Sub Rosa

„Így sem tömtünk még!” – édességgel a fogorvosnál

Child-at-dentist-web

Fotó: Flickr

 

Egyik nap, játék során észrevettem Zseb fogán egy fekete foltot. Először azt gondoltam, hogy titokban filctollat rágcsált, ami megfogta neki. Nem foglalkoztam akkor vele, viszont napokkal később is ott virított, amitől már tudtam hogy szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy a majd’ 3 éves fiam foga(i) szuvasodik(nak).

Rossz anya lennék?

Első kérdésként az merült fel, hogy mit rontottam el? A mai napig anyatejes, elektromos fogkeféje van, jön velem szinte mindig fogat mosni. Nem erőltettem, ha éppen nem akart, akkor ráhagytam, mert azt akartam, hogy örömmel és kedvvel mosson fogat, ne pedig kényszerből. Nem hiszek a kényszer erejében, hiszen olyankor, amikor az első adandó alkalommal kibújhat alóla, akkor ki is fog. Ha megszokja, akkor később nem kell ott állnom a feje felett, magától is meg fogja tenni.

Úgy látszik tévedtem, mert bizony az anyatej nem védte meg a fogszuvasodástól, a sikálása – az elektromos fogkefe ellenére – pedig nem volt elég alapos. Emellett az általa fogyasztott csoki és fagyi elég nagy mennyisége is rásegített a kialakulásában.

Anyai hit és a gyermeki tett

A kedvenc fogorvosi csapatomhoz vittem el. Nem most járt ott először, már többször elkísért engem fogkőlevételre. Sőt már ő maga is ült egyszer fogorvosi székben, amikor az ínyét szétcsapta. Akkor nagyon ügyesen magától besétált, leült, kinyitotta a száját, stb. Emiatt most nem is aggódtam. Pedig nem ártott volna!

Az elején tünemény volt: kézen fogva jött, még az várórészben is aranyosan levetkőzött, nyugodtan és csendben várakozott. Amíg be nem mentünk a rendelőbe. Rögtön ki akart menni. Menekült, pedig a fiatal fogorvosnéni a világ legkedvesebb doktornénije. Hosszú rábeszélés után sikerült leültetni a székbe, de arra már nem volt hajlandó, hogy kinyissa a száját, pedig mindent ígértem neki. Olyanokat is, amiket nem éppen egy dentálhigiénikus füle hallatára kellene mondanom. Cukorka, csoki, nyalóka, fagyi, stb…

Persze egyiknek sem volt semmi haszna: a fiam nem nyitotta ki a száját. Messziről ugyan megállapította a doktornő, hogy valóban szuvasodik a foga, amit jó lenne betömni. Most persze erre nem került sor a fiam ellenkezése miatt, így muszáj volt egy új időpontot kérnem. A következőt késő estére kaptuk, amikor már apával mehettünk.

Apa sem csodaszer

Reméltem, hogy apa jelenléte kedvezően fog hatni. Hárman mentünk, a séta ugyanúgy zajlott, mint először. Az előtérben próbáltam végig venni, mi fog történni, de a National Geographic színes képei most is érdekesebbnek bizonyultak. Most apa ölében ment be, nem próbált meg az ajtón kirohanni, de a száját most sem nyitotta ki, pedig még a Youtube-on is kapcsoltam be neki mesét, és olyan dolgok eltiltásával fenyegetődztem, amik számára fontosak. Végső elkeseredésemben még azt is felajánlottam neki, hogy veszek egy kisautót, amint megmutatja a fogait. Semmi, most is zárva maradt a szája, még a fogait sem engedte megszámolni.

Nyalóka a kulcsa mindennek

Következő alkalommal már az utcát végigordította, hogy ő nem akar menni a doktornénihez. Mostanra magamat is beirattattam a negyedéves fogkőlevételemre, így azzal nyugtatgattam, hogy nem kell semmit csinálnia, ha nem akar, kivételesen ő kísér el engem.

