Sub Rosa

Mit gondoltok a férfi-nő barátságról?

holding-hands-ashleyamos

Ti hisztek benne? Én nem.

Lehet, hogy mert sosem volt igazán férfi barátom. Lehet azért, mert azoknál a férfiaknál, akik közel álltak hozzám, a vége mindig az lett, hogy az egyikünk többet érzett a másikunk iránt, vagy éppen a beszélgetéseink témája kimerült az egymás dicsérésében, hogy mennyire kívánatos, szexi a másik. A szexuális túlfűtöttség mindig is megvolt az egyik részről. Lehet, hogy azért sem hiszek benne, mert a gyerek apjával is évekig barátok voltunk, mielőtt összejöttünk.

Személy szerint nem tartom ezeket a barátságokat önzetleneknek. Lelki támaszt adhatunk a másiknak, de általában az ilyen segítséget az egyik fél félreérti, továbbgondolja, majd végül többet akar. Gyakran – túl gyakran  – fordul elő, hogy ilyenkor a másik is kezd érdeklődni a barátja iránt. De olyan is létezik, hogy ezt az egyoldalú, plátói szerelemnek nevezhető valamit kihasználják. Nem jó csatlósokat tartani, akik rajonganak értünk? Nem jó az a tudat, hogy van valaki, aki mindent megtenne értünk? Nem jó, ha csak jelentkezünk, és a másik már ugrik is, mert nemet sem tud mondani nekünk? Ó, dehogynem! Egy férfi-nő közötti barátságban leginkább és legjobban az egónk nő! Főleg, ha nem a szenvedő, alárendelt fél vagyunk benne. 

Egy ilyen kapcsolatban minden mást sutba dobunk a másikért. Mert a barát mindig ott lesz mellettünk, a barát mindig a legszebbnek, legokosabbnak, legjobbnak fog tartani minket. Ha bejön a képbe egy valódi párkapcsolat, az sem tudja megingatni ezt a kettős, közvetlen, bizalmas, mindennél fontosabb barátságot. 

S itt az a kérdés, hogy egy harmadik/negyedik személy miben és miért rengeti meg ezt a szilárd kapcsolatot? Egyáltalán akarja? Fontosabbá válhat a saját családunk, mint a régi barátság? A feleség/férj, gyerek előtérbe helyezése? Mikor nyomnak el bennünket, mikor jogosak a sérelmeik, a kéréseik, követeléseik, fenyegetéseik? Valóban választani kell a kettő között? Ha igen, melyiket szabad a másikért feláldozni? Egyáltalán kell? Kötelező? Vagy meg kell érteniük, hogy nem élhetünk enélkül a barátság nélkül? Élhetünk, de nagyon hiányozni fog?

A Joy oldalán találtam egy cikket a témáról, 18 tény a fiú-lány barátságról címen. Bemásolom a leadjét: “Sokan azt mondják, nem lehet puszta barátság két ellenkező nemű között, te viszont úgy érzed, ti vagytok az élő példa, hogy a fiú-lány barátság működhet? Összegyűjtöttünk 18 tényt, amiből magatokra ismerhetsz!”

Ezt olvasva a szívem szorult. Akkor biztos én látom rosszul, és biztosan kizárólag én hisztizek emiatt az egész Földkerekségen. Az első kezdeti pontokon átrágva végigolvastam. Gyorsan (gif-ek nélkül) kimásolok belőle néhány pontot (azokat, amik engem érintettek):

  1. Annyit vagytok együtt, hogy sokan megkérdezik, ti most együtt jártok-e.
  2. Míg a csajok durván tudnak civakodni egymás közt…ti fél perc alatt rendeztek minden nézeteltérést.
  3. Részletesen kielemezi előtted, hogy az a csaj mennyire dögös, és melyik testrésze a legszexibb, sőt téged is bevonna a diskurzusba.
  4. Úgy viselkedtek, mint két srác haver, csak lazán.
  5. Sőt, néha úgy véd téged mindentől és mindenkitől, mintha a bátyád lenne.
  6. Szakítás után mindig ott van neked, hogy kisírhasd magad a vállán.
  7. Sőt, tökéletes tartalék plusz egy fő, aki bármikor kész beugrani.
  8. A barátnői mindig féltékenyek rád.
  9. És a te pasijaid is mindig féltékenyek rá.

