akárhányszor nézzem újra, mindig találok benne valami addig elrejtett, észrevétlen meglepetést. A párbeszédek izgalmasak, viccesek, gyakran kedvünk adódik idézni belőlük. Jön a negyedik évad! Nem hivatalos (valószínűleg rajongói) trailer:

 Downton Abbey (2010)(

Kosztümös dráma a XX. század elejéről.

Aki ismer, azt mondja, hogy ez a sorozat olyan, amilyet biztosan nézek. És teljesen igaza van. Minden meg van benne, amit kedvelek: szerelem, korhű ruhák, angol arisztokrácia, kastély és Maggie Smith. Nem olyan csili-vili, mint amilyen Austen világa, sokkal inkább zöldesbarnább… Nem az idealizált világ tökéletes boldogságát akarják átadni, inkább az akkori társadalmi életet mutatják be realisztikus valóságában. Ugyanolyan része a szomorúság, bánat, megcsalás, betegség, baleset, mint a szerelem, házasság, születés. Személy szerint jobban örülnék, ha a kedvenc szereplőimet nem írnák ki folyamatosan, vagy több lenne benne a boldogság, és nem kellene mindig attól tartani, hogy x ideig tart csak, de gondolom, így izgalmasabb a történetszál.

It’s okay, that’s love (2014)

Az első koreai dorama, ami felkerült a listámra. A szokásos szerelmi szálak mellett szokatlan mód pszichológiai témákat helyez a középpontba.

Valószínűleg a különös témaválasztása miatt nőtt azonnal a szívemhez. A pszichológia mindig is érdekelt, de amióta Zseb megvan, még inkább. Érdekel, milyen lehet egy pszichológus, pszichiáter gondolkodása, milyen betegségekkel találkozhatnak, és milyen lehet lélekdokiként elemezni az embereket. A film minden résznél kihangsúlyozta, hogy a betegségek leírásai, kezelései nem felelnek meg a valóságnak, mégsem voltak zavarók. Tetszett a felépítése, látszott, hogy teljes mértékben előre kidolgozták a koncepciót, mindenkinek a hátterét, tudták, honnan hová akarják vinni az eseményeket. A váratlan fordulatok sem légből kapottak voltak, mindegyiket előre vetítették, mindegyiknek elfogadható előzménye volt. Tetszett, hogy hihetően csókolóztak a színészek, hogy a szexet nem misztifikálták el teljesen. A vége ugyan nagyon is koreai volt, mégis azt mondtam, hogy itt még elfogadható is volt, hiszen a főszereplőnő esetében talán én is így cselekedtem volna.

https://www.youtube.com/watch?v=t6i1btaiPNE

A Gentleman’s Dignity (2012)

A másik koreai két évvel korábban készült. 4 negyvenes férfi barátságát és szerelmi vívódását mutatja be 20 részen keresztül.

Amíg korábban szerettem a fiatal, gimis történeteket, most már jobban rajongok a „felnőtt” kapcsolatokat bemutatókért. Életszagúbbnak érzem őket. Ráadásul ebben a kötelező nagy drámát is egy-két részben letudták. Nyugati szemmel egy pitiáner ügyet duzzasztottak óceán méretűvé: a már-már középkorú agglegénynek van egy fia, aki miatt nem lehet boldog a legújabb barátnőjével, mert hogy néz ki, hogy más nőtől született gyereke! Őszintén, hány elvállt apuka rohangál az utcákon? Biztosan nem egy-kettő… Külön öröm volt számomra, hogy az elején mindig egy kisebb történetet meséltek el a szereplők múltjából, illetve a részek vágásai is egyedire sikerültek, sosem a megszokott helyen hagyták abba a részeket, vagy kezdték az újat. Ezen kívül az OST-je is baromi jó fülbemászó lett!

 Ráadás egy

Tomorrow’s Cantabile

A koreai Nodame Cantabile.

A mangát nem olvastam, de az anime a kedvenceim egyike. Nem maga a történet miatt, bár imádnivalók a szereplők is, hanem a zenék miatt. E sorozat után előszeretettel hallgatok újra és újra Lisztet, Mozartot, vagy éppen Csajkovszkijt, Brahmst. Nem annyira őrült, mint a japán változat, de a végén itt jobban egymásra talál a két főhős. Itt nem éreztetik, hogy bármikor szétválhat az útjuk. Sőt Stresemann sem volt idegesítő, mint a japán színész. Őrült volt itt is, de többször csillantotta meg az értelmét is. Ebben igazán szimpatikussá varázsolták, és szép párt alkotott volna a dékánnal. Viszont egy csók még belefért volna a végére…

https://www.youtube.com/watch?v=0Rf460Mw6Kg

Egyszer nézős, többször nézős…

Nekem jelenleg ezek a favoritok. Persze, ahogy változik a hangulatom, jönnek az újabbak, változik a listám is. Amíg a Büszkeség és balítéletet szinte minden évben megnézem legalább egyszer, addig a koreai sorozatokat nem hiszem, hogy újra elő fogom venni teljes egészükben. Bár ki tudja…

Ti miket néztek, mik a kedvenceitek?

Ha érdekelnek a többiek listái, kattintsatok a békára:

 

*Ha találtok benne bakikat szóljatok J Én még nem, de az is tény, én vakon elfogult vagyok vele szemben.

**amit köszönhetően a gyerek apjának soha az életben nem viselhetek

A képek forrása a Pinterest

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!