Sub Rosa

Éjszakai tortúra

Instán Nem a Kathy Bates-es Annie kínzásaira kell gondolni, sem az inkvizíció gyötréseire… Az esti sírás fél órára csökkent, de azt sem egyszerre. Fáradt, jön a foga, nyűgösebb ilyenkor, de már elmúlt az a „kólikás” időszak, ami elvileg hasfájással járt, én azért a mai napig kételkedek benne. Fél tíz felé már alszunk. Mindketten, mert Zseb… Tovább »

Csak ülök…

Kisírt szemekkel ébredtem. Vagyis nem is aludtam. Éjfél felé próbáltam ledőlni, mert szétment a fejem. A sötétben még inkább kattogott az agyam. Annyira szerettem volna megbeszélni, annyira szerettem volna egy kis vigaszt kapni, de csak Zseb szuszogott ott mellettem. Aminek végül is nagyon-nagyon örültem, mert a múlt héten megint becsipogott a riasztó. Beszéltem tegnap a… Tovább »

Ultrahangon

Nem a poszthoz kapcsolódik, de itt olyan édes Az ultrahangos beutaló időpontja most péntekre szólt. Mr. Férfi dolgozott, így apum kísért el Zsebivel. A Heim Pál Kórháznak két bejárata van. Az egyik a sürgősségi, a másik a rendelőintézet, de maga az épület ugyanaz, sőt a szinteken át is lehet menni az egyikből a másikba. Legelőször… Tovább »

Dédinél

Végre eljutottunk az apai dédmamihoz is. Menni szerettem volna már korábban, hiszen mégiscsak az első dédunoka, sőt az én nagyszüleim nap mint nap látják Zsebit, addig Dédi csak egyszer 6 naposan pár percre. Mr. Férfi nem igazán próbálta összehozni a talit. Nem firtattam, miért, mert volt egy sejtésem. 4 éve jöttünk össze Mr. Férfivel, de… Tovább »

Már guggolunk!

A mászásnál nem jött még rá, hogy a fejet is emelni kell… Kényes téma, úgy olvassátok! Előre szóltam… Tegnap délben vendéget vártam. Előtte egy félórával akartam felöltöztetni szép ruhába a gyereket, mert addig csak itthoni szedett-vedett göncben játszadozott a földre leterített pokrócon. Itt nincsen pelenkázó-asztal (amit vettünk, vidéken használjuk), így a kiságyban szoktam. Eddig csak… Tovább »

A dudor

  Ahogy sejteni lehetett, a lengőbordája még nem lejátszott meccs. A hét eltelt, de a pukli továbbra is ott van, sőt mintha nagyobbodna – megnyugtatok mindenkit, hogy ez csak az aggódó anyai szemnek tűnik úgy –, így inkább elvittem még egyszer orvoshoz.   Most itthon vagyunk, így az itteni védőnőt – aki ráadásul Mr. Férfi… Tovább »

Tévé előtt

Mostanság nem nagyon tudok miről írni. Nem mintha Zseb nem fejlődne, nem lenne a világ legaranyosabb gyerkőce. Csomó mindent tud, produkál. Mégis ha írnék magamról írnék, az álmaimról, a vágyaimról, de azokról mégsem. Nem is olyan régen megfogadtam, hogy a lehető legcsekélyebb mértékben fogok írni most már magamról. Első körben sem akartam, ez a blog… Tovább »

Kisbabáknál minden egy hét

A Tiszánál voltunk, s elmentünk fürödni. Igazság szerint ez csak azért fontos, mert ott vettük észre, de még mielőtt rosszra gondolnátok, az előtt, hogy bármi olyat csináltunk volna a gyerekkel (nem, nem vittük be a vízbe). Levetkőztettük, és két lilás pötty volt a hátán. Olyan szemölcsféle, de az a kiálló bőrdarabkás. Megijedtem. Rögvest hívtam a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!