Sub Rosa

Figyelem, szellemi termék! Lopott vagy saját? – Te melyiket választanád?

Montorffy Letti margójára

10 éve is lesz lassan, még javában az első blogjaimat írtam. 

Ismertem egy lányt. A barátnőm volt, akkor még az volt. Jogot tanult. Szerette az irodalmat, választékosan, több nyelven beszélt, állítása szerint írt. Blogolt. Elkértem a címét, és követni kezdtem. Tetszett a stílusa. Egy kicsit fennkölt, egy kicsit lírai, egy kicsit irodalmi. Egyszóval művészi, mint amilyen a lány is volt.

Szerettem olvasni, bár nem írt gyakran, de olyankor úgy éreztem (mint más blogoknál, még a sajátomnál is), hogy még egy kis pluszt tudhatok meg az életéből, gondolataiból. Aztán az egyik írását olvashattam egy teljesen más oldalon. Először jóhiszeműen hittem benne, de a dátum igazolta az eredetiséget. Furcsállottam, hiszen eddig nem találkoztam ennyire nyílt “lopással”, mégsem vádoltam, valami magyarázatra vártam. Mások nem voltak ennyire megértőek, kommentben támadták a lányt, nem kímélték, ugyan miért is tették volna?

Izgatott a dolog, nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá a történtekre. Mi visz rá egy lelket arra, hogy más írását egy az egyben átemelje a saját oldalára forrásmegjelölés, utalás, idézőjel nélkül? A magyarázat egyszerű volt: nem volt ideje a blogjára, ezért megkérte az egyik rokonát, hogy ha talál valamit, posztolja ki.

Elfogadtam a válaszát, ő pedig nem publikált többet. A blog – mint más annyi – eltűnt a süllyesztőben.

El is felejtettem az esetet, amíg Suz’n fel nem hozta a reblogokat, ahol máshol megjelent cikkeket gyűjtenek össze forrásmegjelöléssel, de leginkább anélkül. Csodálkoztam, hogy ilyen tényleg létezik, és nem csak egyedi eset volt a barátnőmé? A nevünket adjuk hozzá, saját szellemi termékként “áruljuk”, és a végén kiderül, hogy nem is a miénk? A sok lájkon (fizetett reklámon) kívül mi motivál? Mert anno a lányt még ez sem vezérelhette, hiszen abban az időben még szinte senki sem keresett az online naplójával… Mi értelme van mások díszével ékeskedni, ha vagyunk annyira intelligensek, szépek, hogy a saját megjelenésünk is vonzaná a tekintetet (értsd olvasókat)?

Én nem vagyok tökéletes, nem írok jól, sőt teljes egészében helyesen sem, nem érdeklem általában az embereket, viszont ez én vagyok. Bevállalom, hogy én ilyen vagyok. Arról írok, ami engem érdekel, megírom a véleményem, szóljon az egy emberről, vagy éppen egy mosható betétről. Nem szégyenkezem miatta!

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!