Sub Rosa

Fut a gyerek!

Fotó: Mikael Wiman/Flickr

A jó pap holtig tanul. A papné pedig, úgy néz ki, sosem…

Zseb halántékán egy csúnya horzsolás éktelenkedik. Elesett – miattam. Nem ellöktem, vagyis nem a szó szoros értelmében.

Póráz nélkül engedtem ki a kocsihoz. Utolsó ház a miénk az anyumé, ráadásul többen is voltunk. Nem is sejtettem, hogy gond lesz belőle. Ő elszaladt. Én meg siettem volna a doktornőhöz vele, oltásra. Utána rohantam, de csak a vállát értem el, ahogy előlem futott. Visszarántottam, de a lendülete vitte tovább…

Utána arra is rájöhettem, hogy a póráz sem nyújt teljes körű biztonságot…

A fejsérülése miatti bűntudatomban mindent megtettem neki, amit csak szeretett volna. Fagyizóba vittem. Gombóc fagyi. Víz. Azs. Ez utóbbi a jégkását rejtette, amit NagyB is ivott. Mindent úgy kellett csinálni, ahogyan NagyB tette. Tünemény volt, okos, értelmes, odafigyelő. Emiatt lankadt a figyelmem…

Csak arra figyeltem fel, hogy a fagyipult helyett a nyitott ajtón rohan kifelé a Fő útra. Szerencsére a járdán futott tovább, és húzta maga után a pórázt. Így könnyebb és balesetmentesebb volt az “elkapása”. Utána egy percre sem mehetett el az ölemből messzebb…

Még egy hét sem telt el, mikor újra ránk hozta a frászt. Dédpapi volt fenn nálunk, sétálni indultunk.

– Nem kell a póráz, vigyázok rá! – mondta nagypapim.

Nem is volt addig baj, amíg be nem ültünk a Baross utca és a József krt. sarkán lévő McDonald’sba ebédelni. Az elején ott sem, mert nagyon szépen ült közöttünk, s csipegetett hol az enyémből, hol Laci apuéból. 

Aztán készülődni kezdtünk. Papa bízott a fiamban… Én is…

Gyere, vigyük vissza a tálcát – hívta magával.

Zseb el is indult utána, de rövidesen (azaz két lépést sem tett szerintem) megfordult, és visszafordult felém. Jó, akkor én vigyázok rá, gondoltam, és fogva a táskám, az új Calzedonia strandruhám szatyrát, álltam fel. De még a babakocsit meg sem foghattam, amikor láttam, hogy a gyerekem nyúlcipőbe bújt és futólépésben szalad kifelé a fotocellás ajtón. Meghűlt a vér az ereimben.

Zseb! – ordítottam.

A kocsit félregurítva, a kezemben lévőket lobogtatva, a nevét folyamatosan kiabálva rohantam utána. Az éppen betérő vendégek csodálkozva fordultak a gyerek felé, szerintem az egész étterem lemerevedve figyelte, ahogy szaladok a gyerek után, miközben abban imádkozom, hogy ne a forgalmas kereszteződésre szaladjon ki.

Ezen az ajtón szaladt ki... Forrás: maps.google.com

Ezen az ajtón szaladt ki…
Forrás: maps.google.com

Az étterembe legutoljára belépő hölgy fordult meg, s rohant Zseb után, aki hála az égnek, nem a szemben lévő zebrát választotta, hanem elkanyarodott jobbra. Közben, papa a hátam mögül kiabált:

– Maradj, majd én futok utána!

Dehogy maradtam! A szívem így is a torkomban dobogott. Zseb a McDonald’s épületét is elhagyta már, amikor sikerült a hölgynek elkapnia. Ettől viszont olyan éktelen sírásba kezdett, hogy a hölgy azon nyomban mentegetőzni kezdett: nem fogtam meg erősen. Csak nem akartam, hogy messzebbre szaladjon! 

Eszembe se jutott, hogy azért bömböl, mert fájhatott neki. Láttam az egészet, és különben is olyan hálás voltam neki, hogy azt se bántam volna, ha egy kicsit megszorította volna. Zseb a továbbiakban is hangos zokogással fejezte ki nemtetszését, amitől az egész gyorsétterem zengett. Próbáltuk a lehető leggyorsabban berakni a babakocsiba, de olyan idegesek voltunk papával mindketten, hogy a remegéstől alig sikerült bekapcsolni a biztonsági övét. Odamentem megköszönni a segítséget a már sorban álló hölgyhöz. Még mindig mentegetőzött…

Amint kiértünk a szabadba, Zseb megnyugodott. A villamosmegállóban leguggoltam hozzá, és elmagyaráztam, hogy ez nagyon veszélyes tett volt, ilyet soha többé ne csináljon. A megszeppent kis lélek oké, anyával megígérte, de ahogy ismerem s sejtem, a későbbiekben még résebben kell lennem, mert amint egy kis menekülőutat is lát, szökésnek ered…

Akaratlanul felmerült bennem a kérdés, hogy Zseb az egyedüli, aki így elszalad? Hiszen annyi anyuka közlekedik motorozó (!) kisgyerekkel! Hiszen annyi anyuka ellenzi a pórázt! Nekik “tökéletes”, szófogadó gyerekük van? Nem szoktam Zsebet másokkal összehasonlítani, de most sikerült. Végül rá kellett jönnöm (és bevallom őszintén, valahol örültem is neki): Zseb csak egy átlagos, eleven, huncut kétéves.

Tőletek már szöktek el gyerekek?

 

Amennyiben észrevételetek van a leírtakkal kapcsolatban, ne habozzatok! Kommenteljetek itt vagy a Facebook oldalunkon, ahol számos más érdekességet is olvashattok!

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!