Sub Rosa

Kereszttűzben – őszintén és nyíltan!

  A magyar blogok – szerintem – legnagyobb összetartó közössége a MBBK. Alapítója, Suz’n nem csak figyelemmel kíséri a mára már 1638 tagra bővült „kis” csapatot, hanem különböző ötletekkel aktivitásra is sarkalja őket. Az egyik ilyen játéka a NAP BLOGGERE. Minden egyes nap van egy blogger, akitől bármit kérdezni lehet, és ő szíves-örömest válaszol is a legkülönfélébb… Tovább »

Milyen is egy jó gyerek?

  Mindig is a válaszkész nevelés elveit vallottam, és az EMK, azaz együttműködő kommunikációt alkalmaztam a fiamnál, aki most pontosan három és féléves. Eddig nem gondolkodtam el azon, hogy jól döntöttem-e, hiszen nekünk picike, illetve kiterjedt családunknak ez  tökéletesen megfelelt, a gyerek szépen fejlődött, az olyan „veszélyesebb” korszakokat, mint a szeparációs szorongás, hisztikorszak, óvodai beszoktatás,… Tovább »

Azok a szegény, szerencsétlen apák! – avagy az apai vs anyai szabadságról

  Azt mondják, hogy a gyereknevelés egyenrangú a szülők között. Egy gyereknek kell, hogy legyen egy apja és egy anyja, akik munkamegosztásban élik az életüket. De valóban így van? Az apa ugyanannyit ad bele ilyenkor is a kapcsolatba, mint az anya? Vagy az anyának az a kötelessége, hogy alárendelje magát a gyerekének?  Kivel vagyunk elnézőbbek:… Tovább »

[xmas TAG az 1-2. nap] avagy filmek és kívánságok a karácsonyra

A bloggerek világában nagy divat, hogy TAG-okat írnak és kihívásokban vesznek részt. Ha már most a gyönyörűséges névjegykártyámon* blogger szerepel titulusként, akkor illik nekem is részt vennem legalább az egyikben. Esetleg mindkettőben? Oké, most összekötöttem a kettőt, és jelentkeztem Suz’n kihívására az MBBK oldalán. Na de miről is van szó?   A Xmas Challenge az MBBK oldal meghirdetett karácsony… Tovább »

Mondd, milyen legyek!

Megfelelni vágyás… amikor mindenki más előrébb van, mint én magam… amikor mindenki más fontosabb, mint én magam… amikor mindenki más okosabb, ügyesebb, tehetségesebb, mint én magam… Ebben a felfogásban nőttem fel, s leledzem a mai napig. Ha a szüleimet kérdezik erről, csak csodálkoznak, hiszen nem ilyennek neveltek. Arra ösztökéltek, hogy legyek büszke a tetteimre, álljak… Tovább »

Ne játssz kerítőnőt, mert a végén visszanyal a fagyi!

Általában hogyan jön össze két ember? Megismerkednek, beszélgetnek, szerelembe esnek. Nem ez a normális folyamat? Na, nálunk ez nem így ment. Megismerkedtünk, beszélgettünk, majd jött egy harmadik fél, aki kitalálta, hogy nekünk egymásba KELL szeretni. Aztán a gépezetbe hiba csúszott. Na, most erről a hibáról fogok nektek mesélni.   A hiba én magam voltam, mert… Tovább »

Mit gondoltok a férfi-nő barátságról?

Ti hisztek benne? Én nem. Lehet, hogy mert sosem volt igazán férfi barátom. Lehet azért, mert azoknál a férfiaknál, akik közel álltak hozzám, a vége mindig az lett, hogy az egyikünk többet érzett a másikunk iránt, vagy éppen a beszélgetéseink témája kimerült az egymás dicsérésében, hogy mennyire kívánatos, szexi a másik. A szexuális túlfűtöttség mindig is… Tovább »

Liebster Blog Award

Az elmúlt napokban hatalmas megtiszteltetések értek! Az első váratlan és csodálatos meglepetés akkor ért, amikor a Gyereketető oldal ajánlotta a blogom a Facebook-oldalán. Ennek az ajánlónak köszönhetően megdőlt a legolvasottabb napom, és meghaladtam az erre az évre kívánt oldalkedvelési létszámot is. Hálásan köszönöm! ♥ A másik elismerést Cseresznyevirágtól kaptam: engem választott ki az egyik Liebster vándordíj “győztesének”! Yupééé! ♥… Tovább »

