Sub Rosa

Nehéz kérdés: fogamzásgátló?

Forrás: Flickr

 

Ott állok az éves rákszűrésen a nődoki előtt, és azon töröm a fejem, mit is válaszoljak.

Zseb elmúlt kétéves, és még szoptatok… A megrökönyödést az orvos arcán lehet, hogy csak az én képzeletem látja, de tisztán hallom a fülemmel, hogy „nem kellene már”. Két év volt a leghosszabb, amit a pácienseitől hallott eddig. Szóval lassan válasszam el teljesen… Persze ott van nagyim is, aki már régen ellenzi a szoptatásom. Az orvos kijelentése csak adja alá a lovat, és most már „bizonyított” tényként helyesel: ehhez már nagy Zseb.

20% esély. Ugyan még javában van tejelválasztásom, de már úgymond rendszeres a menzeszem, bármikor összejöhet a következő baba. Igaz, nem sok esélyem van rá, a doki sem hiszi, hogy lenne peteérésem, mert 35-40 napokra jön meg, ráadásul tejem is jócskán akad, szóval a szervezetem inkább prolaktint termel, mint progeszteront. Egyébként is, Zsebnél is ez volt a probléma…. Ott is kellett 12 hónap, mire a rendszeres próbálkozásainkra összejött.

Akarunk-e másik kisbabát? Jelenleg életem legfontosabb kérdése. Az érzéseim vele kapcsolatban pedig a legvegyesebbek. A terhességem gyönyörű volt minden fájdalom ellenére is, és amint túlléptem az első trimesztert, álom volt – a harmadikig. Szívesen újra átélném, de azt mondja a többi többgyermekes anyuka, hogy sosem egyforma két várandóság. Mi van, ha a mostanit kevésbé viselném jól? Ráadásul mellette ott lenne már Zseb is, akit nem lehetne csak úgy félreállítani egy félévre, míg én a terhesség minden változását külön-külön átélem. A császármetszéstől is rettegek. Azt megbeszéltük a dokival, hogy ha ráállunk a témára, most nem is fogok gondolkodni az alternatív szülési módokon. Akkor viszont megint a spinális érzéstelenítésen kellene túlesnem, ami a legrosszabb emlékeim egyike. Maga a műtétet és az utána lévő felgyógyulást simán átélném még egyszer, de a négy szúrást, illetve annak mellékhatásait kevésbé. Rettentően fájt.  Az otthon szülés akármilyen gyönyörű is, tőlem a lehető legmesszebb áll. Még hogy otthon szenvedjek órákat, s a kinyomástól a rozoga csípőm is még jobban bekattanjon! A nődokimban 100%-osan  megbízom, vele tudom, hogy simán menne most is minden. Ha Zsebbel meggyűlt a bajom, és egy csomószor azt éreztem, nem menne egyedül, két gyerekkel sikerülne? Nagyimékra azért már nem számíthatok úgy, ahogy Zseb születésekor. Anyum külföldön, apum és anyósomék vidéken. Ha egy gyerek megviselte a kapcsolatunkat az apával, kettő nem fogja? Vagy megint jönnek az első hónapok, amikor inkább más nők után néz, akik mellett nem jut eszébe az otthon várakozó idegroncs asszony, és a visító kölykök? Tudnám egyformán szeretni a gyerekeket? Vagy az én szeretetem egyszemélyes? Zseb mennyire lenne féltékeny? Hiszen ő az én kishercegem! Egyáltalán örülne egy kistestvérnek? Egyáltalán jobb lenne neki, ha lenne, vagy legyen ő is egyke, ahogy én voltam? Megannyi kérdés, és egyikre sincs (sőt nem is lesz) válasz…

Mennyire zavar az ingadozó menzeszem? Nagyon! Ebben az egyben biztos vagyok. Emiatt is tettem fel a kérdést, hogy lehetne-e valamit kezdeni vele? Úgy, hogy a második gyerek nincs kizárva…

Nuvaring? De ehhez abba kell hagyni a szoptatást. Ez bevált, de piszok drága. Anyagilag pedig pont most jöttem rá, hogy csak lavírozok, hol így, hol úgy. De mennyivel jövünk ki vele drágábban, mint más védekezési módszerrel?

Cerazette? Szedhető szoptatás mellett, s bármikor vissza lehet térni a Nuvaringhez, viszont ezt naponta kell szájon át bevenni. Én és a rendszeres gyógyszerezés! Két külön világ, soha nem ment. 

Szóval mi legyen?

Csak állok és bambán meredek a dokira, miközben csak úgy kattognak a fogaskerekek a fejemben a fentebbi kérdéseken. A szoptatást nem fogom most rögtön abbahagyni, hagyom, hogy Zseb szép lassan válassza le magát rólam. Ez biztos. Ha Zsebnél 12 hónap kellett a gyógyszer után, akkor, ha most elkezdek egy 20%-os esélyre gyógyszert szedni, mennyi idő kell ahhoz, hogy újra teherbeessem, miután abbahagyom? Akkor már most is kezdhetjük a próbálkozást, ha úgy 2-3 év múlva szeretnék teherbe esni? Vagy a két terhesség között ne szedjek semmit se, inkább csak próbálkozzunk? Egyáltalán mennyi évet akarunk várni a két gyerek között? De leginkább abban legyek őszinte magamhoz: mennyire zavar a menzeszem csúszásai, illetve a nem várt vérzések? S tényleg akarunk még egy babát?

Oké, akkor kérem a Cerazette receptjét!

Fogalmam sincs, kiváltom-e, de a recept most ott pihen a táskám mélyén arra várva, hogy a gyerek apjával megbeszéljük a dolgokat – amennyiben lehetséges, mert úgyis azt a választ fogom kapni: döntsek belátásom szerint, ahogy érzem…

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!