Sub Rosa

BLW Zseb módra

Zseb és a babà

Zseb és a babà

 

Amikor a Facebookon megígértem nektek, hogy írok a BLW-ről, nem is gondoltam, hogy ekkora fába vágom a fejszém. Főleg amiatt, mert nálunk az igény szerinti hozzátáplálás sem úgy ment, ahogy az elő van írva. Több okból is sutba vágtam az eszméit, szabályait, és követtem a mi igényeinket. S ha ezt egy igazi BLW-zős anyuka meglátja, kiakad: hogy merek ilyeneket leírni? Miért is? Mert ebben sem követem teljesen a szabályokat, jobban mondva fuccsba dobtuk őket.

A BLW egy angol rövidítés: Baby Led Weaning, azaz a baba által vezetett elválasztás. Ezt egyszerűen igény szerinti hozzátáplálásnak nevezzük. A legfontosabb feltételei a következők:

  • a baba önállóan, egyenes háttal ülni tudjon,
  • a csippentő fogás meglegyen, amivel a szájához tudja emelni az ételt,
  • a kilökő reflex elmúljon, mert elvileg addig, amíg a nyelvével kilöki az ételt, nem érett meg evésre az emésztőrendszere,
  • kint legyenek az első fogak is (vannak gyerekek, akik ezt nem várják meg).
  • Az étel ne legyen se túl kemény, se túl puha,
  • illetve ökölméretűek legyenek a falatok, hogy meg tudja fogni a gyerkőc.
  • Viszont nem szabad keverni a pürésítéssel, mert összezavarodik a gyerek és az evéssel kapcsolatos reflexei.

És itt már rájövök arra, hogy mi igazság szerint nem is BLW-ztünk, kizárólag annyiban, hogy Zseb vezette az elválasztódást, és nem pürésítettem neki, bár rendszeresen kapott bébiételt.

Nálunk az egész úgy kezdődött, hogy mindenképp meg akartam várni a 6 hónapos kort a hozzátáplálással. Ehhez ragaszkodtam. Már ez nehéz volt a családban tartani, mert a család nőtagjai igen karakán természetűek, akik még abban a felfogásban nevelkedtek, hogy 3 hónapos kortól lehet, sőt szinte már-már kötelező is a hozzátáplálás, szilárd étel kóstoltatása. Ráadásul anyum Zseb 6 hónapos kora előtt kiment Ausztráliába, és ő mindenképp részt akart venni a kisbaba etetésében, mert neki a legjobb élményei egyike volt a csecsemőkori időszakomból.

Emiatt Zseb 5,5 hónaposan megkapta élete első falatját. Abban az időben én még nem is hallottam a BLW-ről. Egyetlen egy cikket olvastam a Kismama magazinban arról, hogy nyers répát adnak a kicsiknek, de a cikk is igencsak misztifikálta ezt a hozzátáplálási módot, így hiába tetszett nekem, semmi konkrétummal nem rendelkeztem ahhoz, hogy meggyőzzem a családtagjaimat, akik mindet túlspiráztak. A mai napig ne adjak porcos húst a gyereknek dehogy nem! 6 hónaposan, amint már az én „felfogásomban” is elkezdhettük a hozzátáplálást, meg is történt az első igazi falatok adása. Nem vártam meg, míg magától ülni kezdett, hiszen ha egy párnával kitámasztottuk a hátát, magabiztosan ült, nem dülöngélt. És most jöjjön az én nagy vétkem: én igenis kevertem nála a pépes ételeket a szilárd étellel. Rágókának egész almát és répát adtam (a többiek gerezdelték, nem is gondolva bele, milyen veszélyes lehet!), mert régen az volt elfogadott. Ebben a családomra hallgattam, akik csak legyintettek a nitrát kérdésre. Viszont sehol se találtam olyan, megbízható forrást, hogy mi a helyzet a BLW-ezett gyerekeknél. Akire itt szívesen hivatkoznék, az Vivienne Agrillo, aki úgymond BLW-tanácsadó, még kórházban is tartott tanácsadást. Az ő második fia is kapott céklát 8 hónapos korában.

