Sub Rosa

Miért nem lettem anyatejleadó anya?

Az alapötlet…

A csecsemőosztályon egy ikres anyuka lett a szobatársam. Nekem azonnal megindult a tejem – nem volt nehéz így a második gyereknél, na meg alighogy abbahagytam előtte a szoptatást. Viszont az ikrek első gyerekek voltak és az anyának sem úgy indult, ahogy szerette volna. Mindhármuknak tanulnia kellett a szopizást, míg én és Babó úsztunk a tejben – azóta is. A szívem facsarodott össze, hogy nem segíthetek. Hiába próbáltam, a kórház szabályzata nem engedte, de elindított egy olyan úton, amit nem is olyan könnyű végig járni.

Az elhatározás…

Még a kórházban elhatároztam, hogyha az ikreknek nem segíthettem, segítek más kisbabákon. A csecsemősnővér tanácsolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot az Anyatejgyűjtő Állomással, ők is általuk kapják a pótlásul szolgáló tejecskét. A Heim Pál honlapján meg is találtam őket, ahol részletesen leírják, milyen feltételekkel, orvosi igazolásokkal lehetünk tejadó anyák.

A kálvária…

Először is figyelmeztettek, hogy nem lesz egyszerű menet. Egyáltalán megéri? Akkor az oldalon azt lehetett olvasni, hogy 2.700 forint/liter amennyit kereshetek vele. Nem a pénz motivált, hanem az a sok-sok deciliter tej, amit rendszerint öntök ki a lefolyón, mert nem tudok mit kezdeni vele. Még hónapok kérdése, mire nálam beáll a kereslet-kínálat, addig a többlettel jó lenne más babákon segíteni.

Babó a mai nap két hónapos és egy hetes. Akkor pont két hónapja, hogy elindítottam a folyamatot. Beszéltem a védőnővel, majd elmentem a háziorvosomhoz beutalókért. Valószínűleg itt van a bibi elásva, mert ugyan az évek során többször is más városba költöztem, ragaszkodtam a szülővárosom orvosához, aki pontosan tudja, milyen diagnózisok állnak fenn nálam. Nem vagyok egy könnyű eset, na. Ahhoz, hogy beszerezzem a beutalókat 100 km-t kell megtennem, most már két gyerekkel. Szerencsére a gyermekeim apukája nem a megszokott időben és módon vette ki a szülési szabadságát, így volt pár napunk, hogy még ezt is elintézhessem.

Az orvosom előre jelezte, hogy nem lesz egy olcsó mulatság mindaz, ami elé nézek. Ahhoz, hogy elajándékozhassam a tejem, olyan fizetős vizsgálatokon kell túlesnem, mint a HIV-teszt, vagy a mellkasröntgen. Mivel nem a pénz miatt csináltam (volna), így csak bólogattam. Belevágtam, akkor véghez is viszem – gondoltam még akkor.

Ahogy félóráig ültem az asszisztens asztalánál és figyeltem, hogyan telefonálgat, rohangál össze-vissza a papírjaimért, már rájöhettem volna, hogy ne egy galoppmenetre számítsak . Sőt, ekkor veszett el minden!

Kaptam beutalót a tüdőszűrőbe. Kiderült, hogy a beutalóra nincs is szükség, csak fizessek be 1.700 forintot. Szoptatás alatt általában nem vállalják a röntgent, de mivel az anyatejleadáshoz szükséges, így szó nélkül, sőt a kéthetes babámra tekintettel előre hívva megcsinálták. Minden rendben.

A laborban levették a vérem és egy komplett vérképet csináltak. Egy héten belül megvolt az eredmény: néhány csillaggal ugyan, de elfogadható. Ezzel együtt levették a szükséges vért a HIV-teszthez is. De erről később.

Pár nap múlva sikerült a székletemet is feladnom postán. Még az asszisztenstől kaptam egy dobozt és hozzá egy 3.000 forintos csekket, amit befizetés után be kellett volna tennem szintén a dobozba. A postásokkal beszélve végül nem tettem, inkább beszkenneltem és mellékelve elküldtem a megyeri@synlab.com e-mail címre. Még szerencse, mert kiderült egy-két héttel később, hogy rossz címre küldették velem, abban a laborban nem végzik el azt a vizsgálatot, egy másik mintát küldhettem Debrecenbe. Ismét vidékre utazás, újabb doboz, de mivel megvolt a csekk beszkennelt változata, nem kellett újra befizetnem, csak a kinyomtatottat mellékeltem. Ennek az eredménye még nem jött meg.

A HIV-teszttel is hasonlóan jártam. A labor továbbította a fiolát, de mivel nem kaptam csekket, így a Synlab első körben azt küldött. Ezért a vizsgálatért 4.500 forintot fizettem, majd e-mailen ezt is elküldtem a számukra. Ennek sem jött még meg az eredménye.

Amíg ezek hiányoznak, várakozó álláson vagyok. Ha minden meglesz, mehetek a védőnőmhöz, aki továbbítja mindezt az Anyatejgyűjtő Állomásnak, és végezetül, ha ők azt mondják, minden rendben, kezdhetem gyűjteni a tejet.

Fogalmam sincs, hogy lesz-e most már ebből bármi is. Egyre inkább úgy érzem, hogy az ég nem akarja, hogy a tejemmel más kisbabákon segítsek. Pedig őszintén nagyon, de nagyon szerettem volna; mégis mostanra, mindezek után elment az egésztől a kedvem.

Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a - majdnem - napi frissekért!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Andrea Kovács says:

    Na ezert nem adtam en sem.
    Plusz a rontgent nem vállaltam be szoptatás alatt.

  2. Mayerné Répási Adrienn says:

    Első gyermekemnél örültem, hogy van tejem. Másodiknál rengeteg felesleges is volt, gondoltam én is adok le, hogy másoknak segíthessek. De mikor megláttam a rohangálni és fizetnivalókat, úgy döntöttem, nem éri meg az időt, pénzt, főleg hogy húzzák-halasszák és a környékünkön nincs tejleadó állomás sem. Ha bele gondolok mennyi babán segíthetnénk a tejjel, de csak szívatják a segíteni vágyókat, elfacsarodik szívem!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!