Sub Rosa

8 cél a 2017-es évre

Ahogy az előző posztban olvashattátok (illetve korábban is), nem szoktam éves fogadalmat tenni. Inkább elérhető célokat, vágyakat tűzök ki, amik vagy összejönnek, vagy nem. Ha sikerül megvalósítani őket, akkor happy vagyok, ha nem, akkor meg nincs akkora katasztrófa, hogy a megfelelő mennyiségű szomorkodás után tovább emésszem magam rajta. Sőt mi több, tavaly nem is tettem nagyon ilyet,… Tovább »

Óvoda… Muszáj?

Van még egy évünk az ovi kezdésig, mégis egyre inkább foglalkoztat a dolog. Áprilisban – egy álommeló hiú reményében – kezdtem el az óvodák után érdeklődni. Leginkább a CsaNák és a magánintézmények tetszenének, ahol tudom, hogy ugyanolyan szellemben “nevelik” a gyerekeket, mint amilyenben én is hiszek, de annyi pénzünk nincs, egyébként is a város másik… Tovább »

Fejen csapott?!

Channah látogatott meg minket, éppen a nappaliban kávéztunk. Zseb körülöttünk játszott. Egyszer csak, felém szaladt. Nem foglalkoztam vele, mert az arca boldogan ragyogott; helyette inkább a kávémat kortyolgattam. Ezért észre sem vettem, jobban mondva nem is figyeltem, mit szorongat a kezében. Egy műanyag vállfát… Odaérve mellém megállt, és teljes erejéből kupán vágott az akasztóval. Hirtelen… Tovább »

Búcsúbuli

Amióta Zseb megszületett, igazán nem jártam el itthonról, néha egy-egy céges összejövetelre mentem (azaz a volt kollégáim búcsúbulijaikra). Ahogy már írtam, hogy július elsejével felmondtam a cégnél, ahol eddig dolgoztam, majd augusztus végén valóban el is jöttem. Így az utolsó összejövetel, amire úgy néz ki meghívtak elmegyek, a saját búcsúbulim volt. Ahová (hálásan köszönöm!!!!! ♥)… Tovább »

Jelenkezések

Szóval lassan itt a november, én meg egy határidős meló mellett úgy döntöttem, hogy aktiválom magam – mindenhol.  Eddig már két alkalommal (mindjárt jön a harmadik) találkozhattatok VKP-poszttal (két hetente adott témában írok), novemberben pedig ismét benevezek a Nanowrimora. (Köszönöm Fiatal Lány!!!!). Idén újra indul a Caféblog VIP programja, ahová – ha emlékeztek – már… Tovább »

Támasz nélkül…

A családos születésnapi beszámoló még várat magára, ugyanúgy a 16 havi státuszos is. Se időm, se energiám megírni. De leginkább lelkierőm nincs. Önsajnálatba burkolózom, mert néha olyan jó… Az sem lenne utolsó dolog, ha valakivel meg tudnám osztani a gondolataimat, szomorúságaimat, félelmeimet, és nem kellene mindennel egyedül szembe néznem. Sosem tudtam, mindig – még felnőtt… Tovább »

Nem bánom meg!

Most még félek tőle, mit is hoz a jövő? Anyagilag mennyire lesz nehéz, hogyan fogok 2 év múlva visszaállni a sorba…De tudom, hogy a legjobb döntéseim egyike. És sohasem fogom megbánni!  Mert Zsebet választottam. Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a – majdnem – napi frissekért!... Tovább »

Fura az élet…

Mielőtt elkészülne egy képes poszt… Augusztus 31-ével megszűnik a munkaviszonyom.  4,5 éve voltam a cégnél, összesen 2 hónapot voltam táppénzen a terhességem utolsó szakaszában. (A 6 hét gyermekágyas időszakban sem dolgoztam, de akkor aludni sem volt lehetőségem. Illetve 3 éve volt egy hasi műtétem, akkor 3 hét kimaradás.) Szociális marketingesként mentem vissza, amit itthonról “tudtam”… Tovább »

Fáradtság…

Hétvége, amikor együtt a család. Apa együtt lehet a fiával… Gondoltam Mr. Férfi is leveszi legalább vasárnap a terhet a vállamról, de úgy éreztem, hogy még ekkor is én vagyok az egyetlen, aki Zsebbel foglalkozik. Ő most elmegy vásárolni, mosást tesz be, sír, etessem meg, sír, nyugtassam meg, mert ő nem tudja… Közben az édes… Tovább »

Csak a mami ölében… (+ képek)

A kis bohóc  A képek nem tartoznak a történethez. Csak olyan édes rajtuk, így “meg kellett osztanom” őket.  Most már személyesen kell felvennem a fizetésemet, aminek örülök is, meg nem is. Örülök, mert mindenképp itt kell lennem a városban, és kimozdulhatok a négy a fal közül – van saját autónk, még jobb. Ami miatt mégsem… Tovább »

Bárcsak holnap lenne…

Sóhajtottam tegnap minden másodpercben. Zsebi mostanság este 6 felé rázendít és abba se hagyja lefekvésig. Éjjel kissé nyöszörög ilyenkor, de nem ébreszt fel igazán… Általában reggel boldogan, mosolyogva ébred. Általában… Tegnap nem… Alig lehetett vele bírni. (Az Ausztrálián elaludt.) Közben jött egy telefonhívás, mely kissé kiakasztott. Bár fogalmam sincs, mi miatt volt az egész hisztim,… Tovább »

Pénzügyekről egy-két szóban

  12 nap: duzzadó boka – vizesedek?  Dupla koleszterinszint és sok baktérium a vizeletben – orvos megnyugtatott, hogy ne aggódjak, Zsebi Baba jól van, ezek a tünetek pedig jellemzőek a terhességre.   Papám utána járt a pénzügyi dolgoknak, melyek érinthetnek a szülést követően. Erről már talán írtam*, most nem fogom összevetni, hogy milyen lehetőségek is állnak… Tovább »

Ideje lassítani!?

