Sub Rosa

Hol van a gyerekem???

Fotó: Jessica Lucia / Flickr

Fotó: Jessica Lucia / Flickr

Zseb lassan három éves lesz, és még mindig nagy cicista.

Szeptemberben kezdődik az ovi, sőt mitöbb, június közepén egy teljes hétre a nagyszülőkre lesz bízva, mert mi, a szülei, Franciaországba utazunk – kettesben.♥ Szóval lassan itt lenne az ideje, hogy leszoktassam a szopizásról. Nekem is nehéz, de a fiamnak piszkosul. Lehet, hogy a leszoktatás tudata, lehet, hogy  Zseb megváltozott technikája (hiszen legtöbbször már inkább csak cuminak használ megnyugtatásképp), de vannak pillanatok, amikor a szoptatás rettentő kellemetlen, sőt fájdalmas!

A hétvégén meglátogattuk apumat, akinél egy éjszakát ott is töltöttünk. Valahogy most is zavart a mellemen való lógás, nyűgnek éreztem, minden idegszálam pattanásig feszült. Gondoltam: tartsunk egy cicimentes éjszakát!

Zseb megértette a dolgot, de képtelen volt elaludni nélküle. Emiatt  folyamatosan járkált köztem és szomszéd szobában tévéző apum között. Összebújtunk az ágyon, s a bimbómat csavargatva próbált elaludni, de hasztalannak bizonyult, így kiment a nagypapi mellé tévét nézni. Ahogy elálmosodott megint bepróbálkozott nálam, de továbbra sem jött a szemére álom, így visszament a mese elé. Majd ismét tett egy kört. S ez ment jó sokáig.

– Anya nem ad cicit…  – mondogatta lehorgasztott fejjel. 

Amíg a másik szobában volt, elaludtam. Éjjel három óra után riadtam fel arra, hogy valami nagyon nyomja a lábam. Biztos Zseb kereste a cicit, s végül rajtam kötött ki. Gondoltam, és megsimogattam… a macskát. Hope aludt rajtam, ő nyomta el az ideget a lábamban, amitől elzsibbadt. Keresni kezdtem Zsebet, de sehol se volt. Se középen, se az ágy szélén, se keresztben, se rajtam, se az apján. Még a földön is megnéztem, hogy leesett-e, de egyáltalán nem volt a szobában.

Csendben átosontam apumhoz, hogy ott van-e. Mert ugyan hol máshol lett volna, de az anyai szívemnek kellett a megnyugvás!

Apum most a kanapén aludt, aminek csak az egyik felét húzta ki. Odasettenkedtem, de sehol se láttam Zsebet. Felébresztettem apumat, aki csodálkozva kérdezte:

– Hát nem veletek alszik?

Velünk? Nem! De akkor….

HOL VAN ZSEB? HOL VAN ZSEB?

Apum persze igazi mókamester: jót nevetett ijedt arckifejezésemen, majd a mellette lévő kis ruhahalomra mutatott:

– Nyugi! Itt alszik.

Elmosolyodtam, ahogy a takaróba csavart, pléddel is betakart fiam összegömbölyödve békésen szuszogott a nagyapja mellett a kanapén. Egyedül visszamentem lefeküdni. Még sokáig nem jött álom a szememre, hiszen hiányzott az egyébként hozzám bújó kis test melegsége.

Szóval 34 hónap után már ezen is túl vagyunk: az első külön töltött éjszakán. 

Még akkor is, ha csak egy csukott ajtó választott el egymástól, és Zseb most sem aludt egyedül.

 

 Ha tetszik a stílusom, kövessetek a Facebookon, Pinteresten, Twitteren vagy az Instagramon!
S olvassátok tőlem a Beülős blogot is!

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!