Sub Rosa

Mit nekem bullet journal? Személyre szabott naptár ide véled!

Az első naplómat már általános iskolás koromban elkezdtem, de ténylegesen csak a gimnázium végén lettem nagy naplóíró. Volt egy piros kockás (négyzetrácsos), keményfedeles füzetem, amelybe minden áldott nap leírtam a velem történteket. Elismerem, akkoriban több naplóregényt is olvastam, mint például Laclos Les liaisons dangereuses-ét, vagy Kármán Fanni hagyományait, és valahol titkon elképzeltem, hogy majd valamikor az én életem is publikálva lesz. Mindezt addig gondoltam, amíg fel nem fedeztem a blogolást. Azok után már kevésbé éreztem hajlandóságot tollat ragadni, inkább a billentyűzeten kalimpáltam. Hiszen a saját, „titkos” naplómat is állandóan elolvastattam a barátnőimmel. Egyszer meg is jegyezték, hogy a naplót nem szokás mások orra alá nyomni. De hát ha úgyis elmesélném, nem egyszerűbb leírni? Eme blog is hasonló megfontolásból indult.

Ugyanekkor rászoktam arra is, hogy a sulis házifeladataimat egy naptárba jegyezzem fel: otthon csak felcsaptam a határidőnaplómat, és már tudtam is, mire kell készülnöm. Ez annyira jó megoldásnak bizonyult, hogy még az egyetem alatt is ezt alkalmaztam. Ekkor kaptam meg nagypapámtól életem első gyűrűs kalendáriumát. Picike volt, viszont egyre többet akartam bele sűríteni, ezért évről évre elfordított heti tervezőt vettem bele. Imádtam, és addig használtam, amíg a bőr szét nem foszlott.

https://www.instagram.com/p/BQf10k_DXIt

Azt hittem, hogy egy életen át el fog kísérni, de rájöttem, hogy a munkahelyemre már felesleges egy saját. Irodában dolgoztam, ott pedig kizárólag az asztali naptárunkat használtuk, nekem meg nem volt annyi plusz programom, hogy napi szinten írogassak. Ennek ellenére minden évben beszereztem egyet.

Sosem gondoltam, hogy e kettőt – a naplóírást és a határidőnaplózást – ötvözni lehet, amíg bele nem futottam a bujoba, vagyis a bullet journalba. Töredelmesen beismerem: nem is hallottam róla ezidáig, pedig minimum két éve (szerintem jóval több) trendi a bloggerek és a kreatív emberek között.

Csak egy toll és egy fehér lap.

Most nem fogok belemenni, pontosan miről is van szó, hiszen arról számos helyen sokkal jobb leírásokat találtok, mint amit én itt össze tudnék nektek hozni. Első körben ajánlom a Kincsesfüzetet olvasgatni ez ügyben, ahogy én is tettem. Ahogy belemélyedtem a témában, egyre több gyönyörűen kipingált naplót láttam. Naná, hogy megtetszett!

Az Instán szuper ötleteket találunk hozzá.

Ráadásul terhesen hihetetlenül feledékeny voltam, mindent fel kellett írnom, de még így is volt olyan, hogy összekevertem a dátumokat és 10 óra 13 perc helyett 13 óra 10 percre mentem ultrahangra.

Szóval eldöntöttem, hogy itt az ideje megint elővenni a régi hobbijaimat, és belevágni egy bujoba, amibe az előre megbeszélt találkozók mellé feltüntethetem az összes emléket a második terhességemről, illetve a már megszületett Babóról.

Minek nekem napló, ha már úgyis itt a blog?

Tették, sőt tettem fel jogosan a kérdést, hiszen itt mindenről beszámolok. Igen ám, de amióta nyilvánosan felvállalom a nevem, sokkal nagyobb felelősség is hárul rám – főleg a fiaimat nézve. Emellett rajtam kívül senkit sem érdekelnek az olyan apróságok, mint mikor mennyit ettek a gyerekeim, mikor voltak megfázva, stb. Egy anyának jó ezeket fejben (azaz füzetben) tartani, de „vadidegen” emberekre nemhogy nem tartozik, de még irritálóan is hat.