Szerencsémre Channah, a nagynénije is velünk tartott, így nyugodtabban ültem be a székbe. Már a váróterembe nem lehetett behúzni. Ordított, toporzékolt. Murphy törvénye, hogy az általában üres helyiség is most volt tele!

Menjetek, vegyetek NEKEM nyalókát. Amit én fogok megenni, mert nem lesznek manók a fogaimban! – mondtam végső elkeseredésemben a sógornőmnek.

Ez jó ötletnek bizonyult, mert a gyerek abbahagyta a sírást, elmentek, én meg beültem a fogorvosi székbe. Egyszer csak kopogást hallottam, majd velem szembe egy székre lehuppant Channah és az ölében Zseb. Telefonon mesét néztek. Egyszer-kétszer fel-felpillantott, hogy mit csinálnak velem, de még mindig hajthatatlannak bizonyult. Ő aztán nem nyitja ki a száját!

Amint kész lettem, kértem is a nyalókát, amit ellenben nem igazán akart odaadni. Magának akarta. Erőszakkal kivettem a kezéből, majd megmutattam neki, hogy jól lássa:

– Drágám! Megkapod. Itt helyben felbontom neked, ha csak kinyitott a szád a doktornéninek!

Habozott, de ahogy átgondolta, rábólintott. Beültettem az ölembe, s kibontottam az édességet. Végre kitátotta a száját! Igen, jól láttam, valóban ott a szuvasodás. Zsebet ez nem hatotta meg, kérte a nyalókát. Hagytam, hogy a nyelvével hozzáérjen, de mielőtt megkaparintotta volna teljesen, elvettem tőle, mert ha már eddig eljutottunk, én ugyan nem hagyom annyiban.

Zseb, elűzhetjük a manókat a fogadból? Akkor adok még belőle! – s felemeltem a pálcikát.

Csoda, de ebbe is belement. Persze, először be kellett kapnia az édes gömböt, miközben megnézte, megfogta az eszközt, amiről megállapította, hogy hegyes. Megnyugtattuk, hogy semmi baj, nem fog igazán hozzáérni a fogához. Ezek után hagyta, hogy az „elefánt” nyálelszívót is berakják a szájába – igaz, a nyelvével folyamatosan lökdöste, így nem sokat ért, spriccelt mindenhová a nyála. Kitisztították a fogát, nagyon ügyesen hagyta. Már nyúlt volna a jutalomért, amikor én megint közbevágtam:

Manó, tehetünk bele gyurmát, hogy a kismanók ne tudjanak visszamenni? Ígérem utána megkapod az egészet.

Belement. A masszát a megszokottól sűrűbbre kellett keverniük, hogy gyorsabban kössön. Én közben a nyalókát a szeme előtt lebegtettem, hogy nyugton maradjon.

Így sem tömtünk még fogat… – jegyezte meg a doktornő, majd a lehető leggyorsabban hozzáérintette a foghoz az anyagot.

Még nyomta egy darabig abban reménykedve, hogy Zseb nem gondolja meg magát, s nem zárja össze a fogait. A gyermekemtől még ez is kitelik.

És készen lett!

A doktornő végül megdicsérte, és megengedte, hogy amint az utcára ér, meg is kaphatja a nyalókát, ha utána itthon fogat mos. Zseb okosan megígérte, majd szaladt is kifelé. Minél előbb az utcán szeretett volna lenni.

Itthon a szopogatás után ő maga  kérte a fogkeféjét, és sikálni is kezdte.

Tanulság: hosszabb és alaposabb fogmosás

Nincs mit tenni, muszáj nekem is sikálnom ezek után. Ilyenkor még nem elég erősek a csukló ízületek ahhoz, hogy elég alaposan, minden oldalról megmossák maguknak a kicsik. Vettem neki egy 3 perces homokórát, azt nézzük, s addig mossuk, amíg le nem pereg. Gyorsabban megunja, de a homokszemek valahogy mégis visszatartják. 

Csak remélni merem, ezek után már nem lesz gond a fogaival.

 

Nálatok volt gond a tejfogakkal? Hogyan tanítottátok meg a helyes fogmosásra?

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!