Sub Rosa

8 cél a 2017-es évre

Ahogy az előző posztban olvashattátok (illetve korábban is), nem szoktam éves fogadalmat tenni. Inkább elérhető célokat, vágyakat tűzök ki, amik vagy összejönnek, vagy nem. Ha sikerül megvalósítani őket, akkor happy vagyok, ha nem, akkor meg nincs akkora katasztrófa, hogy a megfelelő mennyiségű szomorkodás után tovább emésszem magam rajta. Sőt mi több, tavaly nem is tettem nagyon ilyet,… Tovább »

Babonás január elseje – 5 dologgal telt a nap

Mindig is babonás voltam, de nem túlzóan. Ha átmegy egy fekete macska az autóm előtt, és nem jön utánam senki, hátratolatok. Nem ölök pókot, mert azzal papám halálát kötöm össze. Ha vissza kell lépnem valamiért, leülök és elszámolok 10-ig. A január elsejét pedig próbálom úgy alakítani, ahogy a következő 12 hónapot szeretném. Tudjátok, amilyen az… Tovább »

Amilyen az első napod, olyan az éved

Újévi babona: amit az év első napján teszel, azt teszed majd egész évben.    Rengeteg mindent szeretnék csinálni ebben az évben, ezért eldöntöttem, hogy ami fontos számomra, arra január elsején (pénteken) szánok is pár percet. Újévi fogadalmat nem tettem, mert igazán csak egyetlen egyet szeretnék kérni az élettől: legyünk mindannyian boldogok! (És ebbe beletartozik az is, hogy… Tovább »

3 zavarba ejtő eset férfiak előtt

A szem 8 éves korig gyógyítható.   Legalábbis, ha valaki tompa látó. Kiderült, hogy a jobb szemem (azért vicces, hogy a jobb a rosszabb) látását azért nem lehet visszahozni, mert az agyam már kiiktatta, és csak a bal szememen keresztül látottakat dolgozza fel. Ha a jobbat is fel kellene neki, akkor a két képet képtelen… Tovább »

Hazamenni!

Történt már olyan veletek, hogy elindultatok a játszótérre, s végül otthon kötöttetek ki helyette? Velünk most megtörtént. Az utolsó jó időt kihasználva el szerettem volna menni egy különleges kávézóba (katt a linkre, ha érdekel, miért is az), de nálunk az elindulás azért nem zajlik olyan könnyen. Hol nem akart menni, hol durva autókat akart nézni,… Tovább »

Autóba ülsz? Vigyél magaddal casht! – avagy, ha belénk hajtottál azonnal fizess!

  40 fokos kánikulát ígértek szombatra az időjósok. Vigyázzunk testi épségünkre, mert a meleg kikészít – hangoztatják ilyenkor, de eddig nem értettem, miért. Most háromszorosan is rájöhettem. Anyósomékhoz mentünk születésnapot ünnepelni. Fürdőruha, strandlabda, egy izgatott gyerek. Zseb folyamatosan kiabált, s nem tudtuk elképzelni, hogy énekel, vagy éppen baja van. A rádióban híreket mondtak. Felhangosítottam, mert… Tovább »

Fut a gyerek!

A jó pap holtig tanul. A papné pedig, úgy néz ki, sosem… Zseb halántékán egy csúnya horzsolás éktelenkedik. Elesett – miattam. Nem ellöktem, vagyis nem a szó szoros értelmében. Póráz nélkül engedtem ki a kocsihoz. Utolsó ház a miénk az anyumé, ráadásul többen is voltunk. Nem is sejtettem, hogy gond lesz belőle. Ő elszaladt. Én… Tovább »

Környezetvédelem az otthonunkban – 3. rész

(Az előző részeket itt és itt olvashatjátok.) Amíg bele nem kezdtem ebbe a cikk-sorozatba bele sem gondoltam, hogy amiket én elvből elutasítok, azok közül is több idetartozik: Tilos a dohányzás! Nem csak az egészségre  káros a cigarettázás, hanem a környezetre is az! Az állatok ugyanúgy lehetnek passzív dohányosok, mint az emberek. A dohányfüst elősegíti a… Tovább »

