Sub Rosa

Környezetvédelem az otthonunkban – 1. rész

Egy kívánság poszt lesz a mostani (a BLW sincs elfelejtve, csak az ennél is nagyobb lélegzetvételűnek bizonyul). Eszter – a Facebook 70. kedvelőjeként – kért meg, hogy írjak, nálunk hogyan jelenik meg pontosan a környezetvédelem?

Az ecetes mizéria elkerülése végett szeretném legelőször is tisztázni, hogy amit itt, ebben a posztban leírok azok az én véleményeim, meglátásaim. És korábban sem volt soha szándékomban más szájába adni olyan dolgokat, amit nem írt, vagy gondolt. Ha egy oldalról írom, hogy ajánl valamit, akkor nem nézem, hogy vendégposzt-e vagy saját, mert gondolom, az oldal tulajdonosa csak olyan vendégírásokat engedélyez, amit jónak tart és egyetért a tartalmával.

környezetvédelemBelegondolva ambivalens a környezetvédelemhez fűződő hozzáállásom. Egyrészt a legfontosabb dolognak tartom, másrészről hatalmas az ökológiai lábnyomom. 3,6 hektár. Majdnem annyi, mint a magyar átlagé, ahol azért – elvileg – kevesebbet foglalkoznak a témával, mint én. Sőt, gondoljatok bele: a világátlag csak 2,2 Ha/fő! Ha ti is kiszeretnétek számolni a sajátotokat itt megtehetitek.

Nézzük, mit teszek érte és még min tudnék javítani, ha nem lennék lusta (mert nálam mindez a lustaságnak és a kényelmességnek tehető be):

Autó helyett tömegközlekedés

Szerintem azt nem kell részleteznem, hogy az autó igencsak káros a környezetünkre. Ahhoz, hogy minél kevesebb autó legyen az utakon ajánlott tömegközlekedést használni, de még jobb kerékpározni vagy gyalogolni.

Biciklizni ugyan megtanultam, de annyira sosem biztonságosan, hogy egyedül el mertem volna indulni hosszabb távra (néha behajtottam nagyimékhoz).

A gyaloglás sem volt soha az én műfajom. Ráadásul egy olyan város szélén laktunk, ahol azóta sincs tömegközlekedés (igaz, távolságok sincsenek). Emiatt anyum minden reggel autóval vitt az iskolába és minden délután jött is értem. Gimnáziumban még órák között is furikázott, mert az iskola két különálló épülete között nem értem volna át kényelmesen a 10 perces szünetben. Rohanni meg több okból is jobb, ha nem rohanok. Az egyetem első évében ugyan ott volt az én kis Anniem (Skoda 120L), hogy vele szaladozzak a városban, de mivel az iskola bérlettel ingyen utazhattam a trolin, villamoson és a buszon (hála az égnek ott nem volt metró), így a tömegközlekedést választottam. Ráadásul ahhoz sem volt kedvem, hogy hetente 600 km-t levezessek, ezért a hétvégéken vonattal utaztam haza a szülővárosomba. Rá egy évre kellett egy laptop, ezért el is adtam az én kedvenckémet.

Egyetem után is tömegközlekedtem, munkába is villamossal jártam. Aztán megszületett Zseb, és rájöttem, hogy nekünk szükségünk van egy autóra. És nem csak kényelem szempontjából! Azóta megint autóval járok ide-oda. Azért néha (főleg jó időben) még mindig felszállok egy-egy villamosra, buszra…

Készítsd magad dolgok

Mostanság nagyon elterjedt a DIY, azaz otthoni alapanyagokból saját magunk előállított díszek, dekorációk, illetve minden más, amihez csak van fantáziánk és kézügyességünk. Na, nekem ehhez egyik sincs. Szóval inkább megveszem a boltban a dolgokat (alig nézve hol készült és ki csinálta), pedig az újrahasznosítással sok szemetet megspórolhatunk.

Szelektív hulladékgyűjtés

Ha már nem hasznosítom fel a dolgokat, arra nagyon is odafigyelek, hogy szelektíven gyűjtsem a hulladékunkat. Emiatt a konyhánk általában úgy néz ki, mint egy guberáló lakása, mert még nem sikerült megfelelő szemetest vennünk. Vannak nagyon szuperek, de valahogy nem volt még szívem kiadni egy kukáért 15.000 forintot. Mert jelenleg csak ilyen férne el nálunk:

