Sub Rosa

Azok a szegény, szerencsétlen apák! – avagy az apai vs anyai szabadságról

Forrás: Gerard Van der Leun / Flickr

Forrás: Gerard Van der Leun / Flickr

 

Azt mondják, hogy a gyereknevelés egyenrangú a szülők között. Egy gyereknek kell, hogy legyen egy apja és egy anyja, akik munkamegosztásban élik az életüket. De valóban így van? Az apa ugyanannyit ad bele ilyenkor is a kapcsolatba, mint az anya? Vagy az anyának az a kötelessége, hogy alárendelje magát a gyerekének?  Kivel vagyunk elnézőbbek: a szülés utáni depresszióban szenvedő anyával, vagy a félretekintgető apával? Egyáltalán különbséget kell tennünk közöttük?

Nézzünk meg pár példát, melyik fél mire számíthat gyerekek után! (teljesség és anyai elfogulatlanság nélkül)

  • A kisbaba érkezése után egy teljes hét adódik az ifjú szülőknek, hogy megtanulják, milyen is megosztani az életüket egy újszülöttel. Utána anya otthon marad a babával, míg apának vissza kell rázódnia a megszokott életviteléhez, a mindennapi robothoz a munkahelyén. Amíg anyának szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a következő hónapokat, éveket otthon a négy fal között töltheti kizárólag gyerektársaságban, addig apa mindennap legalább 8 órát felnőtt, értelmes társalgással tölthet, miközben hazaérve elvárja, hogy otthon nyugalom, békesség várja, ne pedig egy síró, inkább ordító, kólikás kisgyerek.
  • Abban az esetben pedig, ha anya az első hónapokat a nagyszülőknél tölti, apa élheti a régi szingli életét, senkinek nem kell beszámolnia, mit csinál esténként, senki nem ellenőrzi, hogy éppen kinek teszi a szépet, kivel flörtöl, kivel chatel hajnalig tartóan. Addig anya örülhet, ha együttműködő rokonságot kap, vagy ha legalább aludhat pár órát egyhuzamban.
  • Anyának elvileg hatalmas szabadideje van, amikor találkozhatna a barátaival, akik viszont szintúgy dolgoznak, és nem érnek rá napközben. Este pedig ott a fürdetés, altatás, amihez az anya jelenléte is szükséges, nem csak a munkában elfáradt apáé. Mégis, ha sikerül napközbeni találkát összehozni, akkor anya mindenképpen gyerekkel megy, hiszen apa dolgozik, ő nem tud gyerekfelügyelő lenni.
  • Apa viszont elmehet céges bulikba, hajnalig tivornyázhat a kollégákkal, hiszen anya otthon van, neki az a mostani feladata. Anya ilyen társasági életről még álmodozni sem mer!
  • De apa ugyanígy elmehet a barátokkal, kollégákkal túrázni is, céges bográcsozásokra, sőt egyedül moziba is, hiszen nincs senki, aki visszatartaná. Nem kell azon törnie a fejét, hogy kire hagyja a gyerekeket, hiszen úgyis otthon van anya.
  • Apa megcsalhatja anyát, sőt valahol elvárás is tőle! Amíg otthon egy becsavarodott, hisztiző, lepukkant nő várja minden este, aki csak a szemére veti a dolgokat, egyáltalán nem megértő vele szemben, addig a szépséges kolleginák kéznél vannak, akikkel este el lehet menni sörözni, akik értelmesen tudnak beszélgetni, akik nyitottak a világ dolgaira, és akik segítenek elfelejteni az otthoni fárasztó, idegesítő helyzetet.
  • Persze anyának mindig megbocsátónak kell lennie, fátylat kell borítania a fájó dolgokra, hiszen mind lelkileg, mind anyagilag apára van utalva. A gyerekeknek is teljes családra van szükségük: anyára és apára. Sőt, ha anya szóvá teszi a fájdalmait, ő lesz a hibás, mert nem megértő apával, mert nem gondol a gyerekeire, mert ő nem csinál semmit sem, csak otthon szórakozgat.

Nálatok is hasonlóképpen volt? Vagy ti azért szerencsésebbek vagytok ennél?

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!