Sub Rosa

Méltóság az orvosnál? Felejtős!

12 éve van jogosítványom. Novemberben fog lejárni. Előre félek a meghosszabbíttatásától, mert akaratlanul is eszembe juttat egy megaláztatást.


 

Csütörtöki nap volt. A Nógrád megyei kórház várótermében pislákoló fénycsövek még kellemetlenebbé tették a kopott, régi padokon való ücsörgést. Leginkább középkorú, idős betegek várakoztak arra, hogy az akkori osztályvezetőhöz egy szakvéleményért bejuthassanak. Épp akkor kezdtem az egyetemet, valamilyen szinten megalázónak, ugyanakkor jogosnak is éreztem, hogy ott ülök én is a tömegben. Ha már az orvosoknak hála más lettem az átlagnál, tegyenek is valamit kompenzálás jeleként.

Mellette izgatott is voltam, hiszen még aznap visszautaztam Szegedre a barátnőmmel, mert a Szegedi Egyetemi Színpad éppen az István a királyt, a kedvenc musicalünket adta elő. Tajti Zoltán alakította Koppányt… Sietni akartam, hiszen jó három órás út állt előttünk.

Végre behívtak, és egy ablaktalan fülkébe irányítottak, hogy vetkőzzek bugyira. Tavasz volt, mégis nadrágban voltam, amihez le kellett ülnöm. Gyűlölök így öltözködni, hiszen az egyensúlyérzékem és a lábemelésem hagy kivetnivalókat. A melltartót nem vetettem le. Gondoltam, a szemem és a lábaim a lényeg, meg különben is, azt még ott helyben is le tudom venni.

Beléptem a rendelőbe, ahol a már akkor javában nagypapa korú orvoson kívül minimum két nő volt, viszont nekem csak a „doktor úrral” kellett szóba állnom…

– Vetkőzzön! Addig ne jöjjön be! – ordította felém, én meg csak pislogtam. Magyarázni akartam, hogy ne vegye el teljesen a nőiességem, ne csináljon belőlem egy egyszerű tárgyat, de ő meg sem hallgatott. Lesújtóan hátat fordított nekem. Én pedig megszégyenülve, remegve egy szál bugyiban botorkáltam a vizsgálóasztalhoz.

Az orvos ápolatlannak tűnt, s a hányinger kerülgetett, ahogy a vastag, sárgás körmeivel elkezdte tapogatni a melleimet. Persze, nem volt benne semmi szexuális vonatkozás a részéről, mégis bennem megalázva lázadt az a 20 éves nő, aki akkor voltam. Dühöngtem, amitől még inkább megmerevedett a testem.

Csak egy vélemény kellett tőle. S mivel tudtam, hogy jogszerűen megillet, így nem foglalkoztam azokkal a pletykákkal, miszerint jobban járok, ha a liftes néni zsebébe csúsztatok vagy 100.000 forintot, mert akkor a fiacskája kedvesebben fogad, sőt le is százalékoltat, ahogy csak én akarom! Most viszont, ott az asztalon, megalázva gondolkoztam a megfelelő válaszokon, mert pénzhiányában, mindenben kivetnivalót keresett.

– Van jogosítványa? – kérdezte egyszer csak.

– Van – nyögtem ki, de már éreztem, hogy valami készülőfélben van. – Normál, B kategóriás.

–  Ki adta meg magának az igazolást?

– Maga.

– Az nem lehet!

– A telefonban… – kicsit bonyolult volt az én orvosi igazolásom, mert először csak automata autóra kaptam engedélyt. Utána az oktatóm rábeszélt, hogy ne hagyjam annyiban, nyugodtan vezethetek rendes kuplungos autót is, nem teszem tönkre, így megint mentem a házi orvosomhoz. Ő viszont egyedül nem merte, ezért felhívta a megyei osztályvezetőt, aki telefonban engedélyt adott.

– Ne hazudtoljon meg! Maga hogy vezethet?

– Elvigyem egy körre? – csattantam fel.

Egy éve már meg volt a jogosítványom. Balesetmentesen közlekedtem, egyetlen egy vétséget sem okoztam. A rutin és a forgalmi vizsgáimat is elsőre letettem.

– Be nem ülnék maga mellé! – undorodva vizsgált tovább, de ezek után már én se féltem tőle.

Egy undorító parasztnak tartottam, aki azt a tiszteletet sem érdemli meg, hogy udvariasan beszéljenek vele. Ez az eset elég volt ahhoz, hogy magától az orvos nevétől undor és utálat fogjon el. Szerencsére többet még olyan vezetéknevű emberrel sem találkoztam!

Az általam kért véleményt ugyan megkaptam, de a jogosítványomat bevonták. Több lépéses folyamat állt előttem. Egy évre ideiglenest kaptam, s ha bármi szabálytalanságot, balesetet okozok, elveszik örökre. Semmi nem történt, s így végül újra megkaptam 10 évre. Novemberben hosszabbíttatom…

dignity

Fotó: LaughingRaven

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. cseresznyevirág says:

    Sajnálom, hogy ezt kellett megélned. 🙁
    Ezúttal könnyebben fog menni. 😉

  2. Köszönöm!
    Biztosan 🙂 Jó volt, kiírni magamból… 😉


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!