Sub Rosa

Bezártak a szekrénybe!

Igazándiból csak azért írom le, hogy a későbbiekben is jót derülhessek rajta… 

Valahol most örülök, hogy Zseb nem jár közösségbe, mert most biztos lehetnék benne, hogy mindenkinek elújságolná, hogy bezárták  szekrénybe!

És tényleg! A gyerekem ott gubbaszt a gardróbban, csukott ajtó mögött, mert rosszat tett. De hogyan jutottunk el idáig?

Nem vagyok híve a jutalmazó-büntető nevelésnek, mégis a szívemre téve a kezem, igenis többször előfordul, hogy csokival „zsarolom”, mert elfogyott a türelmem, sietek, vagy éppen nincs kedvem órákon át hallgatni a sírását. Nem jó megoldás, én is tudom, de ha úgy hozza a sors, bevetem. Így állok a büntetéshez is, hiszen nézzünk magunkba, ha mi magunk valamit teszünk, annak is van következménye, akkor miért ne legyen egy kisgyerekének. Ha dolgozunk, pénzzel jutalmaznak, ha jól dolgozunk, nem rúgnak ki, sőt lehet, hogy elő is léptetnek. Ha valamit elrontunk, leszidhatnak, pénzt veszíthetünk, de végül még állást is. Nem ugyanarról van szó? Van egy „felettesünk”, aki úgymond jutalmazó-bűntető módszert használ, hogy minél hatékonyabban dolgozzunk a keze alá. Beszélhetünk pozitív motivációról is, de azért a tetteinkért mi vagyunk a felelősek…

Sok embernek viszont a büntetés egyenlő a fizikai büntetéssel. Egy kisebbet, gyengébbet könnyű megütni. Szerintem nincs olyan felnőttember, akinek ne lenne olyan emléke, hogy pofon ne vágták volna, vagy ne húztak volna egyet a kezére, fenekére. Sajnos, bevallom őszintén, Zsebemnek is lehet ilyen, mert amikor megharapott, gondolkodás nélkül visszaütöttem, de ha a dédijét bántotta, igenis rácsaptak a kezére. Biztos elkerülhető lett volna mindez, de legalább 3 generációs nevelési eszközök ivódtak beléjük.

Jézus azt mondta, hogy „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel.” Ebből leginkább a visszadobást hangsúlyoznám ki. Visszadobni, visszaadni, reagálni rá. Ha egy fájdalmas tett védekezéssel jár (jelen esetemben), még nem feltétlenül egyenrangú azzal a fenyítéssel, amit azért kap, mert ellenkezik. Illetve azzal a tudatos fenyítéssel biztosan nem, ami inkább megfélemlítés, és szófogadásra kötelezés.

Nem tudom, mi miatt alakult így, de büszke vagyok Zseb szófogadására. Egy biztos, következetes vagyok vele, de azért a büntetést próbálom tényleg annyira korlátozni, hogy megértse tetteinek negatív hatásait, de ne érje lelki törés tőlük. A későbbiekben is megbízzon bennem, bátran próbáljon ki új dolgokat, merjen nyitott lenni minden iránt, és ne azt nézze, hogy mit fog érte kapni.

Azt hittem eddig, hogy jó úton járok, hiszen Zseb leginkább mosolygós, huncut, minden lében kanál kétéves. Igen ám, de néha azért elbizonytalanodom. Mostanság elég gyakran felmerül, hogy fél a sötéttől, jönnek a szörnyek, akik bántani fogják, vagy megijed egy hangosabb csattanástól. Ráadásul az itthoni problémákat, feszültségeket agresszió formájában adja ki magából. Harap, karmol, üt, rúg, mindent csinál, amivel csak fájdalmat tud okozni.

Ha ő fájdalmat okoz, annak viszont igenis van következményei. Itthon általában annyival szoktam letudni, hogy menjen be a szobájába. Erről már olvashattatok is. Nem szoktam rácsukni az ajtót, nem mondom, meddig maradjon ott. Valahogy ilyenkor mégis átérzi mindennek a súlyát.

Nem szoktam szólni, ha ilyenkor éppen nem a kis zugában húzza meg magát. Volt már, hogy a konyhában, vagy a fürdőben bújt meg, A legújabb trendje pedig…

Kivonul a szobából,  még az ajtót is becsapja maga után. Azért azt ilyenkor is észben tartom, hogy ha nagy a csend, akkor ott van valami bibi történik. Egy idő után kimegyek utána….

Most is nagy volt a csend, ezért keresni kezdtem. A konyhába érve megnéztem a szekrények mellé bújva, a hűtő mögött, majd bementem a fürdőbe, mert már volt, hogy éppen vizeskedett büntetésként. Viszont ott sem volt. Jött az új gardróbrészünk, ahová végre valahára felszerelték a mozgásérzékelő lámpánkat. Az ajtó behúzva, éppen annyira, hogy egy kisember vékony ujja beférjen. Belestem, és valóban égett a lámpa. Szóval bent van! Kinyitottam, ő pedig vigyorogva emelt fel egy csavarhúzót:

– Zsebi segít szerelni.

Zseb gardrobban

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!