És itt már tényleg rosszul éreztem magam. Ez valóban lehetséges, egy szimpla, őszinte barátság? Amikor folytatódott a lista:

  1. A barátságotok akár “barátság extrákkal” műfajba is átcsaphat.
  2. Aztán egyikőtök talán elkezd többet érezni, mint barátság…
  3. …aztán az elutasítás esetén talán a barátságotok bánja a helyzetet.
  4. De néha a barátságnak induló szerelmek lesznek a legjobb kapcsolatok.

Szussza… Jól értelmezem? Ennek a listának tényleg az lett a vége, amit én mindig is állítottam? Tényleg megerősít abban a hitben, hogy egy bizonyos ponton, ha azt a “haverság” átlépi, akkor ott több minden van?

Ezt erősítette meg bennem a The Time We Were Not In Love koreai dorama. A 16 részen keresztül azért szurkolhattunk, hogy a főszereplők, akik 17 éves koruktól a legjobb barátok, rájöjjenek, hogy ők szerelmesek egymásba. Tudom, ez csak egy film….

De mi a valóság? Ti mit gondoltok erről? 

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Natalia “Natushka” Kubasi says:

    Hát szerintem nincs. Terveztem írni erről, de inkább kifejtem a véleményemet itt. Egy férfi és egy nő között ott vannak a rezgések, és vagy a nagy barátság előtt, vagy utána de biztos, hogy valamelyik érezni fog valamit. De legalább legondolkodik, hogy ha már ilyen jól kijöttek, akkor miért ne?! A legtöbb ilyen barátság szerintem inkább haveri, nekem is vannak fiúhaverjaim, de nem velük tárgyalok a pasiügyeimről részletesen, és nem őket vonom be a havi lavina gyötrelmeimbe. Aztán tovább gondoltam, hogy lehet tényleg velem van a baj, de velem még sosem alakult ki egy ilyen erős barátság pasival. Aki mégis állítja, hogy van ilyen, az szerintem nincs tisztában a dolgokkal. Bár a meleg fiúbarátok mások, velük nem alakul ki szexuális tűfűtöttség. Ami még elgondolkodtató, hogy a pasi barátok a csajbarátokra a.) vagy potenciális nőként tekintenek; b.) faroknélküli haverokra. A lényeg, hogy nincs 🙂

  2. Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a véleményed! 🙂

  3. PinkAnyu says:

    Szia!
    nagyon jó írás volt. Köszi, hogy megosztottad velünk. 🙂
    Nos, nekem van egy fiú barátom. Sőt több, mint barát, mintha a bátyám öcsém lenne egyben. A férjem barátja volt eredetileg, és ő már így nyilatkozik “persze mert XY-t elszeretted tőlem, már nem is az én barátom!” – ez csak poén a részéről, sosem féltékeny.
    Ellenben a barátom kedvesei.. hááát…
    Persze húzzuk egymás agyát, mindennel, mindent meg tudunk beszélni egymással, és sokáig azt hitték ő a férfi az életemben (kollégák voltunk)
    Soha ennyire nem tudtam megbízni senkiben, még egy igazi barátnőm van. No benne még igen.
    Tudom, ő mindig megmarad barátnak, az extrák? olyanok sincsenek, nem voltak, és nem is akarom hogy legyenek. Azon kívül hogy szépnek aranyosnak talál szerintem ő sem szeretné.. az évek alatt -úgy röpke 10 év- már kiismerte sárkány mivoltom.Ebből kiindulva, ha egyedüli nő volnék, talán inkább a pasikhoz menne.. 😀

