Sub Rosa

Tejberizs

Zseb amilyen mindenevő volt, olyan válogatós lett. Leginkább az általam készített ételekre mondja, hogy nem, köszönöm. Meg sem kóstolja. Hol az a baja, hogy meleg, hol az, hogy hideg. A legrosszabb, amit megkaptam, hogy büdös. Nem, nem volt az! Ilyenkor jön a mindig bevált recept: a bolti tejberizs.  Fló viszont azt tanácsolta, hogy csináljak török tejberizst. Végül nem… Tovább »

Pápá, szemüveg…

A Bobci blogján olvasható írás juttatta eszembe a kedvenc szemüvegem balesetét. Az egész nyáron kezdődött, amikor egy otthoni, párkapcsolati  krízis miatt szükségem volt arra, hogy én most az utcán flangáljak. Ehhez kapóra jött Juli18 hívása, miszerint gyerekek nélkül üljünk be egy kávéra a város Fő utcáján lévő pub teraszára. A nem éppen mai, trendinek számító ruhatáram… Tovább »

Plaza-haul, avagy milyen a shoppingolás Zsebbel

  Nem tudom, melyikünk a fáradtabb. A délutáni alvását az ölembe töltő Zseb, vagy a shoppingolásból hazatérő Én. A telefonom pillangós tokját Zseb kicsit szétvágta. Lehetne még használni, ha tudnám, hol van, de nem elég, hogy megrongálta, el is dugta, és nem hajlandó előadni. Emiatt kaptam egy másikat az apjától. Nem olyan szép, de mégis… Tovább »

BLW Zseb módra

  Amikor a Facebookon megígértem nektek, hogy írok a BLW-ről, nem is gondoltam, hogy ekkora fába vágom a fejszém. Főleg amiatt, mert nálunk az igény szerinti hozzátáplálás sem úgy ment, ahogy az elő van írva. Több okból is sutba vágtam az eszméit, szabályait, és követtem a mi igényeinket. S ha ezt egy igazi BLW-zős anyuka… Tovább »

Minden anya álma….

Hunyjátok be a szemeteket és képzeljetek el egy üdítő nyaralást. Mit láttok? Én egy kényelmes nyugágyat egy medence partján. Ragyogó napsütést. Házikóra emlékeztető napernyő alatt éppen mohitót szürcsölgetek hosszú, műanyag pohárból, a szememen a lila Burburry napszemüvegem (vagy helyette a fekete Marc Jacobs szemüvegem), előttem egy füzet, amelybe a kedvenc rózsaszín töltőtollam írogatok. Most éppen… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Tavalyhoz képest…

  Azt hittem, hogy ezt a VKP-témát ma kihagyom, mert nem szeretek visszatekinteni. Főleg, amióta a gyerek apja többszörösen “megbotlott”, és azzal védekezett, hogy ne hozzam fel azokat a dolgokat, amik már egyszer megtörténtek. Emiatt az éves összefoglaló elég ahhoz, hogy végignézzem a tavalyi évemet, majd a rossz pillanatokat (és sajnos ezzel a jókat is)… Tovább »

Egy-két szó az idei Gourmet Fesztiválról

Rövid leszek. Elkezdtem írni egy posztot a Gourmet Fesztiválról, ahol vasárnap voltunk. Először kritikát, ajánlót, beszámolót próbáltam összehozni, de rájöttem, hogy ez most nem nekem való.  Nem vagyok nagyon étterembe járós. Általában egy plaza gyorséttermébe kapunk be valamit, vagy a közeli Fabito pizzériában, ahol egy időben már előre tudták, milyen feltéttel kérem a pizzám. Illetve van… Tovább »

Ott, ahol jólesik! – Összefogás a szabad szoptatásért!