Valódi naplót több okból sem akartam. Ha már egy gyerek mellett nem volt időm semmire, kettő mellett biztos nem lesz lehetőségem (a blogoláson kívül), hogy leüljek és körmöljek olyan unalmas dolgokról, amik valahol engem sem érdekelnek. Persze, jó tudni, mikor fordul meg elsőként Babó, hány hónaposan fordította meg hason a fejét (már 3-4 hetesen, ahogy kell), de ezeket leszámítva a napjainkba nem sok változatoság kerül. Az első időkben nagy valószínűséggel még jó egy darabig nem lesz más: itthon vagyok a gyerekekkel – szeptemberig biztosan. A nagyobb jobb híján legózik magában, én hullafáradt vagyok, a kicsi meg éjjel-nappal szopik. Ugye, unalmasan hangzik? Leírni is az! Ahhoz meg tuti nem lenne időm, sőt tehetségem sem, hogy rajzban örökítsem meg ezeket a pillanatokat (ezt meghagyom az apjuknak). 

Mégis jó lenne valami, ahová felírhatom egy-egy szóval, listaponttal az adott érdekességeket, programokat, emlékeket, etc. 

Hamár a bullet journalt úgyis felfoghatjuk, mint egy listagyűjteményt…

Én pedig sok mindent listázok: napi, heti teendőimet, napi rutinomat, jelszavaimat, mindent, amit nem akarok elfelejteni. Vásárolni is check-it listákkal megyek. Szóval kell egy napló, melybe az események időpontjain kívül, a bevásárlási listákon, a babakelengyén át, a blogjaim dolgait is, azaz mindent, de mindent, még a legféltetebb titkaimat is feljegyzetelhetem.

Gyűrűs kalendárium, mint a lehető legjobb választás.

A sima füzeteket, határidőnaplókat elvetettem. A füzetet nem láttam át, olyan volt, mint egy szimpla napló: este leülök és leírom az elmúlt történéseket, nem tudok benne tervezni, kusza az egész. A naptárak pedig előre megadott rendszer alapján működtek, nem hagytak túl sok lehetőséget a kibontakozásra. Ha csak az lett volna a cél, hogy felírjam a találkozóim, akkor kiválóan megfeleltek volna, de ahhoz, hogy bennük menedzseljem az életem, az anyaságom, de – leginkább – a blogjaim, kevésnek bizonyultak. A Facebookon lévő Flyfilo csoportban láttam, hogy a legtöbbjük a gyűrűs kalendáriumot „vegyítették” össze a boulet journallal. Ez a megoldás állt hozzám a legközelebb, hiszen tervezhető, átlátható és SZEMÉLYRE SZABHATÓ!

 

A KALENDART KIADÓ jóvoltából kaptam egy gyönyörű M méretű, bordó Saturnus kalendáriumot.

A mérete 13,4 cm X 18,6 cm, szóval már elég nagy ahhoz, hogy mindenünket benne tároljuk, de azért mellette könnyen kézben tartható, belefér a legtöbb női táskába is (az enyémeimbe biztosan).

Kibontva a dobozából egy szűzies, steril napló volt. Elválasztó lapokat, egy könyvjelzőnek használható vonalzót, plusz néhány négyzetrácsos jegyzetlapot, illetve névjegykártyatartókat tartalmazott. Külön kaptam hozzá heti, illetve havi tervezőt is.

Nagyjából tudtam, mit szeretnék, de két dolgot elfelejtettem: mindenhez jó kézügyesség kellene, ha az nincs, akkor egy nyomtató. Na én egyikkel sem szolgálhattam. És itt lett az, hogy a bullet journalok szépségét, a mindennapi naplóírás jegyzetelését félredobtam, és helyette egyszerűen csak személyre szabtam az én Saturnusomat.

Mitől lett kizárólagosan az enyém?

Első körben a matricáktól és színes tollaktól!

Másodszor pedig megtanultam laminálni! Na, de jöjjön lépésről lépésre…

Anyumtól kaptam egy ausztrál falinaptárt. Az egyik kenguru fotót választottam belőle nyitóképnek. A kalendáriumhoz járt egy kezdő oldal, melyre ráírhattam az elérhetőségeim, ha ne adja az Ég, elveszíteném. Ezt a lapot fogva méretre vágtam a kengurut, majd papírragasztóval ráragasztottam. Sajnos arra nem figyeltem, hogy megolvadt a stift, így néhol átütött a másik oldalon, pontosan ott, ahová a nevem került. Megszáradás után beraktam két laminálólap közé, és megvasaltam. Végül, ahol az eredeti lap lyukai voltak, egy egyszerű, még az iskolában használt kétlyukú lyukasztóval kilyukasztottam. (hú ezt a szót ennyiszer le sem írtam még, nemhogy egy mondatban…)

Ezután rögtön beraktam a Hónapok fület, amit egy kihajtható éves naptár követett. Ezt a lapot nagyvalószínűséggel majd november környékén kezdem el használni, akkor is a hátoldalán található 2018. éves összesített naptár részét.