    El kell mondjam, van ellenpéldám is. Sok évvel ezelőtt (még bombanő koromban..) volt egy barátom, aki 5 évvel fiatalabb volt nálam, lelki-társ. No ő végig többet érzett, ezt tudtomra is adta. Nem törődtem vele, aztán összejött egy lánnyal, és engem bántott a dolog. Igyekeztem nem mutatni, de ő kiszúrta. Dobta a lányt, és összejöttünk, paradicsom és pokol is volt egyszerre. Összhang Love minden, de a zöld szemű szörny megmérgezte. Az ő oldaláról…
    Másfél év után szakítottunk. Én vele.
    Egy ideig tartottuk a kapcsolatot – no mégiscsak barátok voltunk leszünk ezután is.. de a zöld szemű nem nyugodott, ott tanyázott kicsi fejében, és persze közben éreztette velem, hogy mennyire mennyire én vagyok az igazi – lehet az voltam neki, de nekem ő nem..
    Aztán összejött egy lánnyal. Azt még lecsekkoltam a neten, és többé nem foglalkoztam vele.
    Én már a férjemmel éltem, és úgy 5 évvel ezelőtt összefutottunk a városban. én a tesómmal voltam, ő a barátnőjével. Elengedte a csaj kezét le sem tojta, hogy ott van,és jött és beszélt és megölelt.. én szóltam neki, menj, mert szerintem várnak. Nem éreztem semmit -iránta úgy- csak bűntudatot. Hogy szeret, szeretett én meg szakítottam. Egy hét után elhessegettem (férjemmel megbeszélve) és már a netem sem csekkolom. Remélem ő sem teszi, és boldog.

    No csak ennyit szerettem volna.
    Puszi: PinkAnyu

  4. Réka Vajda says:

    Megint beleütköztem egy megosztó témába, nagyon tetszett a cikk! 🙂
    Viszont. Saját tapasztalatom szerint igenis létezik nemek közti barátság. Világ életemben jobb fiúbarátaim voltak, mint lányok. A legrégebbi ismerősöm, aki merem állítani, a legjobban ismer, férfi és soha nem volt köztünk semmi, még csak “kémia” sem. Ami fent áll pontokba szedetten, már tényleg egy majdnem-szerelem kategória, de egy férfi-nő barátság nem feltétlen ilyen, én magamra csak a 4. pontban ismertem. Általában olyan srácokkal vagyok jóban, akik túlságosan hasonlítanak rám belsőleg, ezért egy párkapcsolatban nem tudnánk elviselni egymást. Ezek a barátságok nem a “felhőben röpködős”-fajták, nem egymás dicséretéről szólnak, és még soha nem kérdezték meg tőlünk, hogy együtt járunk-e. Sokszor keményen megmondjuk egymásnak a véleményünket, van, hogy hónapokig nem beszélünk, de ha szükség van a másikra, ott vagyunk. Mint egy barát.
    Persze, ahogy Nati is írta, ezek a barátságok nem feltétlen olyan mélyek (bár én már nem egyszer akasztottam ki srácot pasibánatommal), de szerintem erősek és léteznek. 🙂

  5. Én köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted! Azt mondtad a férjed barátja volt. Megkérdezhetem, hogy gyakran szoktatok kettesben is találkozni? 🙂

  6. Köszönöm! És a párotok mit szólnak ehhez a kapcsolathoz?

  7. Réka Vajda says: (előzmény @Viv)

    Itt inkább lányfrontról szokott gond lenni, volt már, hogy egy adott fiú barátnője megtiltotta, hogy beszéljen velem. Én ezt tudomásul is vettem, nem zargattam őt olyan gyakran, de azért továbbra is kommunikáltunk. A féltékeny barátnő viszonylag hamar kikerült a képből, azóta újra szorosabb a kapcsolat és az elkövetkezendő barátnők már tudták kezelni a helyzetet, látják rajtunk, hogy nem akarunk semmi komolyat. A pasiknál szintén könnyebb elfogadtatni/”elmagyarázni” a barátságot, szerintem ha látják, hogy velük többet és bizalmasabban beszélünk, képesek kicsit csitítani magukban a zöld szemű szörnyet (teljesen eltüntetni persze nem lehet, minden helyzetben ott leselkedik).

  8. Beszéljen veled? Azaz kettesben elmenni egy sörözőbe? Ne haragudj, hogy szavakon lovagolok, és faggatlak, de jelen esetben nagyon is annak a féltékeny barátnőnek érzem magam. 🙂

  9. Réka Vajda says: (előzmény @Viv)

    Nem, a lány úgy gondolta, hogy se írásban, se kettesben, se társaságban ne váltsunk egymással szót. Persze, ezt nem tudta teljesen ellenőrizni (pedig próbálta), így nem szakadt meg a kapcsolat. Ha egy párkapcsolat színre lép, egyébként nem sűrűn szoktunk kettesben találkozni a fiú barátaimmal, épp a félreértések elkerülése végett. Ez nem megállapodás köztünk, csak olyan kimondatlan alap. Meg akkor mi is több időt töltünk a párunkkal, mint egymással vagy a többi barátunkkal, s ez így természetes 🙂

