Sub Rosa

Köszönöm, hogy kötődőn neveltetek!

Forrás: babafalva.hu

A kötődő nevelés sok anyukának, apukának és gyermektelennek egyet jelent az igény szerint 3 évig tartó szoptatással, az együtt alvással és a hordozással.

Engem csak fél évig szoptatott anyum, s az is inkább óramű szerinti volt. Kiságyban aludtam, igaz egy szobában a szüleimmel, akik első perctől babakocsisak voltak, s nálunk a hordozás is más jelentéssel párosult. Mindezek ellenére engem kötődően és válaszkészen neveltek!

Az elmúlt időszakban számos szülői példával találkoztam. Volt, aki a poroszos nevelést részesítette előtérben: hagyjuk a gyereket sírni, majd megtanulja, mi a rend. Volt, aki nagyban állította, hogy ő válaszkészen nevel, de a gyerek igényeit mind-mind a saját stresszes világához igazította. Volt, aki elkényeztette a saját gyerekeit, de ezt nem viselte el másnál, s mindenben szálkát talált. Valaki mártírnak állította be magát és minden igényeit a saját gyermekei alá helyezte. S találkoztam olyannal is, mint én, aki a válaszkészséget tartotta szem előtt, amely mind a szülőnek, mind a gyermeknek egyaránt egyenlő mértékben megfelel.

Miért? Mert a kötődő nevelés sokkal több a látványos dolgoknál! Egy szülő-gyermek kapcsolatában nem csak a gyereknek kell alkalmazkodnia, nemcsak a szülőnek kell feláldoznia magát. Sőt, egyiknek sem kellene előfordulnia! 

A csecsemő beleszületik egy élethelyzetbe. A szülei normái lesznek számára a mérvadók. Ő olyan lesz felnőttként, amilyennek megismerte a világot. Ha brutálisan bántak vele, nagy valószínűséggel ő sem lesz kíméletes másokkal. Ha magányos volt, felnőttként sem nyitja meg olyan könnyen a szívét. Ha korán kellett felnőnie, a gyerekét is sietteti. Ha hagyják kibontakozni, véleményt nyilvánítani, ő is egyenlő partnerként fogja kezelni az utódjait. Mind-mind lenyomatai vagyunk a nevelőinknek.

Éppen emiatt nem csoda, hogy zsigerből a válaszkészség felé orientálódtam. Ezt láttam, ezt tanultam, ez a normális számomra. Kicsiként és nagyként is, a szüleimnek az volt a fontos, hogy nekem jó legyen. Sokszor ugyan maguk elé helyezték az én boldogságomat, de emellett odafigyeltek arra is, hogy ne nyomjam el őket. Megtanítottak odafigyelni másokra. Ezért akárhogy alakult az életük, nekem egyetlen egy a fontos: ők is ugyanolyan boldogok legyenek, amilyen én is vagyok. Ahogy ők odafigyeltek a szükségleteimre, én is odafigyelek mások óhajaira. Önző teremtésnek születtem, mégis megtanultam előtérbe helyezni másokat. Biztonságot remélhetek és kapok az őseimtől a mai napig, de éppen emiatt ezt is nyújtom az én családomnak. Olyanok nekem a szüleim, nagyszüleim, mint egyetlen egy nagy, tántoríthatatlan, kidönthetetlen fa; bármikor kapaszkodhatok beléjük, mert a végtelenségig ott lesznek és megvédenek a legkisebb, de a legnagyobb bajtól is. Én ugyanilyen vagyok és leszek Zsebnek. A barátaimnak is mindig nyitva áll az ajtóm, a gyermekemnek ez csak természetes. Bármikor jöhet hozzám, fordulhat felém, én ott leszek, hogy segítsem, védelmezzem, óvjam, bátorítsam és szeressem! 

Mert egy szülő életében sok-sok változás történhet, kivéve egyet: ő mindenkorra szülő lett egy (vagy több) gyereknek…

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. csepreghy.agnes@gmail.com says:

    Szia
    Nagyon jót írtál!
    Tök egészséges hozzáállás, mennyire jó lenne, ha sokkal többen gondolkodnának így…
    Szia, Ági

  2. Szia!
    Köszönöm!
    Amíg “csak” gyerek voltam, nem is tudtam, mennyi mindenért lehetek hálás a szüleimnek. Most, hogy már én is anya vagyok, jövök rá, hogy hiába más módszerekkel nevelek, olyan szeretnék lenni, mint amilyen anyum volt. 🙂

  3. csepreghy.agnes@gmail.com says:

    szia
    “olyan szeretnék lenni, mint amilyen anyum volt.”

    és milyen jó lenne, ha ő ezt tudná.
    fantasztikus érzés lehet ezt hallani egy Anyának!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!