Sub Rosa

Mese, mese mátka a piros kisautóról is

A szülők egy része nincs tisztában azzal, hogy minden életkorban másfajta mesélésre van szüksége a gyerekeknek, van egy fokozatosság benne. Már a másfél-kétéves gyermeknek is mesélhetünk, a saját napjának történéseit, mozzanatait idézhetjük fel, később megtehetjük ugyanezt egy kis medvebocs történetébe átültetve. Ezután következnek az állatmesék, majd 4-4,5 éves kortól a tündérmesék. A már olvasni tudó gyermeknek is felolvashatunk regényeket, nem kell attól tartanunk, hogy ezzel elvesszük a kedvét az olvasástól. Ellenkezőleg! Az igazi mesélés pedig az, amikor a szülő nem könyvből olvas a kisgyermeknek, hanem a saját fejéből akár kitalált, akár ismert mesét.” Vekerdy Tamás


 

Forrás: Pixabay.com

Forrás: Pixabay.com

Nálunk az olvasás alap. A könyvek és az írás szeretete hozott össze minket a gyerek apjával is. Mégsem olvasunk tudományosan Zsebnek, ugyan vettünk neki egy-két mesekönyvet, azért van tévé és számítógép is a háttérben.

Este Vekerdy után szabadon az apja szokott mesélni neki a Kisvakondról, aki ugyanazokat a kalandokat éli át, amit Zseb is. Igaz, cicája helyett kukaca van. 🙂 Ennek ellenére vannak lefekvések, amikor kimarad az esti mese. Van, amikor simán bealszunk, van amikor már Zseb aludva kerül ágyba, de olyan is előfordult már, hogy ő maga kérte, fejezzük be. Gondolom, ezt összefüggésbe hozta a kötelező lefekvéssel. A legdurvább esetek azok, mert bevallom őszintén, gyakran előfordul velem, amikor mesélés közben belealszom a saját történetembe. A gyerek várja a félbe hagyott mondatot, míg én horkolok…


 

Szombaton későn értünk haza, Zseb hulla fáradt volt, ami leginkább a zavart, összefüggéstelen viselkedésén látszódott. Nem tudta eldönteni, mit szeretne, haza is jött volna, de kint is maradt volna az utcán a csillagokat nézni, vagy szaladgálni. 

Én még kint maradtam volna vele, de az apja is fáradt volt, le szeretett volna már feküdni, emiatt döntéshelyzetbe hozta a gyereket. Vagy bemegy vele, vagy kint marad velem, de más lehetőség most nem adott. Zseb hiába ült le mellém a folyosón, az apját is akarta, ezért amikor beleegyezett a lefekvésbe, nem jött fel velem a hálószobába, helyette a szobájában, a kiságyában kellett lefeküdnünk. 

Sértettségében az ajtót is behúzta. Nem sok kedvem volt mesélni, majd’ elaludtam. Szerintem érezte is, vagy csak unatkozott, mert kiszaladt a szobájából, behúzta kedvenc zöld székecskéjét, odatette a könyvespolca elé, felállt rá, és levett egy Sparos – a szigeteset pontosabban – matricás könyvet, amit odaadott nekem. Mielőtt leült volna mellém az állatokat kérdezgetni, a széket visszavitte, az ajtót pedig behúzta. 

Ez volt az első alkalom, hogy ő maga kérte este a könyvből való “olvasást”, és először is aludt el a saját ágyában!*


 

Forrás: Brickset

Forrás: Brickset

Tegnapelőtt is jött volna a mese. Szokásomhoz hívem megkérdeztem tőle, ki meséljen, apa vagy anya?

– Zsebi.

Meglepődtem, de azon még jobban, hogy ténylegesen elkezdett mesélni a piros autóról. Az elejét még értettük, de utána már vagy nem tudta, mit mondjon, vagy annyira mesélni akart, hogy érthetetlen halandzsa vált belőle. Szóval nem tudtuk meg, mi lett a piros kisautóval, de azt annál inkább, hogy már most jó mesélőkéje van!

*Igaz, utána felvitettem.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!