Ma délelőtt egy flashmobbal demonstráltuk, hogy bárhol és bármikor jogunk van megszoptatni a gyermekünket. A villámcsődület apropója egy tegnapelőtti incidens volt, amikor is egy szoptató kismamának felhívták a figyelmét a budapesti Nyugati téri McDonald’sban, hogy a tevékenysége nem elfogadott az étteremben. Emiatt néhány száz anyuka úgy gondolta, hogy ma megmutatja mindenkinek, hogy pont az étterem… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Egy blogposzt születése

Régen csak úgy jött a késztetés, hogy írnom kell. Akárhol voltam, volt nálam toll-papír, mert a legváratlanabb pillanatokban látogatott meg az ihlet. Ilyenkor vagy verset, vagy egy novellát írtam (most épp a Követést folytatom, ha valahol vagyok), de ide a blogra semmit se. Ahhoz nekem mindig is kellett egy kis nyugalom, és egy billentyűzet. A… Tovább »

Zöld pestós pogácsa à la Chéri

A gyerek apja holnap lead egy projektet és a többi résztvevőnek köszönetképpen pogácsát sütött. Emellett nagyon is jól tudja, mennyire imádom a bazsalikomos zöld pestót. Ha csak magamnak készítek ebédet, akkor veszek egy üveggel és főzök ki hozzá pennét. Így a kettőt a kedvemért ötvözte. Hozzávalók (kb. 50 darab apró pogácsához): Tészta: ¾ kg liszt… Tovább »

3 éve már…

Te voltál az első gyermekem, az én elkényeztetett kislányom. Makogtál, ugráltál, haraptál, igazi kis vadóc voltál. Végigszenvedted velem az egyetemet, a szenvelgéseim, a költözéseim, meg minden egyebet. Ketten voltunk sokáig, majd jöttek a többiek, de mi akkor is megmaradtunk egymásnak. Puszikat kaptam tőled, a reggeli ébresztéseid a mai napig fájdalmas mosolyra késztetnek.  Örökké hiányozni fogsz!… Tovább »

Zseb kétéves

Zseb pontosan 2 év 2 hét 4 napos. Azért vártam eddig az (éves) számadással, mert ma mentünk védőnői státuszvizsgálatra, és reménykedtem, mostanra pontos adatokkal szolgálhatok. Tévedtem.  kiló: 12 kg 60 dkg egy plüss kockával együtt. Két hónapja pontosan 12 kg volt. Három éves koráig kell 13 kg lennie, szóval nem kell aggódnunk: meglesz. centi: 90 cm volt 2… Tovább »

Dacolunk, dacolunk, dacolunk…

Először is le szeretném szögezni, hogy Zseb még nincs kétéves, és az az egy hónap feljogosít még arra, hogy ne vegyem őt egy kalap alá a rémes kétévesekkel! A poharam! Persze, már réges-rég belépett ő is a dackorszakba, keresi a határokat – mind a természetét, mind az enyémet, de ezt még javában nem írnám kezelhetetlennek… Tovább »

T.A.G. – az Insta

  Eddig még sosem volt semmilyen tag az oldalamon, sőt beismerem, sokáig nem is hallottam róla, a mai napig sem vagyok teljesen tisztában azzal, mit is takar pontosan. Viszont most a Facebook-csoportban többször is belefutottam az Instagramos kérdőívbe. Az Insta pedig a kedvenc telefonos applikációm, ami nélkül olyan, de olyan unalmas lenne már az életem! Mindig is… Tovább »

Vedi Napoli e…- képekkel!

Nápolyt látni és aludni – lehetne a mi kirándulásunk mottója. Mert a mi majd’ két évesünk szinte az összes érdekességet végigaludta. De hogyan is zajlott a nápolyi utunk?   A WIZZAIR akciójának jóvoltából már a firenzei utunk idején tudtuk, hogy most februárban Nápolyba megyünk. Nem aggódtuk túl magunkat, hiszen Zsebbel már megjártuk Olaszországot és Franciaországot… Tovább »