Környezetvédelem az otthonunkban – 2. rész

Az első részét itt olvashatjátok! A környezetvédelemmel kapcsolatban azt tapasztalom, hogy az emberek szeretik a homokba dugni a fejüket. Kényelmesek, lusták odafigyelni, pedig egy kis energiaráfordítással sokkal kényelmesebbé tennék velük az életüket. Nem utolsó sorban spórolhatnának is vele! Az ecetes mizéria elkerülése végett szeretném legelőször is tisztázni, hogy amit itt, ebben a posztban leírok azok… Tovább »

Ez az anya csak szalad – játszótéri kalandok

  Ma alig bírom elhagyni az ágyat, mert izomláz van a vádlimban, a bokáim sajognak, a talpam ég a tegnapi nap után, de néhány pillanatot leszámítva, amikor szarnak, értéktelennek éreztem magam, szuper mozgalmas volt, ami simán megért néhány kényelmetlenséget is:   A keddi 6 km-es séta (több és hosszabb megállókkal feldarabolva) alapozta meg az egészet,… Tovább »

Környezetvédelem az otthonunkban – 1. rész

Egy kívánság poszt lesz a mostani (a BLW sincs elfelejtve, csak az ennél is nagyobb lélegzetvételűnek bizonyul). Eszter – a Facebook 70. kedvelőjeként – kért meg, hogy írjak, nálunk hogyan jelenik meg pontosan a környezetvédelem? Az ecetes mizéria elkerülése végett szeretném legelőször is tisztázni, hogy amit itt, ebben a posztban leírok azok az én véleményeim, meglátásaim…. Tovább »

Dacolunk, dacolunk, dacolunk…

Először is le szeretném szögezni, hogy Zseb még nincs kétéves, és az az egy hónap feljogosít még arra, hogy ne vegyem őt egy kalap alá a rémes kétévesekkel! A poharam! Persze, már réges-rég belépett ő is a dackorszakba, keresi a határokat – mind a természetét, mind az enyémet, de ezt még javában nem írnám kezelhetetlennek… Tovább »

A cicánk szobatisztaságáról

Furcsa mód, amióta 3 éves koromban kiköltöztünk a családi házunkba, van cicánk. Viszont az eddigi összes kinti macska volt. Ezért fogalmam sem volt, mivel jár egy benti macsek tartása. Szerencsére, Hope már a kezdetektől bentinek lett szocializálva. Az első perctől fogva dorombolt, bújt, jött simogatást kérni, tudta, hol az alomtálca, amibe bele is piszkított. Gondoltam,… Tovább »

Késésben

Úgy gondoltam, ismernek. Különösképpen azok, akik közel állnak hozzám. Mégis az elmúlt napok eseményei az ellenkezőjét bizonyították. Sosem szerettem, ha kételyek között hagynak, a gyerek apja pedig rendszerint bizonytalanságban tart. Emellett, ha éppen a világ legpocsékabb teremtésének érzem magam, a családom sem megnyugtat, hanem segítőszándék címszóval még inkább a szemembe mondja, hogy valóban nem érek… Tovább »

A másfél éves vs. a mami akarata. Na, melyik lesz a győztes?

Először azt hittem, hogy egyedül csak az én pici Zsebem rettentő akaratos, hiszen volt kitől örökölnie. Én sem tudom elviselni, ha valaki nemet mond nekem (emlékezhettek a házasság-kérdésére, vagy most éppen azért duzzogok, mert egy gyönyörűséges cicát nem hozhatok haza januárig, a cica meg akkorra megnő…). Aztán rájöttem, nem ő az egyetlen, szinte mindegyik másfél-két… Tovább »

NO COMMENT, avagy a parkolási igazolvány hosszabbításának tortúrája

  Kész röhej, ami ebben a kis országban zajlik.   Mint ahogy már tudjátok, little-kóros vagyok, vagyis születésemkor oxigénhiányos lettem. Paraparesis spastica, áll már az 1991-es orvosi bizottsági szakvéleményen. Köztudottan nem rehabilitálható, maximum stagnálható állapot. Ezt 2004-ben megerősítették, amikor először kértem a közlekedőképességem minősítését. Szó szerint ezt áll a papíron: „Munkaképesség-csökkenés mértéke össz-szervezeti szempontból: 67… Tovább »

