Sub Rosa

Meg sem lepett, hogy véres a bugyim…

Mikor menstruáltam utoljára?

A franciaországi út során… Úgy június 15-e táján jött meg… Mostanság elég pontos, nem úgy, mint ahogy Zsebbel volt…

Emiatt július 16-án már sejtettem, hogy megfogant bennem egy lélek, de a teszt igazán csak 25-én mutatott pozitívat. Akkor még nem is gondoltam, hogy ezzel a számítással milyen problémák adódnak.

Az első két hét szuper volt. Semmi jele nem volt, hogy én babát várnék. Nem voltak hányingereim, nem fájt a hasam, nem voltam – minden nap – fáradt. És folyamatosan az járt a fejemben, hogy mit fogunk kezdeni egy babával? Három gyerekem lesz, a lakásban alig férünk el, Zseb még szopizik, ráadásul velünk alszik. Mindenben ki fogja túrni a kicsi. 

Nem sokan tudták még a hírt. Összesen két barátnőm. Juli18 és Anita, a Zarándi túrák bloggere. Elég gyakori kérdés volt, hogy ugye nem barnázom, hiszen Zsebbel az első időben igen gyakori vendég voltam az István kórházban. Még a születésnapomkor is véreztem vele. De nem volt semmi. Egy napig…

Múlt szombaton Veszprémben voltunk az állatkertben. Nekem sok volt, a végére megfájdult a hasam, muszáj volt leülnöm. És ekkor jöttem rá, hogy szóljak, mert a férfiak figyelmetlenek az állapotos nőkkel. Nekik nem tűnik fel, ha kicsit lassabban kellene közlekedniük, oda kellene figyelni a baba állapotára is… Én mégis hallgattam, emiatt kifulladva, hasfájósan próbáltam utolérni őket.

 

gólyaZseb2római kocsivörös pandaZseb3Zseb1
< >
Újabb fotós beállás - sosem lehet éles képet csinálni az izgő-mozgómról

A következő megálló a Baláca Villa Romana Baláca Római kori villagazdaság és Romkert volt. Mindenfajta sétát a hátam közepére kívántam már, de azért semmi pénzért nem hagytam volna ki. Nem gyakran járunk arra felé: most voltam először azon a környéken. A fáradtságomat leginkább a melegnek tudtam be. A reggeli eső után hosszú nadrágot húztam, persze ekkorra ragyogóan sütött a nap. A kimerültség jele nálam a testem koordinálásának hiánya. Ilyenkor sokkal nagyobb erőmbe telik felemelnem a lábam, átlépnem egy küszöböt, vagy egyensúlyban maradnom. Zseb egyszer siettetett, én meg ráfigyeltem. Láttam, hogy ott lesz valami, de már nem összpontosítottam arra, hogy azt a betondarabot át is kellene lépnem: hasra vágódtam. Elméletileg olyan korai még a terhességem, hogy nem eshetett semmi baja a babának, de nem tudom…

Viv

Itt még nem sejtettem semmit se. Ezután jött csak a rémálom…

Hazaérve észrevettem, hogy elkezdtem barnázni. Semmi gond, Zsebbel is többször megtörtént. Nem fáj a hasam, nem volt sok, nyugalom! Nem is törődtem vele, még másnap délben sem, amikor azért már több barna folt volt a betéten. Este, amikor egy kellemes kerti parti után Velencéről hazavezettem már a hasamat is éreztem, hogy fáj. Különös volt, mert leginkább a gyomrom táján szúrt, mégis tudtam, hogy ez más, ez a babához köthető. A fájdalom nem múlt, ezért reggel megkértem a gyerekek apját, hogy vigyen be a kórházba az ügyeletre. 

Jó fél óra várakozás után egy kedves doktornő vizsgált meg. Még olyan picike a baba, tudtam magam is, hogy meg sem kértem, hagyja a hüvelyi ultrahangot, csak hasival keresse, pedig nem ártott volna. Ugyanúgy a kézi vizsgálatnál is figyelmeztethettem volna, hogy a latexre allergiás lettem, azaz mindig, de mindig vérezni kezdek, ha valami gumiszerűség kerül a hüvelyembe.

Pontosan 2 hete teszteltem pozitívat. A menstruációmtól számolva a hetedik hétben kellett volna lennem…

– Mennyire pontos a ciklusa?