Bibi

Itthon vagyok a gyerkőccel, szinte nap mint nap 24 órában  összenőve, mégis minden nap meglep valamivel. Nem szoktam vele fejlesztő játékokat játszani, —úgy gondolom, hogy most  még a szabad játék a leghasznosabb számára. Ezért is volt meglepő, amikor először kimondta az állathangokat, mert ha rábökött egy tehénre, én nem azt mondtam neki, hogy búúú, hanem,… Tovább »

Hope

Ti mit tesztek, ha féltek valamitől? Belevetitek magatokat, hogy minél előbb túl legyetek rajta, vagy örökké kifogásokat kerestek, hogy minél később kelljen szembenézni vele? Én az utóbbihoz tartozom. Addig húzom-halasztom a dolgokat, amíg csak lehet, vagy nem jön egy isteni szikra, hogy ideje szembenéznem a végzetemmel. Most legalább 6 évig odáztam el a dolgokat. Zseb… Tovább »

10 legjobb dolog a blogolásban

A MBBK csoport újabb házi feladatot adott. Igaz, nem mára, de eddig nem volt időm megírni, viszont nagyon tetszik a feladat. Imádok blogolni, és elsőre azt hittem, hogy egyszerű lesz összeszedni azt a 10 dolgot, ami miatt szeretem. Aztán a felénél felhagyott a lelkesedésem. Hiszen nekem ez az egész olyan természetes, sosem bontottam részekre az… Tovább »

A tél kezdete

Nem volt még ilyen bejegyzés, és valószínűleg nem is lesz több túl sok. Ahogy írtam már, nem szeretem a telet, viszont vasárnap, miután a gyerek apja kitalálta, hogyha már havazott fenn a hegyekben, menjünk és nézzük meg, hihetetlenül boldoggá tett a hó látványa. Nem tudom miért. Talán, mert a meleg autóban ücsörögtem, és onnan néztem csak…. Tovább »

C’est moi…

– Ça va?! – Ça va?! Köszöntik egymást a franciák (hasonlóképpen az angolok is: How do you do?). Igazság szerint, az udvariasságon kívül nem igazán érdeklik őket, hogyan is van a másik. Nagyjából úgy is tudják. Minden embernek megvan a saját problémája, ami számára a legsúlyosabb. Senki nem tudja átérezni a másik fájdalmát, baját, hiszen… Tovább »

Ketten – vagy többecskén – a városban

Családom mindig fél elengedni minket kettesben Zsebbel. Én is a minimálisra csökkentem az ilyen alkalmakat, pedig mindig rájövök: jó páros vagyunk. Ma sem volt ez másképp. Vidéken vagyunk, itt mindig könnyebb, mert nincs annyi lépcső, autóval könnyedén el lehet jutni bárhová, és az indulásnál mindig van segítség. Ma is apum tette be Zsebet az autósülésbe…. Tovább »

Szülők nélkül is minden szupi!

Eddig is előfordult, hogy Zsebre egy-két órára más vigyázott. Leggyakrabban a nagyszülők vitték el sétálni, a játszótérre, amíg én otthon rendezkedhettem. Tegnap is hasonlóra kértem a nagypapám: miután felébredt a kismanó, ebédelt is egy keveset (nagyi krumplilevese bejött neki), vigye el, látogassák meg az otthon maradt dédnagymamát. Egyikőjüket sem kellett győzködni, nagypapa boldogan vitte magával… Tovább »

Állatok világnapja

Zu Zu az, aki meg szokott emlékezni a világnapokról, de erről az egyről én is szeretnék 🙂 Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a – majdnem – napi frissekért!... Tovább »

Még másfél éves sincs!

Az előző havi számadásom elmaradt, mert éppen Franciaországban töltötte be a 16. hónapot, és az augusztus inkább rólam szólt, mint róla. Sorry, édes kisbabám!  Viszont jöjjön most ő! Ebben a hónapban újdonsággal is bővül eme “rovatunk”, de erről majd később. kiló: nem tudom, 10 és 11 kg között van valahol.  centi: 80 valahány. Nyurga fog: 10. (már… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!