Most jöttek a külön mellékelt havi betétlapok. Ehhez is csináltam nyitó oldalt „Anya vagyok! De nő is…” szöveggel, de mivel január első feléhez ragasztottam, nem lamináltam. Kellett volna, mert a ragasztó engedi el a rávarázsolt képmontázst. Kinyitva egy teljes hónapot magunk előtt látunk.

Egy naphoz itt csak két sor tartozik, de a gyerekek miatt azért nincsenek annyira betáblázva a napjaim, csodaszámba megy, ha egy napra több programot kell írnom. Tökéletesen elegendő számomra, hogy ide írjam be, mikor kell vinnem a gyerekeket orvoshoz, védőnőhöz. A wishről rendeltem egy doboz miniatűr épületet mintázó „könyvjelzőt”, és az egyik Eiffel-toronnyal jelzem a mai dátumot. Azokat a dolgokat is itt jelölöm színes, öntapadós nyilakkal, amik hetente ismétlődnek. Rájuk írom címszavakban, majd  odaragasztom, amikor esedékesek. Szerencsére sokáig bírják, nem kell minden egyes alkalommal újat írni, elég, ha átragasztom.

A legfontosabb része a Hetek¸ a heti betétlapokkal. Ugyan megterveztem ennek is a nyitólapját, nem sikerült még kinyomtattatnom színesben. A blogos dolgokat (megjelenéseket, együttműködéseket, stb.) terveztem ide, végül mindenes lett: megtalálható Babó fejlődése is, de az autónk átlag fogyasztása is. Emiatt a blogos napokat mintás washi tape-okkal jelölöm a lyukasztó résznél (imádok lyukasztgatni ^^). A vonalzó pedig mindig a megfelelő hétnél áll. A listáim egy részét pedig post-itekre írom, és úgy ragasztom be az adott naphoz.

Nehogy azt higgyétek, hogy ennyi volt!

Jöhetnek a Jegyzetek! Ide vettem külön heti tervezőt, bár nem napok szerint használom. Egy-egy nap egy-egy lista. Amint kész vagyok eggyel, áthúzom. Itt minden megtalálható: a leendő napi teendőimtől kezdve a vásárlási listámon át a következő blogbejegyzésekig minden. Vettem még ide költségtervezőt, bár bevallom, ezt még nem használtam. A Kalendartnak számos hasznos kiegészítője van még ezeken kívül. Van külön tennivalók, utazás, projekt, kölcsönadtam/kaptam betétlapok és még sorolhatnám. érdemes megnézni a honlapjukon, mire van szükségünk.

Azt tudtam, hogy mindenképp akarok egy külön listát azoknak a beülős helyeknek, amik felhívva magukra a figyelmet az Instagramon bejelöltek. Ehhez a fenti módszerhez hasonlóan csináltam is egy elválasztó fület, majd eredileg telefonregiszterhez adott bianco lapokra írom össze, hová is menjünk még el a fiúkkal.

Az Információk fül után négyzetrácsos jegyzetlapokat tettem, amikre recepteket, belépési kódokat, egyéb adatokat gyűjtöm össze. Szeretnék ide is saját készítésű füleket, de még nem jutottam el odáig.

Mindez chamois színben!

Legvégül van még egy Budapest térkép, és egy névjegykártya-tartó, amibe a saját névjegykártyámat, illetve egy csomag öntapadós nyilat raktam.

Az éttermi ajánlók írásához el szoktam rakni a számlákat. Eddig hol ide, hol oda pakoltam ezeket, de most a nagyobbik fiammal közösen kidíszítettünk egy fehér borítékot, és kilyukasztottuk. Most már sosem veszítem el őket, hiszen a kalendáriumom mindig nálam van!

A saját elő- illetve hátlapi tartójában matricákat, post-iteket, kuponokat tartok. Azért meg külön hálás vagyok, hogy van tolltartója is, mert így már nem hagyom el a töltő tollam, ami nélkül írni sem tudnék.

Végül nem lett „igazi” bullet journalom, helyette lett egy gyönyörűséges, személyre szabott  Saturnus kalendáriumom, ami nélkül már élni sem tudnék sokkal nehezebben látnám át a mindennapjaim.

 

A fényképen szereplő Saturnus gyűrűs kalendáriumokat a Kalendart Kiadó biztosította számomra, és a Kalendart honlapján Ti is megrendelhetitek a hozzátok illőt!

 

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!