Sub Rosa

[xmas TAG 10-11. nap] Csengettyűszó, avagy a Szenteste

karácsonyi tag - MBBK

A Xmas Challenge az MBBK oldal meghirdetett karácsony váró játéka. Egy adventi naptár, amelynek az ablakai nem csokoládét rejtenek, hanem egy-egy szót, amelyről aznap írnunk ajánlatos – ha már jelentkeztünk, nem?

Azt mondták nekem a héten, hogy a karácsony maga egy hagyomány. Talán igazuk van. A legszebb hagyomány egy családban. 

Nálunk december 24-én kezdődött. Persze ajándékvásárlások már előtte megtörténtek, de míg gyerek az ember, ezzel nincs gondja. Utána meg annyira gyűlöl meglepetéseket keresgélni, hogy az utolsó napra hagyja.

Szóval december 24-én reggel még minden szaladt. Én is pizsamában. A reggeli kávé és internezetés helyett még csak a tévét kapcsolgattam, kerestem valami jó karácsonyi műsort. Ha ment a Diótörő, biztosan ott ragadtam. Apum dolgozni ment, anyum meg a megszokott nagyis körútján. Ő mindig az anyjáéknál kávézott. Majd hazaérve készülődni kezdett az estére. Természetesen segítettem neki, de ahol csak tudtam, kibújtam a feladatok alól. Az esti várakozás sokkal izgalmasabban telt mondjuk legózás közben, vagy a kirakók helyének keresgélésével. Még mindig pizsamában.

Papáék kádjában halak úszkáltak. Belőlük készült este a főfogás. Meg lehetett simogatni őket. Papa halálával a halak is eltűntek a kádból, viszont a halászlé még jó egy évtizedig megmaradt. Anyumék készítették, ők paszírozták, darálták, főzték, ízesítették. Mindig gond volt vele, vagy felforrt, vagy elsózták, vagy sótlan maradt, mégis valójában mindig finomra sikeredett. Az egész család csak dicsérte, és belakmározott belőle. Én mesét nézek, anyum főz.

Délután jött a karácsonyfa-díszítés. Anyum vette a fát, apum hozta, én díszítettem. Azaz inkább csak segítettem, mert az én esztétikai szépségem… hagy kivetnivalót. Meg különben is, nem jó egyedül, sokkal jobb csak ott téblábolni, s közben csacsogni.

Forrás: etsy.com / Pinterest

Ilyenkor jött a tévében a Legyetek jók, ha tudtokElmentem fürödni, hajat mosni, majd míg a szüleim lent a földszinten tevékenykedtek, én az emeleten készülődtem – s közben filmet néztem. A végére persze mindig potyogtam a könnyeim. És miért ne, éppen ekkor jött hozzánk mindig a Jézuska. Csengettyűszóra. Volt egy kerámiaharangunk, amit csak ilyenkor vettünk elő. Persze, ezt fenn alig hallottam, így apum inkább kiabált, hogy menjek. Én meg zsebkendőt szorongatva, szipogva érkeztem a nappaliba, ahol csak hangulatvilágítás volt, a fán az égők fehérben égtek. Anyum utálta a színes, villódzó fényszalagokat. Oké, engem is zavarnak… 

Kicsiként utána a keresztszüleimhez mentünk, majd később ők jöttek hozzánk. A vacsorát pedig a nagyszüleimnél fogyasztottuk el. Ismét csengettyűszó, a szobában sötét, csak a feldíszített fa világított és a csillagszórók. Igen, valójában ideérkezett meg a csoda. Emlékszem, egyszer vonatot kaptam. Valahogy a villanyvasút maradt meg bennem leginkább. Évekig imádtam vele játszani. 

Ajándékozás után jöhetett a halászlé. Mi gyerekek alig ültünk az asztalnál. Sebtiben megvacsoráztunk, s rohantunk vissza a fa mellé, hogy a kapott játékokkal játszhassunk. Unokaöcsém hat évvel fiatalabb, így az ő ajándék legóit is mindig összerakhattam. Azóta is imádok legózni. Vacsora után a felnőttek még beszélgettek, és legkésőbb 22:00 óra felé értünk haza. Jött az esti lefekvés ideje, de sokszor próbáltam minél későbbre tolni, mert nálam addig tartott a karácsonyi hangulat. A szüleim már régen aludtak, amikor én még legóztam – vitorláshajót raktam éppen össze.

Később megcseréltük, előbb jött a vacsora, majd az ajándékok kibontása. Ezt a sorrendet jobban kedveltem, mert olyankor leültünk a nappaliba, pattogott a tűz a kandallóban, forralt bort kortyolgattunk, és beszélgettünk.

Amikor Zseb megszületett, szerettem volna valami hasonló hagyományt kialakítani a számára is – eddig még sikertelenül. 

A családunk szétszéledt. Anyum Ausztráliában, apum a Mátra lábánál, anyósomék a Duna partján, mi pedig a fővárosban. Első karácsonyára megpróbáltam összehozni a családot. Dédszülőktől kezdve nagyszülőkig mindenkit. Mivel az első karácsony volt anyum nélkül, így nem sikeredett olyan jól, mint szerettem volna. A másodiknál a félelem irányított decemberben, ezért nem is foglalkoztam nagyon a Szentestével. Csak úgy voltunk.

Idén szerencsére már most túl vagyunk az ominózus karácsonyi bulin, ami a párkapcsolatomat mindig a szakítás szélére sodorja, így majd holnap – ezüstvasárnap – el kezdek gondolkodni a készülődésen is. Az biztos, hogy a Szentestét mamáéknál töltjük.

Nektek hogyan zajlik a Szenteste?
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, jelezzétek kommentben, Facebookon, vagy ahogy éppen akarjátok! 🙂

 

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!