Sub Rosa

Lassan a finishben – még 6 hét és szülök!

https://www.instagram.com/p/BPamCiDDVZi

Minden terhesség más!

Sokáig azt hittem erre, hogy sima közhely. Ha az első várandóságom szép és jó volt, akkor a másodiknak is olyannak kell lennie!

Az elején még tényleg így is volt: minden szuper, később vérzés és aggodalom. Vártam is a második trimesztert, hogy mennyire élvezni fogom én ezt a helyzetet. Pedig már ekkor gondolhattam volna, hogy mégsem lesz olyan, mint amilyenre várok. Az első különbség már az volt, hogy míg Zsebre hónapokat vártunk, addig Babó hipphopp a hasamban termett. Amíg Zsebnél örömmámorban úsztam, Babó inkább félelmet keltett, mint boldogságot, hetek kellettek, mire felfogtam, hogy kétszeresen is anya leszek, és van egy új élet a pocakomban, akit szeretek.

Zsebbel elég könnyedén átvészeltem a korai tüneteket. Reggeli émelygésem ugyan volt, de tökéletesen megfelelt rá a latte és a gyömbértea. Másra nem igazán emlékszem. Persze, fáradékony voltam, az irodában majd elaludtam, délután is le kellett dőlnöm, de kábé ennyi volt minden. Babnál viszont a kávét teljes mértékben ki kellett iktatnom hosszú-hosszú hónapokra, az émelygés erős hányinger volt inkább, sőt előfordult olyan is, hogy rohanhattam a mosdóba miatta. Ráadásul nem csak reggel: a nap 24 órájából legalább 17 órán át tartott – az a 7 óra jólét is csak azért volt, mert aludtam.

Vártam a második trimesztert, mint a Messiást, de sokáig feleslegesen. Zsebnél úgy emlékeztem, hogy megváltás volt. Most visszaolvasva, már nála sem, de Babó még ebben is túltett. Nem volt elég a csípőfájdalom, most még a szeméremcsontjaimba is belehasított olykor-olykor, igencsak gyakran. Babó is megfordult gyorsan, aminek a következménye most az lett, hogy a savam túlteng. Állandóan gyomorszájon rúg, már-már attól félek, hogy a bordáim nem húzzák ki sokáig. Igen, hallottam már olyan esetekről, amikor a magzat eltörte anya csontját.

Mozgásomban is változások jöttek, többen megjegyezték, hogy sokkal rosszabbul megyek, mint előtte. Magam is érzem. Zsebnél tudtam tornázni, most még az sem megy, hiába próbálom. Fáj. Valószínűleg ennek nem szabadna visszatartania, de engem visszatart. Nagyon is. Még az alapvető teendőimtől is. Ehhez persze az is hozzáadódik, hogy éjjel sem jobb. Reggel mindig arra ébredek, hogy fáj. Hol a hasam, hol a csípőm, hol görcsbe ugrik a talpam. Kipihenni már hónapok óta nem tudom magam. Ha ülök, rossz: ha hátra dőlök a derekamba áll be egy ideg, ha előre hajolok, a savam marja a torkom, na meg Babónak sem jó. Ha állok, gyenge leszek és fájdogál a hasam. Még mosogatni is ülve mosogatok, de ha leejtek valamit, azt is csak szemeteslapátra söpörve tudom felvenni.

Zsebbel nem féltem ennyire a szüléstől. Most már rémálmaim is vannak vele. Leginkább a spinális érzéstelenítő fájdalmától rettegek. 4 év alatt, ha nem is romlott a gerincem állapota (ez mondjuk még kérdéses), de nem is javult….

Az első terhesség alatt 10 kilót szedtem fel, 63 voltam, amikor császároztak. Most vagyok 61 kg, és még előttem van a leghízósabb hónap. Az orvosom nem igazán nézi jó szemmel, diétára fogott. Bár a cukrom jó lett: 3,5, és 3-tól jó. A vasam viszont most kevés, amitől a savam is több, mint kellene.

Az biztos, hogy Babót nehezebben viselem, mint Zsebet. Valahol már nagyon várom, hogy kint legyen, de azért vele is megvan az az érzés, hogy milyen jó, amikor mocorog (és nem fáj), illetve még olyan kényelmesen békés az életünk. Mi lesz, ha itt lesz… Minden felborul, minden változik, és ott motoszkál a fejemben, hogy azok a rossz dolgok, amik Zseb születése után történtek, megtörténnek-e ismét? Hiszen az élet ismétli önmagát…

6 hét… várakozás… 6 hét… és egy új élet bújik ki a hasamból… 6 hét… és annyi teendő… 6 hét…

 

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!