Sub Rosa

3 zavarba ejtő eset férfiak előtt

chaos-flickr

Fotó: Flickr

A szem 8 éves korig gyógyítható.

 

Legalábbis, ha valaki tompa látó. Kiderült, hogy a jobb szemem (azért vicces, hogy a jobb a rosszabb) látását azért nem lehet visszahozni, mert az agyam már kiiktatta, és csak a bal szememen keresztül látottakat dolgozza fel. Ha a jobbat is fel kellene neki, akkor a két képet képtelen lenne összekötni, szóval kettős látásom lenne. S az, hogy mindenből kettőt látok, zavaróbb lenne, mintha csak egy szemmel nézek. A tompa látást egyébként 8 éves korig lehet korrigálni, mert addig képes az agy befogadni az új dolgokat.*

Szóval kizárólag esztétikai korrekciókon gondolkodhatok, de még azok is kérdésesek. Miért is? Ahhoz, hogy minden szép és tökéletes legyen, gondolom leginkább neurológushoz kellene fordulnom. Olyan nanorobotokat kellene belém ültetniük, amik képesek módosítani az idegpályám, és ingerelni mondjuk a pupillám, hogy húzódjon fényre; na meg megerősíteni a szemhéjam izmait, hogy tudjam le-fel mozgatni. Amíg mindez nem lehetséges, addig két kérdés lebeg a levegőben**. Az egyik, hogy a szemhéjamat plasztikai műtéttel feljebb lehet-e húzni, vagy sem? Ezt fogják jövő héten megvizsgálni. A másik, hogy a kancsalságomat, ha nem is teljesen, de valamennyire helyre lehet-e állítani? Amennyiben mindkettőre igenlő választ kapok, érdemes belevágni a műtétekbe. Viszont ha egyikre is nemleges a válasz, akkor el kell a másikon gondolkodnom. Érdemes elsőként a szemhéjammal foglalkozni, mert jelen esetben teljesen mindegy, merre néz a szemgolyóm, úgysem látszik belőle semmi. Viszont ha a kancsalságra mondanak nemet, akkor meg el kell gondolkodni, hogy érdemes-e a szemhéjat megbabrálni, mert így sem szép, de úgy sem, ha egy nagy fehérséget látni a szemem helyén. Szóval el kell dönteni, melyiket választom, mert egyikkel sem… – fogalmazott a főorvos. Tudom, a szememre értette, mégis abban a pillanatban nekem az egészből az jött le, hogy engem nem tart szépnek. Valószínűleg neki is, mert utána próbálta menteni a menthetőt, aranyos is volt, mégis az egész keserédesre sikerült, amin nem igazán tudtam túltenni magam. 

Mozgássérültként számolj az esések növekedési rátájával. 

 

Különösen akkor, ha kedves férfiak vesznek körbe. 

Zsebbel nem kellett bajlódnom, ő a dédipapával cipeltette magát, csak egy nagy és nehéz bőrönd húzása, a villamosra emelése, majd leemelése volt az egyedüli feladatom. Természetesen, nem alacsony padlós jármű jár arra, amerre mi utaztunk. Már a felrángatásban segítségemre sietett egy nagyon szimpatikus férfi. Kérdezte, hol szállok le, segítsen-e majd levenni a bőröndöt, meg egyéb információkkal is ellátott. Az orvos félresikerült mondata után nagyon jól esett, hogy egy vadidegen férfi is kedves, előzékeny és segítőkész velem szemben. Persze, a női ösztön mozgolódott bennem, és emiatt inkább próbáltam nőiesebb, szexibb lenni, sőt még a menésemen is szépíteni, ahogy tudtam. Azaz sehogy…

A bőröndömet leemelték, szálltam volna én is le, már az utolsó lépcsőfoknál tartottam, már mosolyogtam a segítőmre, hogy megköszönjem, amikor…

Zuhantam. A bőrönd mellett értem földet. Papám csak megkérdezte, hogy jól vagyok-e, tudta, hogy ilyenkor a legjobb, ha nem ugrik oda hozzám, hagyni kell összeszednem magam, és ha segítség kell, úgyis szólok. Ezt a vadidegenek nem tudják, azonnal rángatni kezdenek, még akkor is, ha a lábaim összeakadtak, és nem tartanak még meg. Most is hárman ugrottak oda hozzám, és húztak felfelé – az egyikük pont az a férfi volt, akivel ha nem is flörtöltem, de aki előtt tetszelegni akartam. 

Akkor még nem is éreztem, hogy megütöttem magam. Akkor csak a helyzet kínosságával voltam elfoglalva. Próbáltam úrrá lenni a zavaromon, a szégyenemen, mosolyogva megköszöntem a segítséget, majd mikor mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok és elküldtem: sírni kezdtem. Sok volt már akkorra. Azt, hogy ráestem a bal karomra, illetve a bal csípőmre, már csak itthon vettem észre, miután egy másfél órás buszút után megpihenve lábra álltam. Azóta csak sziszegve tudok közlekedni, na meg éjszaka csak a jobb oldalamon aludni… 

Vigyázat! Ugrás jobbra! Most!

 

A világ 99%-án meg tudták oldani számomra is a metrózást, ha lift nincs is, de szimpla lépcső – korláttal – azért van. Itthon persze csak mozgólépcső, amire egyedül nem tudok fellépni.

Most úgy nézett ki a helyzet, hogy papával utaztunk, na meg persze a bőrönddel. A nagy kérdés az volt, hogyan menjünk le a mozgólépcsőn. Papa felvette Zsebet, majd a másik kezével maga után húzta a bőröndöt. Egy fiatal, helyes ellenőr megkérdezte tőlünk, hogy segíthet-e és ha igen, mit fogjon meg? Ránéztem, majd elmosolyodtam:

– Leginkább engem.

Bele is karoltam, majd papa után felléptünk mi is az egyik mozgó fokra. Zseb nyugtalan volt, papa meg 79 éves: egy kézzel nehezen tartotta a fiam. Egy pillanatra elengedte a bőröndöt, de pont annyira, hogy az előre billenhetett, és végigszánkázott a lépcsőn. 

– A bőrönd! Vigyázat! – kiabáltunk egyszerre mindhárman.

Szerencsére a nyugati szokást már nálunk is felvették, és jobbra tartanak az emberek a lépcsőn is, így a bal oldalon zuhanó bőrönd senkit nem talált el. Talán csak egy-két embernek kellett úgymond beljebb ugrania előle.

– A laptopom – jajdultam fel.

– Tokban van? – kérdezte a segítőm.

– Igen…

– Akkor nem lesz semmi baja.

Ezen már csak nevetni tudtam, de még a metrón ülve is kacagtam az emlékképen, ahogy a meglepett emberek nézik, hogyan száguld el mellettük a táskám. 

Hát… A laptopnak tényleg nem lett baja, vagyis mégis. Internetelérés van, mégsem hozza be az oldalakat. DNS és ERR_CONNECTION_TIMED_OUT problémákkal küzd. Vettem hozzá külső wifi-adaptert is, de azzal is. Szóval ezt az írást is órák kérdése volt kiposztolnom. S a legjobb, azt se tudom, mi baja lehet, hová vigyem… Valami ötlet?

* Vicces, 6 évesen nekem nem ezt mondták, de hát 15 év alatt azért fejlődhetett valamicskét az orvostudomány.

**Ebben a pillanatban, két vizsgálat előtt állok.

 

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!