Sub Rosa

Óvoda… Muszáj?

Fotó: Kenny Lam / Flickr

Fotó: Kenny Lam / Flickr

Van még egy évünk az ovi kezdésig, mégis egyre inkább foglalkoztat a dolog.

Áprilisban – egy álommeló hiú reményében – kezdtem el az óvodák után érdeklődni. Leginkább a CsaNák és a magánintézmények tetszenének, ahol tudom, hogy ugyanolyan szellemben “nevelik” a gyerekeket, mint amilyenben én is hiszek, de annyi pénzünk nincs, egyébként is a város másik végén van a legtöbb. Így maradnak az állami létesítmények. 

Két óvoda van a közelünkben, amit meg akartam nézni. Mindkettőről hallottam jót is, rosszat is – viszont a számomra nagyra értékelt csoportból senki sem hordja egyikbe se a gyerekét. A nyílt napok időpontjait nézve elsőként – s végül utolsóként is – abba az óvodába mentem, ahová körzetileg tartozunk.

Valószínűleg túl nagy reményeim voltak, de a várakozásaim messze elmaradtak. Először is semmit se találtam róla a neten. Amíg a másik óvodának szép honlapja van, a Ferencváros központi oldalán is látni, mely’ utcák tartoznak hozzá, addig ennek semmi. A következő kis részlet a honlapjáról is sokat elmond az óvoda marketingjéről:

liliom_ovi_web

 

Másodszor a látogatás sem nyűgözött le. Biztosan az én elképzeléseim vannak nagyon messze az átlagovitól, de nekem hiányzott valami. Ridegnek éreztem. Sehol egy gyerekrajz, a gyerekek elzárva a termekben, az aula közepén árválkodott csak egy mobil játszótérszerűség. A nyílt napra is jobb lett volna, ha egyedül megyek nem pedig Zsebbel, bár csak ott tudtam meg, hogy előre kérte az igazgatónő a gyerek nélküli látogatást. Mivel a nyílt nap dátumát is csak onnan tudtam meg, hogy írtam a freemailes címükre…

Mielőtt azt hinnétek, hogy ezutá a másik óvodát „isteníteni” fogom, el kell árulnom, oda el sem mentem. Közben nem vettek fel a munkára, Zseb pedig nem fogja betölteni a 3. életévét féléven belül (mármint most szeptemberhez nézve). Így majd jövő áprilisban elmegyünk, s megnézzük azt is.

Tehát van még egy évünk az ovi kezdésig. Mégis a család többször hozza fel témaként. Mintha siettetnék, már küldenék a gyereket közösségbe. Mintha nem lenne jó nekünk, hogy kettesben vagyunk itthon. Bennem viszont egyre több a kétség.

A nyáron, amikor az apjával a kapcsolatunkat próbáltuk helyrepofozni, kétszer is a takarítónőre bíztuk. Jól elvolt vele, mégis, amikor legközelebb találkoztunk vele, köszönés helyett a lábam mögé bújt, s rángatott elfele. Amikor következőleg jött hozzánk takarítani a hölgy, akkor is furcsán viselkedett Zseb. Az apjával berángatott minket a szobába, becsukta az ajtót, a takarítónőt pedig nem engedte be, miközben már-már sírt, hogy ne menjünk ki. Egyikünk sem értette, hiszen amikor hazajöttünk (mindkét alkalommal) a takarítónő ölében volt, s szorosan hozzábújt. Azért megkérdeztem, hátha valami történt, amiről nem tudtunk, de ő is csak érthetetlenül állt a dolgok előtt. Sok-sok kérdezgetésből (és találgatásból) kiderült, hogy nem a személyével volt a gondja, inkább azzal, hogy anya-apa elment, és mégsem a nagyikra, nagypapikra hagytuk, hanem egy “vadidegenre”. 

Ráadásul több nehézkesen induló beszoktatást is olvastam az elmúlt hónapban. A gyerekek már otthon sírtak, dühöngtek, rémálmuk volt. Volt, amelyik csak egy félórát sírt még a mamája után, de olyan is, aki végighüppögte az egész délelőttöt, amíg nem mentek érte. 

Tudom, hogy Zseb az elején élvezni fogja. Azt sem fogja bánni, ha elmegyek. Viszont abban is biztos vagyok, hogy egy idő után rá fog jönni, ez nem egyszeri alkalom. Mekkora törés lesz a lelkében? 

Képes leszek minden reggel felkelteni, hogy elvigyem? Amikor nálunk az indulás sosem zajlik könnyen. Fél 9-9 felé ott kellene lennünk, amikor ő most (28 hónaposan) 10-ig is elalszik. Felöltöztetni, majd kézen fogva elindulni vele? Most úgy zajlik, hogy mindig akkor megyek bevásárolni, ha őkegyelmessége is úgy gondolja, mert ha éppen hisztirohamot kap, akkor én aztán tényleg nem tudok vele mit kezdeni. Szeretni fogja a gyerekeket? Eddig nem fél tőlük, simán lecsap egy nagyobb fiút is, ha éppen nem tetszik valami, de ezt azért ugye, nem kellene az oviban is hagyni… Szobatiszta lesz addigra? Remélem, bár megint visszaesés van a nyárihoz képest… Egyedül fog öltözni? Még sosem tanítottam neki, eddig csak alulról tud levetkőzni. Orrkifújás sem megy még úgy, ahogy kellene az ovi kezdéskor.  Bevallom, ezt sem erőltetem. Oké, pohárból már nagyon szépen iszik. Kiveszi a hűtőből a narancslevet, és önt magának A poharába (igaz, a fele kimegy), majd két kézzel tartva a poharat megissza.

Találtam egy blogbejegyzést, mire tanítsuk meg az óvodakezdés előtti nyáron a gyereket. Majdnem kommenteltem, de végül meggondoltam magam. Ezt akartam írni: “Hát engem ez a bejegyzés nagyon elbizonytalanított… Igaz, 28 hónapos a fiam, van még egy éve, de nekem ebből az jött le, hogy az óvónő kényelmét nézzük elsősorban, ne pedig a gyerek fejlettségi szintjét, vagy éppen a lelki világát. Én 30 évesen is tudok úgy sírni, hogy magam sem tudom, mi a bajom, csak frusztrált vagyok, és ha kérdeznék sem tudnám elmondani, akkor hogyan várjuk ezt egy 3 éves kisgyerektől, aki még annyi mindent sem ért a világból, mint én… Vagy a zsebkendő… Az a baj, hogy odaadja? Le is dobhatná a földre, vagy a pulóverébe törölhetné a taknyát…” és még folytattam volna… Lehet, hogy csak én érzem így, de azért mintha az óvónőknek nagyon nagy elvárásaik lennének a kiscsoportosokkal kapcsolatban…

Utána néztem. 5 éves korig kérhető felmentés az óvodavezetőtől és a védőnőtől… De honnan tudjuk, hogy valóban kell-e, vagy csak a beszoktatás nehéz? Honnan tudjuk, hogy Zsebnek is jobb itthon mellettem, és nem csak én nem tudok elszakadni tőle? 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Eszter Járominé Németh says:

    Bízz az ösztöneidben! Mindig van megnyugtató megoldás. Keresd a lehetőségeket!

  2. Köszönöm! Mindenképp keresni fogom, s lelkileg is felkészülök rá! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!