Sub Rosa

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Gyűjtemények, vagyis a gyűjtögetés

VKP-új-hivatalos-kép

Amennyiben nem tudod, mi az a VKP, most figyelj! A Pillecukor blog szerzője kitalált egy bloggereket összegyűjtő és “megmozgató” kezdeményezést. A kihívás lényege, hogy kéthetente egy előre megadott – a megjelenésig titkosított – témában írjanak a résztvevők, amelyeket alul a békára kattintva találsz meg. Ha felkeltettük az érdeklődésed, olvasd el a részletes szabályok leírását!


 Tegye fel az a kezét, aki sosem gyűjtött még semmit sem az életében!

Komolyan? Soha, semmit? Nincsen és nem is volt sosem kincsesládátok? Létezik ilyen? Biztosan?!


Gyűjtögetés

Erről a szóról nekem mindig a vadászó-gyűjtögető életmód jut eszembe. 

Az ilyen társadalmak tápláléka 60-80%-ban növényi eredetű, amit a nők és gyerekek szereznek be gyűjtögetéssel. Tudásukat évezredes tapasztalatokból merítik, amelytől sokkal változatosabb az étrendjük, mint mondjuk a miénk. Ettél már pitypanglevelet salátaként? 

Az általam áhított ökológiai-társadalmi egyenlőség ebben az életmódban harmonizálna leginkább. Ahol az állatnak esélye lenne a menekülésre, nem szipolyoznánk ki csak úgy, szórakozásból a Földet. 

Gyerekkori gyűjtögetési láz

Zseb a tengerparton talált egy követ. Most itt van a konyhaasztalunkon – egy másik, budapesti kő mellett.

Ezt még nem lehet igazi gyűjtési láznak nevezni, sőt kőgyűjtésnek sem, hiszen nem tudatosan választotta azt, nem azért, mert már van egy otthon, kettő mennyivel jobb lenne! Megtetszett neki, megszerezte, és nem engedte.

Az egésznek ez a lényege. A vadászat valami iránt (ez esetben a megtalálás), majd a megszerzése az áhított dolognak (felvette a földről). Öröm és boldogság! A belefektetett energia, a harc jutalma. A birtoklás jóleső érzése, amelytől sikeresnek, központi személynek, fontosnak tartjuk magunkat. Ráadásul már kétévesen is szeretjük széppel körülvenni magunkat, ami gyönyörködtet, kellemes érzetet ad.

Ebben a korban (de leginkább 6-8 éveseknél) hasznos tevékenység, hiszen alakítja a gyerek identitását, rendszerességre tanít és gazdagítja a felnőttkori személyiségét. Státuszszimbólumot épít ki magának, de a megszerzett tárgyakkal megtanulja értékelni a dolgokat s azok értékeit is. Sőt a csereberékkel megtapasztalják a közösséghez való tartozás élményét is. 

Felnőttkori gyűjtőszenvedély

“Boldog a gyűjtőszenvedély-áthatotta ember”

Goethe

Eme gyermekkori gyűjtögetést az ember idővel kinövi. Ha mégsem, akkor betegségről beszélhetünk. Leginkább azoknál alakul ki, akik nem tanulják meg, tudják elfogadni a lemondást, az elengedés képességét. A tárgyaktól való megválás érzelmi elbizonytalanodással, szorongással jár, hiszen az élettelen dolgok felett sokkal könnyebb uralkodni, mint az élőlények felett. Bár azért sokan vannak olyanok is, akik állatokat, növényeket gyűjtenek, sőt még úgymond embereket is maguk köré (énközpontú, társaság-orientált személyek).

A gyűjtő

Végül vannak azok, akik felismerik a hobbijuknak – leginkább – pénzbeli értékét is. Ők rendszerezik a tárgyakat, újra és újra tudatosan átgondolják, mit ér megtartani, s mit nem. Ezzel is növelik a gyűjteményük értékét.


 

Forrás: Hermaion /pixabay.com

Forrás: Hermaion /pixabay.com

Én magam is gyűjtögettem gyerekkoromban.

  • szalvétalázban égtem – volt két zsáknyi + 1 bőröndnyi régi, meseszép szalvétám, amik majd jók lesznek a lányomnak. Ja, végül kidobták őket, egyébként is fiam lett…
  • képeslap a világ összes tájáról – két kartondoboz lett tele, még Floridából, Adelaide-ból, is kaptam, de Tuniszból is! Amíg nagyimék nem költöztek el, megvoltak, aztán mentek tüzelőnek.
  • csokis papír – oké, ezt nem hangoztatom olyan hangosan.
  • matricák – tudjátok voltak azok a Lutra-albumok, de mivel nem igazán voltam a cserélgetős fajta, ezért inkább a különleges matricákat gyűjtögettem. Csak ostoba fejjel, nem szép albumba, hanem egy régi, ócska, vonalas füzetbe…
  • bélyeg – külön bélyegalbumot is vettem, leginkább a vadiúj bélyegeknek. Később mindet felhasználtam levelezésre. Egy-kettő különlegesebb, főleg ausztrál, illetve angol maradt meg.
  • levélpapír – éppen a minap botlottam bele az egyikbe. A többi szintúgy kidobásra, felhasználásra került.
  • mozijegyek, belépők – hiszen mind egy-egy szuper élmény emlékei!

Sajnos nem nőttem ki teljes mértékben ezt a szenvedélyt, de mégsem lehetne rám azt mondani, hogy túlságosan kóros lennék. Most is mindent elrakok, de egy idő után, ha van is hozzá energiám, leülök, és átrágom magam rajtuk. Ami nem kell, felesleges, megy minden a kukába. 

Ti miket gyűjtöttetek?

 

Nézzétek meg a többiek szenvedélyeit is:

Ha többet olvasnátok a témáról:

Dívány: Gyűjteni jó, gyűjteni hasznos, a gyűjtögető gyerek meg nem hülye

Gondolkodj és Lázadj!: Vadászó gyűjtögetők

T. Puskás Ildikó: A gyűjtőszenvedély színe és visszája

T. Puskás Ildikó: Tragikus! A kincs, ami nincs

Tudásbázis: A vadász hordák, és a természet viszonya

win: Gyűjt a gyerek – a neon-őrülettől az izékig

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!