Mivel csak akkor ismerkedtem a BLW-rendszerével, nem igazán jött át nekem akkoriban, hogy nem szabad vegyíteni a dolgokat. Ezért már az első hónapban kevertem a pürésített dolgokat a szilárddal. Úgy voltam vele, hogy mi felnőtt fejjel is keverjük. Ugyanúgy eszünk rágós húst, mint főzeléket. Emiatt Zseb is kapott már az első perctől kanalas dolgokat. Elismerem, hagytam a családnak, hogy ha náluk volt, pürésítsék a banánt, az almát, vagy a sütőtököt. Azt gondoltam, hogy nem okoz akkora gondot, mint az, hogy állandóan hadban legyek a szeretteimmel. Mi viszont, az apjával, sosem törtük össze neki a párolt zöldségeket, gyümölcsöket. Bébiételt, levest, joghurtot segítettem neki kanalazni, míg a másik kezébe ott volt a saját kis kanala. Ezt nem kellett volna, mert most 24 hónaposan sem eszik szépen kanállal. A majd’ 8 hónappal fiatalabb KicsiB-nél látom, hogy már kezdetektől fogva sokkal ügyesebb a kanállal, mert az anyukája hagyta a saját ritmusában bevezetni a kanalas ennivalókat. Én ezt elsiettem, s Zseb továbbra is inkább kézzel eszik, mint kanállal. Olyankor odanyújtja nekem, hogy segítsek belapátolni az ennivalót. Ez legyen a legkisebb baj, mert Zseb azóta is imádja a levest.

Első perctől adtam neki villát (sőt kenő kést is), de a kézzel evést továbbra is előnyben részesíti. Olyan, mint én: nem szereti vegyíteni az ízeket. Előbb megeszi magában a tésztát, utána külön a szószt.

A BLW-nél is megvan a lista, hogy milyen ütemben, illetve sorrendben vezessük be táplálékokat, de ahogy a pürésítésnél, itt is sok-sok vitát gerjeszt. Emiatt én nem is figyeltem rá. Alapból nem érdekelt a nitrát-kérdés (kellett volna, nem kellett volna, nem tudom…), és mivel Zseb főtápláléka (szinte a mai napig az) az anyatej volt, úgy voltam vele, hogy attól a kevés mennyiségű ételtől nem lesz baja. Az allergiához is így álltam: mindegy, hogy 7-8 hónaposan jön ki, vagy másfél éves korában, ha allergiás valamire. Persze, voltak dolgok, amiket nem kapott, mint tej (minek, anyatejes?), méz, de amint már ténylegesen egyedül evett, még mogyoróval is megkínáltuk. Olyannal, hogy hal, tenger gyümölcsei már kezdetektől ismerkedett, hiszen mi nap mint nap azt fogyasztottunk. A glutén bevezetésére sem figyeltem, mert hol ezt, hol azt mondták az orvosok. Én tészta-mániás vagyok, így egyértelmű volt, hogy a gyerek is az lesz.

9 hónaposan kezdtem el bevezetni neki a fűszereket. Ekkor mondjuk kiütése lett, s a gyerekdoki leharapta a fejem, de a mai napig kételkedek benne, hogy a gyömbértől jöttek ki a pöttyök, amiből tettem egy keveset a levesbe.

Igazság szerint a hozzátáplálásunk az elmúlt másfél év során nem sokat változott, maximum a szilárd ételek mennyisége nőtt, mert az első pillanattól megkóstoltattam mindennel, amit csak ettünk.

Szerintem a lehető legjobb döntésem volt, hogy ezt az utat választottam. A gyerek saját maga ismerkedett az ízekkel, nem volt neki semmi sem kötelező, a saját ütemében haladt, és mindenből annyit evett, amennyit csak akart. Nem lett válogatós, nincs olyan, amit ne merne megkóstolni!

Persze, ha második babánk lenne (vagy ha lesz), nem keverném a két hozzátáplálási módszert. Ugyan lehet, hogy kényelmes volt üvegből etetni Manót, hiszen utálok főzni, a másodiknál nem vennék bébitételt. Több okból sem, és a BLW csak az egyik – bár talán a legfontosabb.

Nálatok hogy zajlott a hozzátáplálás? Belevágtatok/nátok az igény szerinti hozzátáplálásba?

 

Amennyiben több, pontosabb információt olvasnátok a témáról:

interjú Vivienne Agrilloval,

összefoglaló a mamamin oldalon.

 

 

 

 

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!