18 nap van hátra a császárig. Mostanság mással nem is fogom kezdeni, hiszen a visszaszámlálás megindult, rohamosan fogynak el előlünk a napok. A telefonom kismama applikációja a hétre a következőt írta: „ideje lassítani”. Lehet benne valami, mert két (és fél) hét múlva már ketten leszünk. Amit persze el sem tudok még képzelni. Van egy gombóc… Tovább »

Memories…

Megint általános iskolásnak érzem magam. Éppen a ballagásunk volt akkor. Ott ültem a zöld iskolapadban a vadonatúj hófehér ingemben, az erre az egy napra vett szoknyás nadrágomban. Kivételesen néma csend volt a teremben: megilletődve vártuk, hogy az osztályfőnökünk néhány szóval elbúcsúzzon tőlünk, majd egy-egy szál virággal mi mondjunk köszönetet a kedves tanárainknak, akik 4-5 éven… Tovább »

Változások kora

A 2013-as év a változások évének tűnik már így az első hét után is. Gondoljunk csak abba bele, hogy még 4 hónap és kis babám lesz (akit először meg is kell szülnöm). Addig a hasam még nagyobb lesz, a mozgásom még bizonytalanabb.  Az egész ott kezdődött, hogy költözködtünk. A lakás még mindig több bombát látott,… Tovább »

Egy kismama legyen szép és divatos!

Még mielőtt bármit is mondanék, újra és újra fel kell hívnom a figyelmeteket, hogy túlérzékeny vagyok, mindent magamra veszek és mindenen sírni kezdek. Ilyen eset volt a tegnapi, illetve szerdai incidensnek sem nevezhető érzelmi csapás.  A szakmámban nem én vagyok a legjobb. Sosem törekedtem az lenni, megbízhatónak, jó munkaerőnek tartom magam, és úgy vettem észre,… Tovább »

NAV és az adókedvezmény, avagy a felvilágosítás az nuku

Fontos tudni, hogy a kismamákat a terhességük 91. napjától adókedvezmény illeti meg. Erről a neten a következőt találtam a családinet.hu oldalon (szó szerint másolom ki az elejét, érdemes átkattintani és az egészet elolvasni): Mértéke: Eltartottanként és jogosultsági hónaponként, egy és kettő eltartott esetén 62.500.-Ft, Három vagy annál több eltartott esetén 206.250.-Ft. Ki lehet kedvezményezett eltartott?… Tovább »

Kerüljem a villamost?!

Anyósom hívta fel legelőször a figyelmem a villamosok veszélyeire. Teljes mértékben egyetértettem vele, de mivel nem tudom kikerülni (az irodába is csak két vonalon utazom), így magamban elhessegettem a rossz gondolatokat. Mivel rosszul megyek, így általában – a baba nélkül is – átadják a helyet, most majd, ha lesz hasam, pedig biztosan találok rendes, kedves… Tovább »

Hogyan hozzunk szívrohamot a mamára?

Végre elérkezett a második ultrahang ideje, azaz az újabb fotózás. Nagyon vártam, számolgattam a perceket,  nem is számítva a nap közelgő “izgalmaira”. A munkahelyemen közölték, hogy akkor ne felejtsek el minél hamarabb szólni arról, hogyan is döntöttem a későbbiekről. Szóltam, hogy nem szándékozom elmenni 3 évre gyesre, csak néhány hónapra, utána folytatnám a munkám (a… Tovább »

Úgy néz ki, megoldódott a babysitter kérdése…

Az új törvényeket figyelembe véve a következő lehetőségekre számíthatok (jó esetben): Dolgozom napi 4 órát (heti 20 órát) havi 45.000 forintért, itthon vagyok havi 40.000 forintért… Gondolom, senkinek nem kérdés melyik lehetőséget fogom választani… De azért mondja el nekem valaki, hogy lehet ebből a pénzből megélni, ha egy albérlet ára is 50 felett kezdődik? Legalább… Tovább »

A kétségbeesés napja

Ahogy már írtam, jelenleg két munkám van. Az egyik határidős (jövő szerda), a másik meg állandó. Most a határidős miatt éjjel-nappal dolgozom. Napközben az irodában alszom ücsörgök, éjjel pedig az otthoni (egyébként céges) laptop felett görnyedek. Már a napi 4 óra alvás rutinná vált: este 10-kor lefekszem, nem bírom tovább, de reggel 3 előtt kelek, és megállás… Tovább »

Elektronikai kütyük meneküljetek!

Vannak időszakok,amikor jobb, ha nem nyúlok semmilyen elektronikai kütyühöz. Van, amikor hónapokig nem megy tönkre semmi a kezem alatt, van, amikor mindent elcseszek. Most ebben az érában vagyok: tegnap is sikeresen elállítottam a Főnök laptopját. Az egész onnan indul, hogy az irodában nem engedélyezett az internet használat, még nekünk marketingeseknek sem. Így mindenki úgy oldja… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!