szemetes

Szóval jelen pillanatban zacskózunk. Van egy kis szemetesünk, amibe rakjuk a kommunális hulladékot, van egy (általában papír)zacskó a papírnak és egy nejlonzacskó (ha kiürül egy csomag pelenka, akkor annak a csomagolása) műanyagnak és fémnek, mert azokat itt egyben szállítják el. Persze, még jobb lenne, ha külön ládában, vagy anyagtáskában tartanám, és tényleg csak a hulladékot dobnánk be a külső szemetesbe, viszont így másokat is megkérhetek, hogy ha mennek el tőlünk, csak dobják ki. Az udvarunkban jelenleg papír és műanyag gyűjtő van, pedig jó lenne még, ha lenne külön üvegnek is. Ahol ezelőtt laktunk, ott ugyan nem járt a házhoz külön szelektív tartó, viszont az utcánkhoz közel volt egy hulladéksziget külön színes és fehér üvegtartállyal.

Létezik palackprés is, amivel kisebbre nyomhatjuk össze a műanyag (és fém) flakonokat, de még nem vettem. Tervben van, de valahogy nem jártam olyan helyen, ahol lett volna, vagy ha volt, nem is gondoltam rá. Ám, azt mondják, felesleges. Csak össze kell taposni őket.

Főzés-sütés során nálunk sok olaj fogy. Szeretjük a rántott dolgokat, na meg ugye, egy kezdő szakácsnak olajban sütni a legegyszerűbb… Szóval, miután kihűl, leszűröm, és külön edénybe gyűjtöm. Viszont innentől fogalmam sincs, hogyan tovább. Bevallom, először simán odaadtam, hogy öntsék bele az olajkályhába, olajlámpásba. Közben meghozták a hulladéktörvényt, ami szerint az olaj égetése fűtés szempontjából tilos! Bár azóta is találtam olyan oldalt, ahol továbbra is az olajlámpát ajánlják. Nem tudom… Gyűjtőhelyre kellene vinni, de nincs a közelünkben, és valahogy nincs kedvem olajos flakonokkal szaladgálni. Néhány MOL-kút is átveszi, sajnos nem mind. Most arra várok, hogy esetleg valaki arra menjen.

A legnagyobb hibám, hogy szeretem az elektronikus kütyüket, viszont ők nem szeretnek engem, mert mindig tönkre mennek, és vehetek újakat. Nem elég, hogy drágák, de még nem is környezetbarátok. Éppen a minap olvastam egy cikket azokról az afrikai fiatalokról, akik az egészségükre fittyet hányva égetik el az elektronikai hulladékot. Én úgy tudom, hogy hazánkban szétválogatják és ledarálják az összegyűjtötteket. Ezért néhány üzletben lehetőség van otthagyni az elromlott, feleslegessé vált elektronikai eszközeinket. Nálunk ilyen a Spar. A használt elemekkel kicsit bajban vagyok, mert mindig máshol gyűjtik. Általában odaadom apumnak, aki egy barkácsboltban dolgozik, hogy juttassa el az illetékesnek.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a lejárt szavatosságú, nem felhasznált gyógyszereket, krémeket is visszaviszem a patikákba, ahol szó nélkül visszaviszik.

Újrahasznosított, anyagtáskák bevásárláshoz

Az üzleteknek kitűnő reklám a logókkal ellátott reklámtáskák. Legtöbbnek nejlon az anyaga, ráadásul még pénzt is kérnek érte! Néhány gyártó már figyel arra, hogy sötétben lebomló legyen (erre akkor kell igazán figyelni, amikor egy ilyenben akarunk tárolni valamit a szekrény mélyén. Nagy meglepetéseket tud okozni. 🙂 ), de a legtöbb még nem foglalkozik ezzel. Ezért, ha tudom, hogy útközben vásárolni is fogok, viszek magammal egy zsebméretűre összehajtogathatót, vagy egy nagy Tescósat a babakocsi tartójában. Ezek nem szépek, de hasznosak. Amint Zseb kinövi a babakocsit, szeretnék venni egy babatankot. Tudom, hogy nevetséges, sőt nagymamás, és elvből, büszkeségből nem akartam, de a többi kisgyerekes anyuka meggyőzött. Igaz, még nem sikerült szépet találnom. Van egy elképzelt a fejemben, de olyat vagy nem készítettek még, vagy én nem leltem rá sehol. Gondoltam, hogy ha látok fehéret, akkor azt megveszem és valakivel festetek rá egy Eiffel-tornyot. Viszont még fehérbe se botlottam, de olyan személybe se, akit megkérhetnék rá… Szóval ilyen kellene, csak párizsi mintás:

Folytatása következik!

A következő posztban továbbá az is kiderül, hogy miket nem csinálok, mivel mosok, fűtök és miben kellene még változtatnom ahhoz, hogy még környezetkímélőbb legyek.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!