Sub Rosa

Miről tudhat a gyermek?

A Facebookon több anyás csoportnak vagyok a tagja. Az egyikben tették fel azt a kérdést, hogy az élet negatív dolgairól mikor és hogyan meséljenek a gyerekeiknek? Mit mondhatunk el a 2-3 évesnek, vagy akár a 4-5 évesnek?

Szerintem a gyermekek alapvetően jók, mégis az olyan dolgok, mint a gonoszság, az agresszió és a kegyetlenség is velük született tulajdonságok, amiket a szocializáció és az empátia elsajátítása szorít háttérbe. Ha ezek nem lennének, túlélési ösztönről sem beszélhetnénk.

Azért kezdtem ezzel, mert úgy gondolom, az egész kérdéskör innen indítható: meddig naivak a kicsik, mit, mikor tudnak feldolgozni, mennyire és hogyan tör fel bennük a rejtett frusztráció?

Fotó: Andrew Sweeney/Flickr

Fotó: Andrew Sweeney/Flickr

Megfigyeléseim szerint a legtöbb gyereket burokban nevelik. Amíg csak lehet, megvédik a félelemtől, a szomorúságtól, a világ kegyetlenségétől. Emiatt nem is szeretik, ha a gyerekek tudomására jutnak olyan dolgok, mint a halál, a háború, de sok esetben ide sorolható maga a húsevés, a természet körforgása is. Hiszen, ahogy már írtam is egyszer, a halál fogalma is csak olyan 4 éves kor körül realizálódik. És minden innen indul ki, hiszen merem azt mondani, hogy az összes rossz tabutémának valamilyen szinten a fájdalom és a halál a végkimenetele. (Kivéve a szexualitásnak, ami szintúgy megosztó a szülők között, de erről máskor.)

De lehet-e eufemizmussal beszélni a dolgokról?

Igen, mindenképp! Muszáj is, mert a gyerek kérdéseire mindig őszintén és a valóságnak megfelelően kell válaszolni!

Nálunk Zseb már sok mindennel találkozott – sokkal több dolgot beengedek a mi kis burkunkba, mint más szülő. Nem tudom, hogy ez azért alakult így, mert nincs nálunk akkora cenzúra, vagy mert a fiam nyitottabb az ilyen dolgokra. Egy biztos: nem rejtem véka alá előtte sem, hogy vannak olyan dolgok a világban, amik egyáltalán nem jók. Volt már szó fegyverekről, lovagi páncélokról, pajzsokról. Elsőként akkor, amikor kisebb korában megtalálta az apja antik díszpisztoly másolatát. Elmagyaráztuk neki, hogyan működik, de másra nem szabad fogni, mert veszélyes. Szerencsére korán felfogta a veszély szó jelentését. A pisztoly később még rejtettebb helyre került, mégis ez az első „emléke” idézte elő azt, hogy most Madridban tátott szájjal hallgatta 33 hónaposan, hogyan töltötték meg, hogyan lőttek a középkori fegyverekkel. Itthon hozta is az Egerből kapott fapajzsát, hogy azzal fogja megvédeni magát más emberektől. A legtöbb háborús, katonai eszközről is pontos képet fest már. Bántanak, rombolnak – de még nem vesznek el emberi, sőt állati életeket sem! Bár a gyilkos már bekerült a szókincse részébe, még akkor is, ha nem érti pontosan a jelentését.*

Mesék helyett gyakran néz természetfilmeket. Igen, olyanokat is, ahol az állatok egymást megeszik. Én nem vagyok vegetáriánus, nem is szeretnék azt lenni, sőt mi több, amikor várandós voltam vele, akkor több hús kívántam, mint előtte, vagy utána. Nem meglepő ezek után, hogy Zseb is szereti. Főleg a csontos husikat. Szóval nálunk nem volt olyan, hogy a csirke és a pipihús az két teljesen eltérő dolog lenne. Többször felfigyeltünk arra, hogy a táplálékláncot el is játssza. Igaz az állatok nem egy helyről és időből származnak. A hatalmas, hosszú nyakú dínó lelegeli a magasra nőtt fa leveleit, majd őt magát megeszi egy – régen krokodil, de amióta eltörte a száját, azóta – tigris. Jobban mondva általában mindent a tigris eszik meg. Legújabb hóbortja, hogy ő maga is tigrisként próbálja elfogyasztani a húst: kezével nem nyúl hozzá, inkább a szájával marcangolja szét. A halak viszont a medve, vagy a cápa tápláléka.

Fotó: Legovietnam

Nem tudom, hogy jók-e az ennyire naturalisztikus magyarázatok számára. Lehet, hogy több dolgot kellene mesével, fantazmagóriával elrejteni még az ő ártatlan lelke elől, de úgy vagyok vele, hogy minden olyan fogalomról, amivel esetleg valamilyen lelki, pszichológiai törést szenvedhet, úgy ismerkedjen meg, hogy megnyugtató és részletes választ kap róluk. Merttovábbra is szerintemnincs veszélyesebb dolog a félismereteknél – legyünk akárhány évesek! Természetesen mindig odafigyelve a gyerek értelmi, lelki fejlettségére és mindig az ő nyelvezetén beszélve!

Ti mit gondoltok ezekről a fogalmakról? Mikor beszéltetek ilyesmikről a gyerekekkel?

* igen, ez a krimifan anyának köszönhető…

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!