Szörnyű érzés

Biztos voltam benne, hogy vannak dolgok, amiket nem jól oldok meg a gyereknevelésben, de eddig egyiket sem éreztem ennyire súlyosnak, mint a mostaniakat. Zseb lassan 12 kiló. Eddig – bár már a vége felé nehezebben – fel tudtam emelni, és ha kérte még vinni is tudtam. Most ez egyre nehezebben megy; attól tartok, hogy kifordul… Tovább »

Ketten – vagy többecskén – a városban

Családom mindig fél elengedni minket kettesben Zsebbel. Én is a minimálisra csökkentem az ilyen alkalmakat, pedig mindig rájövök: jó páros vagyunk. Ma sem volt ez másképp. Vidéken vagyunk, itt mindig könnyebb, mert nincs annyi lépcső, autóval könnyedén el lehet jutni bárhová, és az indulásnál mindig van segítség. Ma is apum tette be Zsebet az autósülésbe…. Tovább »

Ön – és közveszélyesek

Vagyunk mi  gyerekkel… Vendéget vártunk, ezért abból a disznóólból, amiben leledzünk, próbáltunk valami elfogadható kinézetet alkotni. Előtte azért meg kellett mászni a csigalépcsőt többször is – legalább annyiszor, hogy a lépcsőzni, gyereket emelni nem éppen tudó anya beleőszüljön (még szerencse, hogy festem a hajam), és egy jó 10 percet büntivel ne sújtsa a szegény gyereket…. Tovább »

Pocsék anya, vagy túl okos gyermek?

A reggeli mosakodásból beérve a nappaliba (amiből majd le lesz választva a gyerekszoba) a szoba közepére tolt babakarámba ütközöm.  A fal mellett nem volt jó helyen, mert nem bírta kiszedni a fal és a rács közé szorult kisautót, ráadásul nem is tudta körbeszaladni… Helyre állítva a berendezéseket hallom, hogy a kiságy megnyikordul, Valahogy ki kellett… Tovább »

Játszótér? Soha többé!

Persze, ez csak egy kétségbeesett, hullafáradt mami felkiáltása, és fogadok, lesz még vagy ezer, ha nem több ilyen alkalom.  De hol is kezdődött? Már a kimenetelnél gondok adódtak. Nem találtam meg a babahámot, így a gyaloglás helyett babakocsival mentünk (amit a végén nem is bántam meg). De Zseb nem akart egyedül az emeleten maradni, szóval… Tovább »

Lépcsőzés

Az én nagy mumusom mindig is a lépcsőzés lesz. Úgy néz ki, Zsebnek már most nem az.Lefelé nagyon ügyesen megy neki ülve. Ha nem figyel, és csak annyit mondunk neki, hogy lépcső, már csücsül is le, és fenékkel halad lefelé. Felfelé viszont nem akar mászni, ha tud kapaszkodni. Akármilyen magas korlát is van, ő csimpaszkodik,… Tovább »

Ciki,nem ciki, ez történt… Pelusos sztori…

Oké, lehet, hogy a következőt nem kellene megosztanom… Reggelente kávéval kezdem a napot. Amíg meg nem iszom, addig velem nem lehet mit kezdeni, kómás vagyok. Ilyenkor szoktam megnézni a kedvenc Criminal minds sorozatomból egy-egy részt*, majd megyek ki a fürdőbe felébredni.Zseb, amíg kávézom, alszik, de amikor kivonulok a fürdőszobába, valamilyen belső hangra felébred, és tipeg… Tovább »

Ébredés

A délutáni alvás helyszíne mindig is a sötétkék kanapé, melyen a legkényelmesebb hason aludni. Majd a nyugtató álom után kutyamód nyújtózni, “úúú” hangon ugatni, mire a mami nevetve, csókolgatva keresi új kutyusát. Jön az ébredő grimasz, amivel a hirtelen jött feleszmélést próbálja tudatosítani pici, álomittas agyacskájában. Szeme előtt a békét, nyugalmat nyújtó mellet takaró mami… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!