  10. Aliz Farkas says:

    Létezik férfi és nő barátság. Nekem a leges-legjobb barátom pasi!
    Amit kimásoltál (eleje), az minket tökéletesen jellemez, viszont vannak olyan, mint a féltékenység a párjaink részéről lehetetlenség + nem tart a legszebbnek és legokosabbnak.
    E mellet mindig őszinte a véleménye még akkor is, ha nekem nagyon nem tetszik. Ha gondom van, mindig ő az első, akinek elmondom és először jön a kemény letolás, majd a léleksimogatás. Innen tudom, hogy őszintén szeretjük egymást, megkockáztatom feltétel nélkül elfogadjuk egymást.
    Én a lista folytatásával nem értek egyet, a barátság exrtákkal-ban nem hiszek… ott mindig kötődés alakul ki: vagy érzelmi, vagy testi … de kötődés.
    Emellett van kettesben találkozás is, neki az aktuális “kénytelen elfogadni”, az én férjemnél ez már alap.

  11. Nem tudom, hogy ha nem lettek volna extrák, akkor hogyan viselkednék. 🙁 de voltak…

  12. PinkAnyu says: (előzmény @Viv)

    Kedves Viv!

    Először csak a férjem barátja volt, de mára inkább az én barátom. Attól az övé is maradt.

    Persze, sokszor vagyunk kettesben (hármasban mert a kisfiam le nem vakarható róla..) Aztán jön a férjem, és hagyom őket kettesben kibontakozni. Mire visszaérek (kapnak fél órát) addigra már mindent ki is beszéltek. Sőt a múltkor éjjel kettőig volt nálunk! Apa és kisfiam már bementek aludni, mi pedig a számítógépet telepítettük, és dumáltunk.
    Jah, és a kedvére főzők, ha jön, mert ugye az egy ünnep. Állítólag jól főzők, mondjuk én már elgurulok, apa sem egy éheztetett típus.. 🙂

    Hozzánk szokott jönni, kb minden barátunk, így ő is. Ott volt az esküvőnkön is. Pedig kb 20 fő volt jelen.

    nem vagyok egy testi kontakt típus, puszi meg ilyesmi, de vele mindig ölelés + puszi, így vagyok a legjobb barátnőmmel is BÉvikével.

  13. Arina T. says:

    Léteznek igazán sárkány barátnők is. Egyszer régen volt egy haverom, német tanfolyamra jártunk és a nyelvvizsgára együtt készültünk, mert a környéken lakott. A csajügyeit velem tárgyalta ki, adtam neki szakértői tanácsokat. Amennyi tizenéves tapasztalatból telt, szóval kétlem, hogy sokat segítettem annak megértésében, miért nem veszi fel a telefont a barátnőjelölt. Aztán jött a házisárkány, aki eleinte tök aranyos volt, de néhány hét után tüzet okádott. A srácot eltiltotta tőlem… Aztán a legjobb fiú haverjától is, végül az egész társaságától megszabadította. Ezt leginkább úgy kivitelezte, hogy kötelező volt a házisárkány családjának összes családi eseményére elmenni. Kb. minden hétvégére jutott valami névnap vagy születésnap. 60 km-re utaztak minden hétvégén egy Békés megyei porfészekbe. A sráccal neten se lehetett tartani a kapcsolatot, mert a sárkánya a mailjeit és az azóta megboldogult iwiwjét is ellenőrizte. Mi, megcsalt haverok néztünk egymásra szomorúan, néhányszor elmondtuk a véleményünket, aztán hagytuk a fenébe, mert nem lehetett mást tenni. Ha valakinek az kell, hogy uralkodjanak rajta, akkor így járt. Max. 10-20 év múlva az újságban olvassuk, hogy X. Y. baltával feldarabolta és az erdőben elásta a feleségét. De ez egy extrém eset szerintem, és kellett hozzá a kitűnő papucsférj alapanyag és a kifejlett házisárkány.

  14. Akkor a következőkben arról kellene írnom, hogyan lettem házisárkány, mi váltotta ki…

  15. Arina T. says:

    Nem. Ez a tenyleg elmebeteg hozzaallas, nalad azert mas a helyzet, gyerek is van, a tortenet is bonyolult. Azert irtam le a sztorit, hogy lass egy egeszsegtelen hozzaallast.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!