Ennél a kérdésnél már gyanakodhattam volna, főleg, ha eszembe jut Zsebecském, ehelyett váltig állítottam, hogy mostanság eléggé. 30-32 napos a ciklusom. Éreztem, hogy valami gond van…

– Pulzálást látok, de nincs szikhólyag. És a mérete is csak alig 5-6 hetes.

– Akkor csak arról lenne szó, hogy később fogant?

– Az is lehetséges, de ne felejtsük el, hogy vérzés áll fenn…

És igen, véres volt a gumikesztyűje, illetve az ultrahangfejre húzott kondom is. 

– Valószínűleg nem ép a magzat. Most lemegyünk az alagsorba vérvételre. Jövő héten hétfőre az SZTK-ban időpontot kér ultrahangra, s ha addigra sem fejlődik a magzat, akkor másnap kedden jöjjön ide 7 óra előtt, s befejezzük a terhességet. 

Gondolhatjátok, hogy sírva mentem haza, amit még otthon sem tudtam abbahagyni. Teljesen letörtem és kétségbeestem. Most jött el az ideje, hogy beavassam a családot. Anyósom rögtön felajánlotta, hogy elviszik a hétre Zsebemet.

A vizsgálattól még inkább pecsételtem, sőt másnapra a barnából világos rózsaszín lett, ami egész héten kitartott. Kétszer volt, hogy még egy-egy pötty vörös is befigyelt. 

Kedden sikerült elérnem a saját nőgyógyászomat, aki sokkal pozitívabban állt hozzá: ebből még bármi lehet! Azonnal kezdjem el az utrogenstant. És kizárólag feküdjek. Na, de receptet honnan szerezzek? A nődokim Siófokon, a háziorvosom elvileg Pásztón, de aznap ő sem dolgozott. Szerencsére telefonon elértem, és a nagymamám és a nagypapám azon nyomban elhozták busszal a receptet, s ki is váltották nekem. Kicsit még lelket öntöttek belém, főleg, hogy ittlétükkor ömlött belőlem a legtöbb rózsaszín trutyi.

Szerdán elmentem a saját, kedvenc nődokimhoz, aki továbbra is fenntartotta, hogy teljes egészében a Sorsra vagyok bízva, hiszen 15mm-es, jó helyen lévő, de üres petezsákot mutat az ultrahang. Továbbra is ugyanúgy voltam: nem nyugtatott meg, de nem is mondta vészesnek a dolgot. A rózsaszín folyás meg ilyenkor gyakori… Emellett továbbra is feküdjek! Nem is tehettem mást: fekve semmi nem folyt ki belőlem, de elég volt ülnöm ahhoz, hogy színezzem a tisztasági betétet.

Hétfőig nem csináltam semmit, amikor 15:15-re elmentem anyósommal az SZTK-ba. Kiderült, hogy korábbra kaptam időpontot, de így is – igaz, hosszú várakozás után – megvizsgált a doktornő. Őt már megkértem a hasi ultrahangra, de úgy nem látott semmit se. jött a hüvelyi. 

Fogalma sincs, mitől vérzem, de a baba erősen beágyazódott, ver a kis szíve és úgy néz ki, mint egy hal:

Babó 1. sztárfotója

Megmutatta színesben, hogyan pulpálja ki-be a szívecskéje a vért, hallhattuk is a dobogását. Kaptam mindenfajta beutalót. S azt tanácsolta, hogy a művi befejezés helyett másnap vérvételre menjek.

Hétfői baba-adatok:

szabályos petezsák, benne élő embryo. GS (petezsák): 2.53, CRL (fejtető-far hosszúság): 1,16 Grav.s.(terhességi hét) 7.

Rizikóbesorolásom: magas.

Megnyugodtam, de azért továbbra is aggódó tekintettel figyelem a pecsételésem, mert ugyan a rózsaszínes elmúlt, de visszatért a barnázás. Illetve a hasam is fájdogál. Közben még jöttek a reggeli rosszulléteim, amiket inkább egész naposoknak mondanék.

 

Holnap megyek a keddi vérvétel eredményéért, és úgy döntöttem, hogy visszamegyek a doktornőhöz is, aki a kórházban vizsgált. 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!