Sub Rosa

Autóvásárlási szándékaink

Zsebit várva megállapítottuk Mr. Férfivel, hogy most már valóban szükségünk van egy saját autóra. Közben valakinek a családból (vagy Fiatal Lánynak) eszébe jutott, hogy lehet kérni az Állam bácsitól valami kedvezményt, ha éppen nincs autó a nevemen, illetve ha x éve nem igényeltem ezt a fajta támogatást. Nem volt annyira sürgős az autó, így januárban… Tovább »

Nyakig…

A héten több időt töltünk kettesben Zsebivel, mint összesen eddig a három hónap alatt. Tegnap egész délelőtt kettesben voltunk, anyósomék csak délre jöttek, mert egyre fodrászhoz készültem. Készülődés előtt úgy voltam vele, hogy még megszoptatom, ne a nagyinak kelljen cumisüvegből megetetnie, mert az külön harci feladat*. Szoptatás közben hallom, hogy szépen dolgoznak a belecskéi, és… Tovább »

Mi, a szülei…

A matrac már nem kényelmes… Ez a blog először a babavárásról, később Zsebi Babáról akart CSAK szólni, ehelyett azt lehet mondani, hogy csak RÓLAM szól. Most is írhatnék a képen látható hadműveletről, arról, hogy most itt ül mellettem a pihenőszékében, rúg-kapál, éppen csuklik és már fogzik… de mind ehelyett a hülye szüleiről fogok. Szegény gyereket… Tovább »

Álmában mosolygott

Hajnali négykor, miután szopizott és tisztába raktam, visszaaludva valami édesről álmodhatott. Telefonnal készült és nem mertem vakut használni, nehogy felébredjen. Hajnalodott már, így az utolsó kép világosabbra sikerült: Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a – majdnem – napi frissekért!... Tovább »

Internet nélkül…

… megáll a világ. Legalábbis az enyém.  Se dolgozni, se blogolni nem tudok. Mondhatjátok, hogy legalább több időt tölthetek a picimmel, de így még Mr. Férfivel sem tudom felvenni a kapcsolatot. A hétvégi apukáknak ez az átka: csak online lehet jelen a babó életében. Amíg Magyarországon van, addig nincsen gond, hiszen a családi csomag révén… Tovább »

Házasélet baba mellett

Most tényleg felnőttképzéses kategória lesz! Tudom, hogy nem illene ezt leírnom – Channah kérlek ne is olvasd – Mr. Férfi is ki lesz tőlem akadva, de akárhányszor rágondolok, nevethetnékem támad. Egyikünk sem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz összeegyeztetni a romantikát a baba után.         Tudjátok, az első hat hétben nem lehetett, utána… Tovább »

Kérdések halmaza

Este a sötétben az alvó Zsebit néztem, és az elmúlt órák beszélgetésein gondolkodtam. Főleg az anya-gyerek kapcsolatán. A szereteten, a tiszteleten, a féltésen… Mivé neveljük a gyerekünket, és ő hogyan fog reagálni a mi dolgainkra? Mit tegyek, hogy ne kelljen sosem csalódnom benne? Mit ne tegyek, hogy a fiam egész életében büszke lehessen arra, hogy én vagyok… Tovább »

Ha már van 10 percem…

Odafenn láthattok egy „halott” linket, Lepkelány névvel. Az egész Fló ötlete volt: örökítsem meg az életem, milyen helyzetekkel találkoztam ÉN, aki „másabb”, mint a többi ember… Elkezdtem, bele is vágtam, de rá kellett jönnöm, hogy olyan szétszórt mozaik darabkákra emlékszem csak azokból az évekből, amikre jó lenne felépíteni a történetet, amelyek nem állják meg egymagában… Tovább »

2 hónapos adatok

Hogy rohan az idő! Megint eltelt egy hónap. Igaz, múlt hét csütörtökön volt 2 hónapos, de meg akartam várni az orvosi vizsgálatot, szurit, hogy már ezeket is belevehessem. Viszont holnap a vizsgálat után utazunk a Tiszára, ahol internet nélkül kell megoldanom még a szociális médiát is, nem hiszem, hogy tudok majd nagyban írni. Szóval: Testhossz:… Tovább »

2 hónapos a drága – azaz a „várva várt” fülvizsgálat (2. rész)

Ugyanilyen géppel vizsgálták Zsebit is. Szóval korán érkeztünk. 4-en voltunk, apum a sofőr, Mr. Férfi az erő, Zsebi a vizsgált alany és én a tejcsárda. Apum kísért el a recepcióra, Mr. Férfi Zsebit már rögvest a fül-orr-gége kiírású tábla felé tolta. A bejelentkezésnél egy 7 hónapos kisfiút toltak előttünk*, őt is az audiológiára hozták. Később… Tovább »

2 hónapos a drága – azaz a „várva várt” fülvizsgálat (1. rész)

Már tegnap feljöttünk, hogy reggel korán indulhassunk a Madarász utcai fülészetre. Igaz, kiderült*, hogy csak fél egyre kell mennünk, így nem is kellett olyan korán elindulnunk, volt egy kényelmes délelőttünk. Éjszaka meglepő mód nyugodtan aludtam, nem ébredtem fel**, nem álmodtam rosszat, reggel sem éreztem azt a kellemetlen félelmet, amit hasonló helyzetekben szoktam. Jó, féltem, de… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!