The Beauty Blogger TAG

Nagyon sokáig csak ámulva és irigykedve nézegettem a TAG bejegyzéseket, mert azt hittem, hogy csak a beavatottak válaszolhatnak a feltett kérdésekre. Mégis egyszer én is megcsináltam egyet, és senki nem pirított rám. Emiatt most is válaszolok a következő 31 kérdésre, amit ugyan a beauty bloggereknek szántak, de én is Dóri blogján, a Peace, love, and…-en találtam.   1…. Tovább »

Méltóság az orvosnál? Felejtős!

12 éve van jogosítványom. Novemberben fog lejárni. Előre félek a meghosszabbíttatásától, mert akaratlanul is eszembe juttat egy megaláztatást.   Csütörtöki nap volt. A Nógrád megyei kórház várótermében pislákoló fénycsövek még kellemetlenebbé tették a kopott, régi padokon való ücsörgést. Leginkább középkorú, idős betegek várakoztak arra, hogy az akkori osztályvezetőhöz egy szakvéleményért bejuthassanak. Épp akkor kezdtem az egyetemet,… Tovább »

Köszönöm, hogy kötődőn neveltetek!

A kötődő nevelés sok anyukának, apukának és gyermektelennek egyet jelent az igény szerint 3 évig tartó szoptatással, az együtt alvással és a hordozással. Engem csak fél évig szoptatott anyum, s az is inkább óramű szerinti volt. Kiságyban aludtam, igaz egy szobában a szüleimmel, akik első perctől babakocsisak voltak, s nálunk a hordozás is más jelentéssel… Tovább »

Egy képzeletbeli játék

Úgy látszik, havonta eljön az idő, hogy a lelkemet az írással kicsit helyre tegyem. Emiatt gondolhatjátok, hogy negatív személyiség vagyok, meg szeretek panaszkodni. Lehetséges, de tudjátok: a pozitív emberek többet csalódnak, mint a negatívak. 🙂 Most egy képzeletbeli játékra invitállak titeket! Játsszatok most velem! Ha mondanám és nem olvasnátok, most azzal kezdeném, hogy hunyjátok le… Tovább »

A női Tantalosz

1664 Blanc avec une pointe d’agrumes. És én nem is szeretem a sört. Egy síró kisgyerek. És nekem kellene megnyugtatni, nekem kellene neki mondani, hogy nincs semmi baj. Ehelyett ő csitít engem hisztizve, nyafogva és kétségbeesve. Egy aggódó férfi. Azt hiszi, hogy miatta sírok. Meg kellene őt is nyugtatnom, hogy semmi köze a mostani letargiámhoz…. Tovább »

Megélni a boldogságot

Mire törekszel az életben? Milyen célok lebegnek az életed során? Végezd el az iskolákat, legyen egy jól kereső állásod, szerető családod? És ha mindez megvan, végre boldog leszel? Vagy már a folyamat is boldoggá tesz? Boldog vagy, hogy iskolába jársz, nem kell kimaradnod dolgoznod? Boldog vagy, hogy van energiád a suli mellett még dolgozni? Boldog… Tovább »

NO COMMENT, avagy a parkolási igazolvány hosszabbításának tortúrája

  Kész röhej, ami ebben a kis országban zajlik.   Mint ahogy már tudjátok, little-kóros vagyok, vagyis születésemkor oxigénhiányos lettem. Paraparesis spastica, áll már az 1991-es orvosi bizottsági szakvéleményen. Köztudottan nem rehabilitálható, maximum stagnálható állapot. Ezt 2004-ben megerősítették, amikor először kértem a közlekedőképességem minősítését. Szó szerint ezt áll a papíron: „Munkaképesség-csökkenés mértéke össz-szervezeti szempontból: 67… Tovább »

C’est moi…

– Ça va?! – Ça va?! Köszöntik egymást a franciák (hasonlóképpen az angolok is: How do you do?). Igazság szerint, az udvariasságon kívül nem igazán érdeklik őket, hogyan is van a másik. Nagyjából úgy is tudják. Minden embernek megvan a saját problémája, ami számára a legsúlyosabb. Senki nem tudja átérezni a másik fájdalmát, baját, hiszen… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!